A tavaly ősz óta a nyilvánosság előtt többször is szereplő ügy csak azoknak új, akik most találkoztak először vele, hisz már 16 éve annak, hogy a régió egyik fontos része, Tihany felkerült a hazai világörökségvárományosi listára Pannonhalma és Bakonybél társaságában közös bencés múltjuk révén. Amikor három évvel később az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete önállóan világörökségi helyszínné vált, a Tihanyi-félszigetet kultúrtáji kategóriába sorolták át a várományosi listán. Újabb két év múlva, 1998- ban elkezdődött a Tapolcai-medence tanúhegyei ügyében a listára kerülést előkészítő munka, majd 2002-ben a tapolcai és a hévízi önkormányzat kezdeményezte a két terület közös felvételét. Egy évvel később ez meg is történt, a már rajta lévő Tihanyi-félszigettel összekapcsolva a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó kultúrtájkategóriában világörökség-várományosi helyszín lett. Egy évvel később azóta sem látott összefogással a Balaton Fejlesztési Tanács, valamint Somogy, Veszprém, Zala megye önkormányzata közös határozatban támogatását adta ahhoz, hogy a „Balaton régió kiemelt értéket” a világörökség részévé nyilvánítsák. Támogatták azt is, hogy az előkészítő munka felgyorsítására térségi világörökség-bizottságot állítsanak fel. A keszthelyi ülés résztvevői egyetértettek a somogyi közgyűlés akkori elnökével, Gyenesei Istvánnal, hogy sorozatnevezést kell kidolgozni, amelynek esetlegesen része lesz a keszthelyi Festetics-kastély Fenékpusztával és a somogyvári apátság is.

Itt aztán mintha elvágták volna a biztató folyamatot. A kérdés három évvel később, a Balaton-törvény módosításának előkészítésekor került ismét a nyilvánosság elé. A törvényben világörökség-várományosként javasolt terület a zalai részen Hévízre, Veszprém megyében a Keszthelyi- hegység keleti oldalától – a megyehatártól – a Tapolcai-medencére és a tanúhegyek vidékére, a Káli-medencére, északon Kapolcsra, Monostorapátira, délkeleten Tihanyra, Balatonfüredre és két szomszédos községre terjed ki. A Balaton Fejlesztési Tanács tavaly október végi ülésén tárgyalt a kérdésről. Az egy nappal korábban kihirdetett törvényről Káloczi Kálmán, a Balaton Világörökségéért Alapítvány (BVA) kuratóriumi elnöke elmondta, hogy a megjelölt területek csak a keretet adják, a konkrét határokat ezeken belül a településrendezési tervekben kell lehatárolni. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke és a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VMNB) ügyvezető elnöke ezen az ülésen vetette fel, hogy az egész régióval kellene indulni a világörökségi címért.

– Az a nagyon sokrétegű potenciál, érték, amely ebben a környezetben megvan, sok helynél méltóbb arra, hogy a világ kultúrája a maga örökségévé fogadja – jelentette ki, és szakmai segítséget ígért a megvalósításhoz. A javaslathoz azonnal csatlakozott Suchman Tamás, a BFT elnöke is. – Azokat a pontokat kellene összegyűjteni, amelyek a térségben szélesítik az idegenforgalmi palettát és az időhorizontot, ugyanakkor célt jelölnek meg, amelyért érdemes mindezt szélesíteni – mondta. Véleménye szerint a történeti, építészeti, táji értékek ápolása segíthetne a turisztikai szezon meghosszabbításában és ezzel a bevételek növelésében, egyúttal erősítené az identitást, a nemzeti öntudatot.

Fenntartások és ellenérvek

Ezek után azt hihetnénk, hogy most már sínre került az ügy. Ahogy a megelőző 15 éves történetből is sejthető, a helyzet ennél bonyolultabb. Már a BFT idézett ülésén is megfogalmazódtak azok a kérdések, és kirajzolódtak azok az erővonalak, amelyek lassítják a terv megvalósulását. A világörökségi cím megszerzésének talán legnagyobb ellenzője jelenleg a badacsonytomaji önkormányzat. Az akkori képviselők 2005- ben hatályon kívül helyezték azt az öt évvel korábbi határozatot, aminek köszönhetően a tanúhegyek között a Badacsony is felkerült a várományosi listára, és visszavonták igényüket, hogy a közben kibővített körrel a település területét világörökséggé nyilvánítsák. Krisztin N. László polgármester a BFT ülésén elmondta, hogy addig nem várható más álláspont, amíg a lehetséges hátrányokat nem tisztázzák. Idén februárban finomították 2005-ös álláspontjukat: az önkormányzat „a jelenleg rendelkezésére álló információk alapján továbbra sem támogatja Badacsonytomaj a világörökség részévé válását”.

