A téma fontosságához képest kevesen, hatvanan hallgatták meg az európai turizmus legbefolyásosabb fogyasztói szervezetének képviselői által tartott előadásokat. A balatoni kempingturizmus kritikáját talán legpontosabban és részletesebben Thomas Nitsch, az ADAC kempingkalauzának főszerkesztője fogalmazta meg. Sok megállapítása nem csak a kempingekre volt érvényes. Véleménye szerint Magyarország sokkal többet kínál az operettekben szereplő pusztai romantikánál. A jelek szerint azonban ezzel nem tud megfelelően élni, hisz a sok vonzerő ellenére az elmúlt években jelentős visszaesés volt a külföldi és azon belül is a német vendégforgalomban. Persze nemcsak a balatoniak tehetnek erről, hisz a forgalom csökkenése részben a kempingturizmus általános problémája, a kempingezők számának stagnálása, az utánpótlás hiánya miatt következett be. Nem tudják teljesen leküzdeni a balatoni vízszint időnkénti ingadozásából adódó gondokat sem, ami az utóbbi években sok németet elriasztott innen. Ugyanakkor nem lehet a természetet vagy a világtendenciákat felelőssé tenni amiatt, hogy a balatoni szolgáltatók, illetve befektetők rövid távon nagy haszonra törekszenek. Ezért nincsenek egyértelmű fejlesztési perspektívák, a kempingek a telekspekuláció érintettjei lettek. Az üzemeltetők általában nem igyekeznek követni a nemzetközi standardokat – ezt tapasztalta az ADAC a német kempingezők által legfontosabbként kezelt kritériumnál, a higiéniai feltételek, illetve azok intimitásának biztosításánál. A Balatont a csaknem hasonló adottságú és vendégkört megcélzó Garda-tóval összehasonlítva gyakorlatilag minden kritériumban alulmaradtunk. Nálunk a kempingek 35 százaléka rendelkezik saját stranddal, a Gardánál 67 százalék. Ötös skálájukon a legfontosabb kritérium, a vizesblokkok állapota, a mosdási, tusolási lehetőség nálunk 2,15-ös, ott 2,47-es osztályzatot kapott, de ugyanígy alulmaradtunk a parcellák kialakításánál, az ellátási szolgáltatásoknál, a szabadidős létesítményeknél is, egyedül a rendezvényeknél értünk el közel azonos, 1,88-es(!) osztályzatot.

A német szakember szerint elengedhetetlen a felesleges kapacitások felszámolása, a megmaradóknál a nemzetközi felszereltségi szint kialakítása. A szolgáltatóknak az egyedi erősségekre kell koncentrálniuk, ugyanakkor nem nélkülözhetik az összefogást például a szabadidős tevékenységek diverzifikációjánál. Hisz mindent legfeljebb a legnagyobb kempingek tudnak biztosítani.