Gerlán László: Mostanában ugyan nem szerepel a lapok címoldalán a szállodaminősítő rendszerek „csatája”, de az érintettek folyamatosan tárgyalnak arról, hogy milyen módon határozzák meg a jövőben a magyarországi szállodák minőségi szintjét. A nemzeti minősítőrendszer bevezetését jövő nyárig „jegelték”, a Hotelstars Union a regisztrált szállodák több mint felét már minősítette. A helyzet ugyancsak sajátságos…
Balázs Csaba: Nyilván minden országnak megvannak a saját nemzeti jellegzetességei, amelyek azt a desztinációt teszik egyedivé. Hogy kialakítunk egy saját országunkra vonatkozó arculatot, egy rendszert, és szabályozzuk a szállodák minősítését, azt mindenképpen üdvözölni kell. Ugyanakkor egy nemzetközi rendszer szabályaihoz fel kell nőni. Hogy ez kis vagy nagy lépés a szállodák számára, ez jelenleg még eldöntetlen kérdés.
Bogdán Tamás: Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy egységesítésre szükség van. Ha az utazó szemével vizsgálom a dolgot, akkor vitathatatlan, hogy földrajzi értelemben minél nagyobb egy régió – legyen az ország, kontinens vagy még nagyobb terület –, annál nagyobb biztonságot ad a minősítés a vendégnek, mert tudja, milyen színvonalra számíthat, amikor szobát foglal. De vajon szerencsés megoldás-e, hogy szakmabeliek egymást értékelik?
Dr. Hevessy Gábor: Magam is dolgozom revizorként, és szerintem fontos, hogy olyanok végezzék az ellenőrzést, akik űzik ezt a szakmát. Az is lényeges, hogy a minősítések során sokat tanulunk egymástól. A szállodák a revizoroktól és a revizorok a szállodáktól.
Szabados Ferenc: Először a Hotelstars Union került elfogadásra, majd ehhez csatlakozott a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ) tavaly. Nem tudom, közületek ki szerezte meg a minősítést, mi már megkaptuk. Az értékelést kollégák végezték, és úgy láttam, teljesen fair módon álltak hozzá a feladathoz: szigorúan, de korrekten dolgoztak. Szerintem komoly probléma, hogy a kormányzat beleavatkozott ebbe a folyamatba, és behozta – be akarja hozni – a nemzeti minősítőrendszert. Hiszen mi lesz azokkal a szállodákkal, amelyek már megszerezték az európai minősítést? Nagy a bizonytalanság.
Balázs Csaba: A rendszert szerintem is csak akkor lehet működtetni, ha – ahogy Tamás is mondta – beilleszkedik a régiós struktúrába. Természetesen ebben az esetben Európát tekintve régiónak, ahol az utazó azonos feltételekkel találkozhat. Nyilván ez nem fogja megszüntetni az arab világban üzemelő hét–tizenkét csillagos szállodák anomáliáját, de legalább a csatlakozott európai országban tudja a vendég, hogy mit kap. Ha ehhez egy nemzeti arculat hozzáépül, az színesíteni fogja az egységes rendszert.
Dr. Hevessy Gábor: Ha megnézzük az országokat, látjuk, hogy három csoportba oszthatjuk őket. Az első csoportban semmilyen módon nincs szabályozva a rendszer, a másik kettőben van. Ezekben vagy nemzeti tanúsító rendszer, vagy önkéntességen alapuló értékelés működik. Én nem ismerek olyan országot, ahol ez utóbbi kettő egyszerre, egymás mellett működne. Magam is azt gondolom, nem lenne szerencsés ez a megoldás, az viszont kívánatos, ha a nemzeti minősítőrendszer valamilyen módon kompatibilis más országok tanúsítórendszereivel.
Gerlán László: Könnyített feltételeket kaptunk a Hotelstars Union esetében?
Dr. Hevessy Gábor: Vannak olyan kritériumok, amelyek máshol szigorúbbak, de ez fordítva is igaz. Nálunk eddig a 24 órás recepciós szolgálat az előírás, míg a Hotelstars-rendszerben ez nem kötelező. Az új rendszer nagyon jó hatással volt a szállodák fejlődésére. A beszállítók is alá tudnák támasztani, mennyivel növekedett a papucsokra, szobai bekészítésekre vonatkozó forgalmuk, tehát valahol élénkíti a beszállítói kört is. Most hirtelen mindenki bőröndtartót akar a szobába… És ez elsősorban a vendég szempontjából előremutató folyamat. A dolog marketingoldalára viszont nagyobb hangsúlyt kellene fektetni: ha a rendszer tagja érzékelhető előnyhöz jut, többen gondolkodnának el rajta, hogy belépjenek-e vagy sem.