A tihanyi képviselő-testület 2004-ben helyi határozatban kifogásolta, hogy egy évvel korábban megkérdezésük nélkül levették a települést a hazai várományosi listáról – amelyen álláspontjuk szerint az épített örökségükkel szerepeltek –, és hozzákapcsolták a félszigetet a kultúrtáj-kategóriában indított Balaton-felvidéki csomaghoz. Tósoki Imre polgármestertől tudjuk, hogy álláspontjuk ma is változatlan. Az önkormányzat csak az épített környezet kategóriában akar listára kerülni a település egy jól lehatárolható részével. Így nagyobb esélyt látnak arra, hogy a cím előnyeit élvezzék. – Nem zárkóznánk el attól sem, hogy másokkal együtt induljunk, de erre csak akkor kerülhet sor, ha pontosan megismerjük a feltételeket – válaszolta kérdésünkre Tósoki Imre. Személy szerint nem nagyon bízik a közös indulásban, hisz ahány település, ahány polgármester, annyi elképzelés. A keszthelyi önkormányzat pártolja a cím megszerzését, de a tomaji és a tihanyi hozzáállás miatt szűkebb körben gondolkodik. Szerintük a Hévízi-tó önmagában kevés lenne a sikerhez, ezért egy Keszthelyre is kiterjedő Festetics-világörökségi programmal mindkét település nyerhetne. A hévíziek ellenben önállóan is bíznak a sikerben, de nem zárkóznak el semmilyen együttműködéstől. Egy régiós indulásnál az is kérdés, hogy a déli parti beépített területekkel vagy a fűzfői iparvidékkel tudják- e teljesíteni a felvételi kritériumokat. De ez már távolabbra vezet.

Bizottság vizsgálja a bővítés lehetőségét

Kálóczi Kálmán, a BVA elnöke a BFT ülésén szorgalmazta, hogy a balatoni megyék által 2004-ben, majd a Veszprém megyei közgyűlés által 2008 szeptemberében önállóan is kezdeményezett szakmai bizottságot végre állítsák fel. A felvetést pártoló Suchman Tamás előterjesztésére létre is hoztak egy bizottságot azzal a céllal, hogy az egész balatoni régióra kiterjedően vizsgálják meg a világörökségi listára való felvétel lehetőségét. A bizottság elnöke Mohácsi József volt keszthelyi polgármester, szocialista parlamenti képviselő lett Zala megyét képviselve, Somogy megyéből Sárdi Árpád, a megyei közgyűlés szocialista alelnöke, Veszprém megyéből Bóka István füredi polgármester, fideszes országgyűlési képviselő kapott helyet a testületben. A testület munkáját kültagként segíti a BVA elnöke.

A BFT és a bizottság szervezésében február elején tartották az első nyilvános fórumot Keszthelyen. A régió egészéből több mint száz szakember, polgármester és más meghatározó személy azért gyűlt össze, hogy Mezős Tamás előadásából végre megtudják, mivel is jár a világörökségi cím. Világméretű elismertség, amely más módon nem érhető el; az erőforrások megszerzésének szélesebb körű lehetősége; nemzetközi figyelem mint fontos megőrzési garanciális elem; a cím vonzza a fejlesztéseket - sorolta többek között az VMNB ügyvezető elnöke. Mohácsi József, a munkabizottság elnöke elmondta, hogy mintegy hároméves munkával le kell folytatni a szükséges egyeztetéseket, el kell dönteni, hogy milyen területekkel és melyik kategóriában indulnak, majd el kell készíteni a szükséges kezelési terveket és más dokumentációkat. A fórum után több résztvevő is úgy fogalmazott, hogy a korábbról ismételt általánosságok miatt nem lett erősebb a meggyőződésük. A rossz tapasztalatokon alapuló bizalmatlanságot nehéz lesz eloszlatni. A polgármesterek többségének gondolkodását ma is meghatározzák azok az emlékek, amelyeket a tizenkét éve létrehozott Balaton-felvidéki Nemzeti Park előkészítő munkáiról őriznek. A természetvédelmi szakemberek, politikusok a kihirdetést megelőző években szinte szóról szóra ugyanazokkal az érvekkel – világhír, plusz fejlesztési források, az értékek megőrzésében rejlő haszon – kértek támogatást a nemzeti park kijelöléséhez, amelyekkel ma mások a világörökségi cím előnyeit bizonygatják. Az elmúlt évtizedben azonban azt látták, hogy inkább csak a korlátokat kapták, amelyek az ipartól az agrárágazatig minden területen drasztikusan csökkentik a munkahely-teremtési lehetőségeket, sőt az emberek napi életében is számos ponton megjelennek, miközben az ígért haszon elmaradt.

Ez a tapasztalat jelenik meg Bóka István véleményében is. Szerinte akkor lehet eldönteni, hogy milyen részre kiterjedően pályázzák meg a címet, egyáltalán pályázzanak-e, ha előbb szakértők leírták, mivel jár a cím elnyerése. A remélt előnyök mellett tisztázni kell a várható hátrányokat is. Ugyanakkor ő abban bízik, hogy a nemzeti parkkal eleve járó korlátozásnál rosszabb már nem jöhet, így egy optimálisan kijelölt területtel inkább az előnyökre számíthatna a térség.