"Gasztronómiánk a magyar konyha alapjaira épül, amelyet a hagyománytisztelet, a regionalitás és innováció jellemez. Szerintünk egy jó csárda a magyar konyha esszenciája, ahol régi klasszikus ételek készülnek újrahangolva. Ételeinken keresztül szeretnénk bemutatni azt, amit a mai modern magyar konyháról tudunk", mondja Nagy Krisztián, a ház séfje, akinek irányításával főként tradicionális és letisztult fogások kerülnek ki a konyháról a vendégek elé a mai gasztronómiai elvárásokhoz igazítva.

A hely nagyon ment, de elfogyott a tudás

"2011-ben vette meg a családunk a csárdát, avat be a történetükbe Lock László tulajdonos, majd így folytatja, ismertük jól a helyet, hiszen idevalósiak vagyunk, csopakiak. Akkoriban nem számított divatos helynek a Vígmolnár, csak elvétve lézengtek benne a vendégek, a mi időnk alatt virágoztattuk fel. Pedig nem vittünk itt végig semmiféle csodát, csupán egy odaadó, gondoskodó, családi konyhát vezettünk a feleségemmel, a testvéremmel, olyan ételeket kínálva, ami egy házias csárdától elvárható.

Egy idő után azt vettük észre, kevés az a 24 asztal, ahová leültethetjük az embereket (úgy 100-an férnek be hozzánk), sokszor a parkolónkban sem volt több autónak egy talpalatnyi hely. Viszont idővel (ez úgy két éve történt), arra jutottunk, elfogyott a tudásunk, elértük a határainkat, pedig tovább kellene lépnünk, de ehhez mi kevesek vagyunk. Ekkor kerestük meg Krisztiánt, aki szerencsére csatlakozott hozzánk."

Habszifonból itt sosem lesz borjúpaprikás

"A tulajdonosokkal tökéletes a kapcsolatunk, szabad kezet kapok az étlap kialakítása, vagy az árurendelés során. Egy évben háromszor váltunk étlapot (tavasz vége felé - a főszezon indulása előtt, szeptember környékén és februárban), mert úgy láttuk itt erre van igény. A legjobbat szeretnénk a konyhán a csapatommal minden nap kihozni a helyből, és a legfontosabb: az azonos minőség. Legsarkalatosabb kérdés itt, vidéken, az alapanyagkérdés, az, hogy honnan szerzünk be azonos minőségben ugyanolyan terméket. Én 16 beszállítóval dolgozom folyamatosan, a velük való kapcsolattartás, a termékvásárlás a legnehezebb a munkám során. Pedig ez manapság szinte a siker kulcsa, nem is a technológiáké. Amúgy sosem fogunk itt, a csárda konyháján habszifonból kifújni a borjúpaprikást, mert tőlünk nem ezt várják az emberek, nem erre van igény.

Így is szinte kitört a "háború" a vendégeink körében, amikor a túrós csúszánkat meglátták először, és az nem úgy nézett ki, mint ahogy korábbanTerike tepsijéből került eléjük az asztalra. Most már megszokták, de azért a főnök felesége vissza-visszajár a konyhánkra, és főzés-sütés terén van, hogy besegít."

Halászlékirályság

"Amire minden egyes nap nagyon ügyelünk, hogy mindig egyforma ízű, és tökéletes legyen - az a halászlénk. Hiszen egy balatoni csárdában alapvető, hogy mindig legyen halászlé, és azt jóétvággyal ehesse a vendég, veszi vissza a szót a tulajdonos, Lock úr. Pedig, mint ismert, a fogás sajnos sosem balatoni, helyi halból készül, hiszen tilos a tóban a halászat. De mindenki megszokta és elvárja: ha Balaton, akkor legyen halászlé! A harcsát Olaszországból hozatjuk, pontyot itthonról, telepített helyekről vásároljuk, egy a szempont: az állandó és jó minőség. Meggyőződésem, hogy az állandó minőség miatt jön vissza hozzánk ilyen nagy számban a vendég."