Ez csak a perzsa lehet - állapítja meg azonnal, aki valamit is ért a különleges textíliákhoz. Valóban arról van szó, bár némi fogalomzavar uralkodik e körben, mert sokan beszélnek büszkén "magyar perzsáról" is, amely hivatalosan nem létezik: perzsának csakis a különleges technikával készült perzsaszőnyeg tekinthető. Nemrégiben nagy elismerést kapott a perzsaszőnyeg Nairobiban, ahol az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára készítésének módját.
A kínai dzsunka, a spanyol embertornyok, a híres flamenco tánc, a pekingi opera, a francia konyhaművészet, a solymászat és kínai akupunktúra társaságában mostantól védett kulturális örökségként tarthatja számon a világ az azerbajdzsáni és iráni szőnyegkészítés művészetét is.
Szőnyegtöri
Ezek a szőnyegek egyszerű technikával készültek, használati tárgyként funkcionáltak, tarisznyák, takarók, kényelmet szolgáló eszközök voltak leginkább. Csak később kerültek eladásra a már csomózott technikával készült szőnyegek, kész, előre tervezett mintákkal, bonyolult motívum világgal. A szőnyegek alapanyag tiszta gyapjú volt, a városi szőnyegek készítési módja bonyolultabb, organikus minták kerültek rájuk, amelyek alapvetően eltértek a nomád elnagyolt elemektől. Színekben a sötét árnyalatok voltak jellemzők, a tűzvörös, fekete, sötétkék. Míg az egyszerű mintavilág Siros, Meshed és Türkmenisztán környékére korlátozódott, Tebrizben pamut és selyem kombináció, Kum városában pedig a tiszta selyem volt használatos.
A kezdeti minták jelenetekkel bővültek, vadász- és más történetek elevenedtek meg a szőnyegeken. Azerbajdzsán mindig is különböző nagyhatalmak harci ütközőpontja volt. A XVI. Század végétől a perzsák uralták a Kaukázust, így a perzsa hatás kézenfekvő a szőnyegművészetben is. (MTI)
