A fürdőhelyek története öszszefonódott hazánk történelmével. A pannon medence területe az ókortól kezdve nevezetes volt meleg vizű forrásairól, amelyek vizét a rómaiak és a törökök fürdők építésére és gyógyításra használták. A sűrűn látogatott felvidéki, erdélyi és Buda környéki gyógyfürdők azonban a XVIII. századtól háttérbe szorultak, és a magyar közönség körében egyre inkább az osztrák és cseh területen működő fürdőhelyek jöttek divatba. A Monarchia felbomlását követően az egykori kedvelt fürdőhelyek eléréséhez már útlevélre és külföldi fizetőeszközre volt szükség, mivel a felvidéki és az erdélyi területek elcsatolásával leghíresebb gyógyfürdőink, például Trencsén- Teplic, Szliács, Pöstyén, Herkulesés Tusnádfürdő, a határokon kívülre kerültek. A trianoni területelcsatolás a nyaraláshoz szokott középosztály anyagi helyzetét is nagyban megrendítette, ily módon a honi üdülés megteremtésének lehetőségei kerültek előtérbe.

Még a fürdőprogramot korábban ellenzők is belátták, hogy megmaradt fürdőhelyeinknek, nem utolsósorban a fővárosnak, hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia a harmadára zsugorodott ország életében.

Az új évezred kihívásai

A XXI. században a hazai fürdők újabb jelentős lépés előtt állnak. A zömében a szénhidrogén kutatás következtében feltárt gyógyvízre épülő, országos jelentőségű fürdők fejlődésének korlátává saját környezetük vált. Stratégiai feladat közép és hosszú távon a gyógyfürdők és a befogadó települések párhuzamos fejlesztése annak érdekében, hogy a nemzetközi jelentőségű fürdőink megkezdhessék a felzárkózást a nemzetközi gyógyhelyek közé. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy mitől lesz egy település nemzetközi gyógyhely, mivel jelenleg csak a gyógyhely kifejezés van jogszabályban definiálva.

Mitől gyógyhely a gyógyhely?

Magyarországon gyógyhelynek tekintjük azokat a településeket, településrészeket, amelyek az 1997. évi CLIV. törvény értelmében elismert természetes gyógytényezőket (gyógyvíz, különleges, gyógyhatású klíma) hasznosítanak, továbbá biztosítottak a gyógytényezők hasznosításához szükséges létesítmények (gyógyfürdő, kórház, gyógyszálló).

Alapvető a település megfelelő infrastrukturális, kulturális, vendéglátó, kereskedelmi ellátottsága, valamint a gyógyhelyi jelleget biztosító természeti adottságok (erdők, parkok, klimatikus tényezők, így a barlangok, magaslati levegő). A gyógyhelyeken kiemelt környezetvédelemre van szükség, és ez döntően a levegő tisztaságára, a növényzet és a domborzat, a felszíni és felszín alatti vizek védelmére, valamint a zajártalmak kiküszöbölésére vonatkozik. A források és kutak védelmét szolgálja azok ún. védőövezetének kijelölése. A védőövezeten belül az egészségügyi hatóságok hozzájárulása és ellenőrzése nélkül építkezés, földmunka nem végezhető, nehogy a munkálatok a forrás vízhozamát, a víz tisztaságát, esetleg összetételét veszélyeztessék. Azok a települések, amelyek valamely gyógytényező hasznosításával kiérdemelték a gyógyhelyi rangot, csak akkor tudnak tovább fejlődni, ha a kínálati oldalon nemcsak a gyógyászati infrastruktúra alakul ki, hanem egy üdülőhely jellegű település turisztikai, kikapcsolódási szolgáltatás csomagokkal, amelyek népszerűsítését megfelelő marketingkommunikáció segítik elő.

Stratégiai termék az egészségturizmus

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) 2013-ig a magyar turisztikai szektor elsődleges, kiemelt termékeként nevezi meg az egészségturizmust, amely a természeti adottságokra épülő kínálatfejlesztés legfontosabb eleme.

Az NTS célul tűzi ki az egészségturizmus belföldi és nemzetközi versenypozíciójának javítását, ami folyamatos fejlesztéseket feltételez. Szükségesnek tartja olyan létesítmények létrehozását, amelyek a nemzetközi trendeknek megfelelve, nemzetközi versenyképességet, első számú motivációt jelentenek.

• A gyógyturizmus esetében egymástól megkülönböztethető, saját arculattal rendelkező gyógyhelyek kialakításának ösztönzése a cél.

• Fontosnak tartja, hogy erőteljesebb hangsúly kerüljön a betegségek megelőzésére, az egészségtudatosságot kiszolgáló kínálat fejlesztésére.

• Alapvető feladatként jelöli meg továbbá az egyes létesítmények egészségügyi rendszerben való tudatosabb kihasználását.

Az NTS által elérni kívánt célállapot szerint 2013-ban Magyarország ismert és kedvelt turisztikai desztináció lesz, elsősorban az egészségturizmus és a kulturális vonzerők fejlesztéseinek köszönhetően. A regionális desztinációs szervezeteknek és a nagyberuházásoknak köszönhetően több gyógyhely várja a gyógyulni vágyó turistákat, megnő a színvonalas wellness-szolgáltatásokat nyújtó helyszínek száma, és a kapcsolódó kiegészítő attrakciók fejlesztése révén komplex termékkínálat jön létre.

A II. Nemzeti Fejlesztési Terv fejlesztési leltára tartalmazza azokat a kiemelt gyógyhelyeket, amelyeknek a település és a gyógyfürdő/ gyógytényező komplex fejlesztésével esélyük van a nemzetközi standardoknak megfelelő gyógyhelyi környezet kialakítására. Ennek köszönhetően a jövőben az egészségturisztikai és településfejlesztési projekteket szükséges összehangolni, és ezentúl nemcsak turisztikai fejlesztésekről gondolkodni, hanem azt öszszekötni a települési és regionális tervekkel.