Mielőtt ráfordultunk volna arra, amiért valójában az október 16-ai, hétfő déli meghívásunk szólt, azaz a borral bélelt négyfogásos ebéd elfogyasztására, és a mintegy tíz Savalan-tétel végigkóstolására, előtte megtudtuk, miképp történhet az, hogy egy alapvetően muszlim országnak olyan erős borkészítési gyökerei vannak, mint amilyennel Azerbajdzsán rendelkezik.

Muszlimok, akik bort isznak?

Kiderült, már évezredekkel ezelőtt szőlőt műveltek arrafelé az ott lakók, és folyamatosan bort készítettek a termésből. A legújabb kutatások szerint Azerbajdzsán borkultúrája közel 6000 évre nyúlik vissza, van tehát milyen tudásból merítenüik a mai utódoknak. Aztán - nagy lépést téve az időben - a Szovjetunió időszakában ez a hatalmas terület volt a nagyhatalom legfőbb bortermelője, halljuk, és innen látták el az ország jelentős részét borral. Azonban az emlékezetes Gorbacsov-féle tiltás - 1985 májusától kezdődően -, vagyis az egész országra érvényes alkoholellenes kampány, nagy érvágás volt az akkor már nagy mértékben bortermelésre berendezkedett gazdáknak, ennek eredményeként el is pusztult szőlőültetvényeik nagy része.

Azonban amikor az ország elnyerte függetlenségét - ez egyben újrarajzolta a bortermelést is, az azeri borágazat fokozatosan ismét visszaépült - igaz, beletelt egy évtizedbe, mire magához tért. Mint megtudtuk, ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy az azeri boros gazdák, szőlészetek vezetői elkezdték járni a világot: többek között olasz, francia, spanyol és moldvai területeken tanulták újra a borkészítés mesterségét. Az is jelentős lépés volt, amikor az állam különböző rendeletek és szabályozások segítségével arra ösztönözte a gazdákat, hogy ne a mennyiség számítson (mint a szovjet-éra alatt), hanem a minőség kerüljön előtérbe.

Mennyi az annyi?

Néhány szemlétetes adatot is hallhattunk, mielőtt elkezdődött a borkóstolás: tavaly közel 15 millió liter bor készült Azerbajdzsán területén, ez palackra lebontva nagyjából 20 millió. Az országnak 7 jelentős borrégiója van, itt a telepített ültetvények mérete nagyjából 16 ezer hektár, ennek mintegy 80 százaléka kékszőlő, a többi fehér.

A két legnépszerűbb fajta a bajan sira (fehér) és a madrasza (vörös), de inkább az a jellemző, hogy nagyon sok helyütt telepítettek nemzetközi fajtákat, így sok az abból készült tétel is.

Hol helyezkedik el az ország és a világ bortéképén a Savalan Aspi Pincészet?

A borral bélelt programon a meghívottakat először a rendezvény fővédnöke, Tahir Taghizadeh, az Azerbajdzsáni Köztársaság meghatalmazott magyarországi nagykövete köszöntötte.

Majd Arif Rahimov, a pincészet tulajdonosa és Timur Mamedov, az Azerbajdzsáni Bortermelők és Exportőrök alelnöke, a Savalan vezérigazgatója elmondta, hogy szőlővidékük a Gabala hegyvidéki régiójában található, a Kaukázus-hegység lábánál 400 méter magasságban lévő, 2007-ben alapított pincészetükben olasz szakemberek tapasztalataira alapozva igyekeznek dolgozni. Boraikért két olasz szakember, Daniel D’Andrea és Elisa Vagnoni a felelős. Szőlőültetvényeik a Savalan-völgyében, egyfajta félszigeten helyezkednek el, amelyeket a Nagy-Kaukázus hegyei védenek a száraz széltől, és mindkét oldalról a Turyachay folyó veszi körül.

A Magyarországon először bemutatkozó Savalan borokat világszerte 47 Michelin-csillagos étterem választotta már kínálatába. A pincészet többek között arról is ismert, hogy olyan modern laboratóriuma van, amilyennel Európában csupán a borászatok 5 százaléka rendelkezik. Tételeik piacra kerülésük óta minden évben érmekkel és trófeákkal térnek vissza rangos nemzetközi borversenyekről. Idén például a világ egyik legtekintélyesebb borversenyeként számon tartott Decanter World Wine Awardsra beküldött 8 borukból 7 érmes lett. A cég Savalan márkanév alatt nemcsak borokat, hanem 2016-tól prémium minőségű párlatokat is készít különféle gyümölcsökből és bogyókból.

Milyen tételek kerültek elénk, és mi volt az általános tapasztalat?

A kóstolásra hozott 10-féle borból álló tételsort a pincészet egyik főborásza, Daniel D’Andrea mutatta be. Nem mellesleg a 10 bor közül négyhez olyan ételeket párosítottak, amelyeket a Svájcban élő, több neves külföldi étterem konyhafőnökeként és séfjéként dolgozó, a Bocuse d’Or Hungary 2017 elődöntőseként is szereplő, Dualszky-Kovács Péter, illetve segítője, Benedikt Vogt készített.

Először három fehérbor került a poharakba: egy Viognier 2002-es száraz bor (mellé ), utána egy szintén száraz Riesling (2021) majd az Elisa nevű fehér csúcsboruk (2018), amihez egy borjútatár, őszibarackkal, répával is csatlakozott. Szakértők véleménye szerint mindhárom bor megmutat minden szépet és jót, amit ez a táj rejthet, a terroár szépsége és különlegessége magával ragadó.

Majd következett a vörösök sora: nyitányként egy 2019-es Syrah került a poharakba (én elfogult vagyok e téren, ez a kedvenc szőlőfajtám), amely lágy, elegáns ízeket mutatott, utána egy Alicante Bouschet következett (2019), amelynek szőlői mintegy 320-360 ha-on fekszenek a borvidékeken, utána egy szintén száraz vörösbor érkezett, Petit Verdot (2016) néven, egy őrülten nehéz tétel, céklás, retkes utóízzel, majd a pincészet szintén egy másik csúcsbora a Limited Release (201-ből), és a Cabarnet Sauvignon-jukat is kóstoltuk, egy 2016-ban palackozott csúcstételt, amelynek 3D-és címkéjét is megcsodálhattuk. A borsor megkoronázásaképp jött egy Nobel nevű 2016-os száraz, majd lezárásként a Canyon elnevezésű 2016-os szintén csúcsboruk, amelyhez a Savalan-borünnepet egy látványos desszert zárta.

Végül a bemutató után tartott állófogadáson autentikus azerbajdzsáni ételeket is meg lehetett kóstolni (már aki még bírt), illetve még a rendezvény keretén belül értékesítési megállapodás aláírására is sor került a Savalan vezetői és a magyar Varros & Co. Kft. cég között.