Bogdán Tamás: Én is hiányolok egyfajta támogatási rendszert. A fejlődés nem egyéni érdek, hanem a vendégek miatt teszünk lépéseket.
Balázs Csaba: Van olyan ÉAOP-pályázat, amelyet nem beruházásra, hanem színvonalfejlesztésre hirdettek meg.
Dr. Hevessy Gábor: Marketing kellene! Lehet, hogy a belföldi vendégek nem is tudnak arról, hogy változás megy végbe. Ha a csatlakozó szállodák bármilyen formában kapnának támogatást, profitálhatnának a Hotelstars-minősítésből.
Balázs Csaba: Állítólag erre a célra az MT Zrt. elkülönített marketingkeretet, bár senki sem látta ennek a felhasználását...
Szabados Ferenc: Gondolom, azért, mert bizonytalanság van, és a szállodaszövetség is leállt, mert nem tudja, mi lesz.
Dr. Hevessy Gábor: Minél hamarabb megnyugtatóan kellene rendezni a helyzetet, úgy, hogy azok se szenvedjenek hátrányt, aki már beléptek, és azoknak is legyen kedvük a csatlakozáshoz, akik eddig nem tudtak vagy nem akartak társulni.
Gerlán László: Előfordulhat az a helyzet, hogy Magyarországon jövő júniustól két párhuzamos, de egymástól független minősítőrendszer lesz majd, egy nemzetközi és egy nemzeti? Az ajtó egyik oldalán négy csillag, a másikon mondjuk három pitypang?
Balázs Csaba: Az MSZÉSZ nem szeretné ezt, szeretné integrálni a nemzeti minősítőrendszert a Hotelstars Unionba, ha kell, akár áldozatok árán is. A tárgyalások nem két rendszer beiktatását, hanem egy rendszer név szerinti alkalmazását szeretné lehetővé tenni. Sokkal jobb, ha gyakorló szakemberek végzik az értékelést, akik ismerik döntéseik következményeit, súlyát, nem pedig egy felülről ránk kényszerített ellenőrző bizottság végzi a tevékenységet. Ehhez ráadásul több száz embert kellene felvenni, akik jövő júniusig az összes hazai szállodát végigjárnák és minősítenék.
Szabados Ferenc: Nem lenne jó két párhuzamos rendszer alkalmazása.
Bogdán Tamás: Mindenesetre igazi hungarikumot alkotnánk, ha mégis így történne. Egy utazási iroda katalógusában el tudom képzelni a párhuzamos értékeléseket, de egy ország minősítőrendszerében nem!
Dr. Hevessy Gábor: Egyet ne felejtsünk el: az érvényben lévő rendelet, amely alapján szállodaként üzemelünk, előír bizonyos kritériumokat. Ebben a mini-kritériumrendszerben több olyan tétel van, amely a Hotelstarsban nem szerepel, és bár azt a hatóság ellenőrizheti, de a gyakorlatiban nem ellenőrzi senki.
Gerlán László: Nem kellett volna ezeket integrálni a Hotelstars Unionba?
Dr. Hevessy Gábor: Biztos lehetett volna, de a 239/2009 kormányrendelet október 20-án került kihirdetésre, a Hotelstarshoz pedig december 14-én csatlakoztunk. Például a Hotelstars nem ismer olyat, hogy wellness-szálloda, ennek ellenére kifejezetten Magyarország kérésére beleegyezett abba, hogy jöjjön létre wellness- és gyógy-kritériumrendszer. Olyan megoldást kellene találni, amely mindenki számára megnyugtató, mert senkinek nem jó, hogy egy-két évente új rendszereket kelljen meghonosítani. Jó lenne, ha a szállodai minősítőrendszer nem úgy működne, mint nálunk például az autópálya-fizetőkapuk, amelyeket hol megépítenek, hol lebontanak, de így is, úgy is sok pénzbe kerülnek.
Vendég&Hotel, 2011. szeptember