A kutatás ideje alatt összesen 1546 alkalommal ellenőrzött, véletlenszerűen kiválasztott 273 nyilvános vécének csupán 37 százalékát takarították egy nap legalább egyszer, a mosdóban vizsgált hat különböző tárgy közül pedig a vécéülőke bizonyult a legtisztábbnak. 275 alkalommal találkoztak a kutatók olyan mosdóval, ahol az azt megelőző 24 órában semmit sem takarítottak le, a legfelületesebben letisztított elem a pelenkázóasztal volt.

Philip Carling, a bostoni Carney Kórház kutatója szerint a nyilvános vécék ülőkéit, lehúzóit, a fülkékben lehelyezett fogódzkodókat és kilincseket, valamint a mosdóajtók belső kilincseit és a pelenkázó asztalokat a legtöbb hajón nem takarítják és fertőtlenítik kellő alapossággal. "Komoly esélye van annak, hogy az utas megmosott keze beszennyeződjön ahogy elhagyja a mosdót, hiszen a belső kilincseknek csupán 35 százalékát tisztítják naponta" - mutatott rá nyilatkozatában Carling, hangsúlyozva: egyedül a fertőtlenítés csökkentheti ezeket a kockázatokat. Mint arra Carling - a Cambridge-i Egészségügyi Szövetségben és a Tufts Egyetem orvostudományi intézetében dolgozó kollégáival együtt - a Clinical Infectious Diseases (Klinikai fertőző betegségek) című szaklapban rámutatott, a fertőtlenítés hiánya jelentősen növelheti a betegség, különösen az erősen fertőző norovírus okozta hasmenés és hányás kockázatát. Carling az utasoknak azt tanácsolja: csak akkor használják a hajók nyilvános vécéit, ha muszáj, inkább szappannal és vízzel mossanak kezet, mint alkoholos kézfertőtlenítőkkel, és legyenek tudatában annak, hogy a sokak által megérintett felületek betegségeket terjeszthetnek.

A kutatáshoz Carling és kollégái 46 egészségügyi dolgozót toboroztak, akik 2005 júliusa és 2008 augusztusa között zajlott hajóútjaikon minden nap ellenőrizték a véletlenszerűen kiválasztott, összesen 273 nyilvános mosdót. A hajók többsége amerikai kikötőkből indult és 82 százalékuk a legnagyobb öt hajótársaság járatai közül került ki. Az ellenőrzésekhez ultraibolya fényben világító, egyébként átlátszó, könnyen lemosható folyadékot fújtak a vizsgált felületekre, azután kézi ultraibolya lámpával ellenőrizték, hogy 24 órával később még mindig ott van-e a folyadék. (MTI)