1.: Az újhullámos hipszter:
Számára a legfontosabb, hogy mind megjelenésében, mind főzési stílusában, technikáiban megfeleljen a legújabb irányvonalaknak. Testét a szakmájával kapcsolatos tetoválások borítják, hogy bárki, aki találkozik vele, már első ránézésre meg tudja mondani róla, még civilben is, hogy ő bizony egy szakács! Szakácskabátjait a legújabb katalógusokból válogatja, és előszeretettel hord farmer mintás szetteket. Ő az a típus, akinek késből sem jó a sima átlagos Wüsthof, neki olyan kés kell, aminek legalább olyan egyedi a megjelenése, mint ő magának. A kedvenc technológiája a Sous-vide, ha tehetné, mindent azzal csinálna, és bármit is készít, az biztos, hogy kever bele egy kis Ázsiai ízvilágot.
2.: A vaskalapos: A SZAKÁCS, csupa nagybetűvel. Legalábbis ő ezt gondolja magáról. Magasan a munkatársai fölé pozícionálja magát és ezt szereti is hangoztatni illetve kimutatni. Nadrágjai mindig élére vasaltak, kabátjai hófehérek, cipője fényes, mint a gyémánt, köténye pedig majdhogynem földig ér. Késeit katonás rendben tartja és sokszor akkor is élezi őket, ha arra semmi szükség, csak azért, hogy ezzel is a saját nagyságát és késélezési szaktudását fitogtassa. Egy kétlábon járó lexikon. Kívülről tudja a klasszikus francia konyha minden egyes praktikáját és több száz receptet, melyeket a legnagyobb francia séfek könyveiből tanult.
3.: A bizonytalan: Ő az a fajta szakács, aki nagyon jól főz és tökéletesen megcsinál mindent, amit mondanak neki, de nem bízik magában. Nincs tisztában a saját képességeivel, ezért mindent megkérdez, megkóstoltat a feletteseivel és sűrűn kér segítséget másoktól, még akkor is, ha egyébként nem lenne rá szüksége, mert egyedül is megtudná csinálni.
4.: Az udvari bolond: Számára a munka csak egy szükséges rossz. Szereti ugyan a szakmáját, de ha tehetné, akkor inkább a haverokkal lógna és bulizna egész nap, viszont mivel ezt nem lehetséges, így megpróbál egész nap a figyelem középpontjában lenni. Folyamatosan szórakoztatja a többieket és saját magát. Mindenkinek beszólogat, és amiből csak tud, viccet csinál. Ez kezdetben még tényleg vicces de egy idő után már erőltetetté, unalmassá és zavaróvá válik. Számára a nap fénypontja, amikor kimegy az utolsó asztal és már rohanhat is a kiskocsmába meginni egy-két sört a cimborákkal.
5.: A nagy öreg: Ő még a régi iskola híve. Semmi sous-vide, semmi modern konyhai csoda, csak a klasszikusok, de azok a legjobb minőségben, házias ízekkel, nagy adagokban, mintha csak a nagymama főzte volna. Számára nem a saját egójának a növelése vagy a többi szakács és a szakmabeliek lenyűgözése a cél, hanem kizárólag a jóllakott és elégedett vendégek!
6.: A feltaláló: Az örök kísérletező! Neki semmi nem jó, úgy ahogy van, mindig újítani akar. Kémiai szempontból közelíti meg a főzést. Tanulmányozza a különböző konyhai eljárások során lezajló folyamatokat, hogy valami újat alkothasson. A molekuláris konyha megszállottja, aki mindenből habot, gélt, levegőt és szvérikus raviolit akar csinálni. Számára Heston Blumenthal és Ferran Adriá az Istenek és egy napon szeretne majd a nyomdokaikba lépni.
7.: A mártír: Mindig elsőnek érkezik, és utoljára megy haza, még akkor is, ha ez nem indokolt, mert egyébként is kész lenne minden. Szünetre se nagyon megy, és szereti sajnáltatni magát a főnökei előtt, hogy ő mennyivel többet dolgozik, mint mások, de a fizetése mégis ugyanannyi. Persze mindez csupán sok hűhó semmiért, mert ő csak egy látszat ember: lehet ugyan, hogy sokat van bent, de mások mégis keményebben dolgoznak. Ha valaki elront valamit, akkor az az első mondata, hogy "Én szóltam előre, de nem baj, ez is biztos az én hibám lesz!"
8.: Az idegbeteg: Ő az az igazi tányérdobáló fajta, akinek minden második szava: b@zdmeg! Semmi önkontrollja nincs. Ha egyszerre több rendelés jön be, akad, egy-két variálós vendég vagy valami nem úgy történik, ahogy az lenni szokott, akkor jobb, ha nem vagy a közelében mert eldurran az agya és tör-zúz, káromkodik ahelyett hogy inkább a felmerült problémák megoldásával foglalkozna.
9.: A világjáró: A világjáróknak két fajtája van. Az egyikük sok helyen dolgozott, különböző országokban és nagyon jó szakács, aki mindig tud újat mutatni. A másik viszont a jólmutató életrajza ellenére egy kókler, aki nagyon jól elő tudja magát adni, hogy ő milyen jó helyeken dolgozott és mekkora szakember, csak ez éppen a gyakorlatban valamiért mégsem mutatkozik meg. Két dolog azonban van, ami közös bennük: mindketten dolgoztak a világ számos pontján, de végül valamiért mégis hazahúzta őket a szívük.
10.: A törtető: Napról napra fejleszti magát és új dolgokat tanul. Szépen lassan lépked felfelé a konyhai ranglétrán. Munkáját a legnagyobb tisztelettel és alázattal végzi. Előszeretettel indul szakmai versenyeken és megy el más éttermekbe is stázsolni, pusztán tanulási céllal. Biztos magában és tudja, hogy mit akar. Szabadidejében is a könyveket bújja, és új ételeken töri a fejét. Nem titkolt célja, hogy elismerjék, amit csinál, és az egyik legjobb legyen a szakmában.
11.: A hobby szakács: Az eredeti szakmája nem szakács, de a legtöbb esetben még csak nem is vendéglátós. Olyan ember, aki nem érezte magáénak azt a munkát, amit csinál és végül a konyhában találta meg a boldogságot, ezáltal a hobbyból hivatás lett. Napról napra igyekszik fejleszteni magát, új dolgokat tanulni. Lelkesen végzi munkáját és odafigyel mindenre, amit szakképzett kollégái mutatnak neki.
12.: A munkakerülő: Sajnos meg kell említeni ezt a réteget is, mert egyre többen vannak. Ők azok, akik többszöri megbeszélés ellenére sem jelennek meg a próbanapon. Megbízhatatlanok, kiszámíthatatlanok, állandóan elkésnek a munkából, vagy bejönnek, de különböző kifogások miatt elkéredzkednek. Sokszor jelennek meg bódult, munkaképtelen állapotban, a fizetésüket pedig szeretik hetente kérni, de két nappal az után, hogy megkapták, már szeretnének előleget kérni a következő hetiből.
(A kreatív Séf)
