"A Velencei-tó északi partjának történelme van, mint mindennek. A nagy privatizálási hullámot azért úszhatta meg ez a terület, mert az akkori - 15 évvel ezelőtti mértékadó - politikusok elfogadták a szakértők azon véleményét, hogy a Velencei-tó északi területe maradjon örökre állami terület, amelyet ne építsenek be, hanem szolgálja a környezet biológiai egyensúlyát. Hogy legyen a tó körül egy hely ahol a természet egyensúlya megmarad és ezzel biztosíthatja akár az egész tó ökológiai megújulását, tisztulását. Abban az időben több civil szervezet is lobbyzott annak érdekében, hogy ezeket a területeket ne adják az önkormányzatoknak át, hiszen akkor az önkormányzatok mindent áruba bocsátottak, amit csak el lehetett adni, hogy a településeket fejleszteni tudják.

Tehát nem állami tartaléktelekről volt szó, hanem akkor tudatos stratégiai döntéssel megtartanidó, örökre állami tulajdonban maradó be nem épített részről az északi partvonalon. Természetesen felhasználható lenne ez a terület turizmusra, emberi rekreációra is, anélkül, hogy kikerülne az állami kontroll alól és anélkül, hogy épülethegyeket kellene oda építeni.

Sajnálatos, hogy az akkori döntéseket egy újabb generációja a hivatalnokoknak már nem ismerik, vagy tudatosan nem akarják vállalni - csak az ingatlanügylet oldaláról nézik ezt a sokkal összetettebb és alapvetően stratégiai (hosszútávú) kérdést. Az egész ügylet szociológiai, településfejlesztési és turizmus fejlesztési szakmai kérdéseire nem is szeretnék most kitérni" - osztotta meg állaspontját  a Napi Turizmussal Meszter László.