Ők a harmadik legtöbbet költő nemzet Magyarországon, évente 80 milliárd forintot hagynak nálunk.
Korábban azért nem ez volt a jellemző, ugye?Egészen tavalyig nagyon komoly adminisztratív korlát állt a romániai turisták előtt: nem volt érvényes az otthoni gépjármű-felelősségbiztosításuk külföldön, és a „zöldkártyát” minden alkalommal meg kellett vásárolniuk. Ez tizenöt napra nyolcvan dollárba került, és ha csak átugrottak volna fürödni vagy vásárolni egyet Debrecenbe vagy Gyulára, ezt az összeget is ki kellett volna fizetniük. Az idei évtől azonban a román belföldi biztosítás érvényes külföldön is, ráadásul az utazáshoz már útlevél sem kell, így ugrásszerűen megnőtt a román turistaforgalom.
Hogyan tükröződik ez a statisztikákban?Az látszik, hogy Kelet-Magyarországon már megelőzték a németeket a vendégéjszakák tekintetében, országos összesítésben pedig az ötödik helyre jöttek föl. Az idén országos szinten negyvenhat százalékkal bővült a románok által eltöltött vendégéjszakák száma, így most talán ez a legdinamikusabban fejlődő küldőország.
A kolozsvári képviselet költségvetésének növekedése lépést tart-e a forgalom bővülésével?Két tényt mondok ezzel kapcsolatban: én tíz éve dolgozom Kolozsvárott, és reálértékben most kevesebb pénzből gazdálkodunk, mint amikor a képviselet megnyílt. A többi külképviselettel összehasonlítva is a lista végén kullogunk.
Ilyen anyagi háttér mellett mire jut pénz?Értelemszerűen reklámozni nem tudunk, marad a PR mint lehetőség. Kiváló kapcsolatot alakítottunk ki a román sajtóval, és ennek köszönhetően rengeteg pozitív hangvételű cikk születik rólunk. A hatóságokkal, szakmai szervezetekkel is szorosan együttműködünk.
Most beszéljünk egy kicsit rólad.Marosvásárhelyen születtem, és érettségi után, 1988-ban jöttem át Magyarországra. Az IBUSZnál kezdtem el dolgozni, pultos voltam, majd irodavezető, végül a nemzetközi kapcsolatok osztályára kerültem. Tudni kell, hogy abban az időben még voltak az IBUSZ-nak külföldi képviseletei.
Hogy kerültél a Turizmus Zrt. elődjéhez?Az úgy történt, hogy 1995 körül az Országos Idegenforgalmi Hivatal átvette az előbb említett külföldi IBUSZ-irodákat, és én is átkerültem az akkor Magyar Turisztikai Szolgálatnak nevezett szervezethez. Az én feladatom volt a hálózat fejlesztése, a következő néhány év során tizenöt képviseletet nyitottam. Egyébként akkor készült a közreműködésemmel egy fejlesztési stratégia, amely keleti irányú terjeszkedést, szlovák, román, ukrán irodanyitást javasolt.
Azután meg is történt ez a terjeszkedés…Igen, 1997 őszén én nyitottam meg a kolozsvári irodát. Azóta megduplázódott a Magyarországon eltöltött román vendégéjszakák száma.
Milyenek a román turisták?Nem olyanok, mint a sztereotípiákban, bár a balkáni vér bennük van. Náluk az üzlet mindig alkudozással kezdődik, és centeken, filléreken folyik a vita. De ha megérkezett a román vendég – hazai vendéglátók tapasztalatai szerint –, bőkezű, sok esetben szórja a pénzt.
Mit keresnek a román turisták?A földrajzi közelség miatt elsősorban Kelet-Magyarországot keresik fel, ott már a második legfontosabb külföldi küldőpiacot jelentik. De a közeljövőben az első helyre fognak feljönni. Másrészt Budapest, a fürdők, a kultúra, a zene és a gasztronómia érdekli őket. Budapestet a legtöbbjük nyugat-európai buszos körutazások során érinti.
Miért szeretnek nálunk lenni?Azt mondják, és ezt én is látom, hogy az ár-érték arány nálunk jobb, mint Romániában, vagyis nyugat-európai minőségű szolgáltatásokat kapnak meg a romániai árszint alatt. Nagyra értékelik a barátságos fogadtatást, ők is sok esetben a sztereotípiák foglyai, de amikor megérkeznek, általában pozitívan csalódnak bennünk – hála a hazai szolgáltatóknak.
Hogyan lehetne még jobban kihasználni a mostani trendet?Elsősorban a kelet-magyarországi szolgáltatóknak kellene többet megjelenniük Romániában közvetlen hirdetésekkel, ajánlatokkal. Onnan rengeteg egyéni vendéget tudnának maguknak szerezni. Budapestre akkor jönnének többen, ha lenne központi vendégkampány. Óriásplakátokkal, kültéri reklámokkal kellene még jobban felhívni magunkra a figyelmet. Ehhez persze szükség lenne pluszforrásokra.
Ezek után tényleg beszélj magadról. Úgy hallom, borászkodsz?!A hobbim a borászat, de több annál: szenvedély. Tagja vagyok a Magyar Borakadémiának. A családunknak volt szőleje, és amikor újra kijöttem Erdélybe, újrakezdtem a borászkodást. Bérelünk egy háromszáz éves pincét Nagyenyeden, a híres gimnázium mellett, amelyet nonprofit alapon működtetünk. Eddig csak felvásároltam a szőlőt, most már van fél hektár saját telepítésű ültetvényem is. A boraimmal több aranyérmet szereztem, például a Kárpát-medencei borversenyen. A ’98-as olaszrizlingem Champion Nagydíjat kapott. Van olyan év, hogy két hektó bor jön össze, és van, amikor tíz.
Nagyon szégyellem, de én még nem hallottam a nagyenyedi borvidékről…Pedig Erdély-Hegyalja (ez a borvidék hivatalos neve) a régi Magyarország egyik legértékesebb szőlőtermő területe volt. A Felső- Küküllő mentén terül el, fehérboros vidék. A talaj vulkanikus, és található benne egy szürkepalaréteg, amely különleges zamatot, finom keserűmandula-ízt ad az ott termő szőlőből készített bornak.
Milyen fajtákat termesztenek arra?A tramini, neuburgi, szürkebarát, ottonel muskotály a legelterjedtebb fajta, de van két különlegesség is. Az egyik a hercules nevű helyi szőlőfajta, a hamburgi muskotály és a cabernet sauvignon keresztezése, amely gyönyörű, markáns, mégis gyümölcsös ízű bort ad. A másik érdekesség egy helyi cuveé, a plébános, amely negyven-negyven százalékban kövér és tramini keveréke, húsz százalékban pedig más fehérszőlő-fajtákból készül. A XIX. századi filoxérajárványig Tokajban is volt kövérszőlő, de utána a legtöbb helyen kipusztult. Ez egyébként igazi hungaricum, amely aszúkészítésre is alkalmas. Remélem, én is készítek majd belőle előbb-utóbb aszút. Szeretnék egy génbankot létrehozni hungaricumokból és transsylvanicumokból, vagyis olyan szőlőfajtákból, amelyek a filoxéra után elvesztették jelentőségüket Magyarországon.