Miképp indult az idei év?

Nagyon lelkesen és bizakodással telve. Bár azért erősen nehezítette a pályát, hogy a négy vendéglátóegységünkből kettő egész évben nyitva tart. Igaz, a tavalyi ősz, majd az azt követő tél és az idei tavasz nagyon szép eredményeket, nagy vendégforgalmat hozott. A Hableány esetén különösen figyeltünk arra, hogy haladjunk a korral: ételek, alapanyagok, stílus terén folyton előrukkoltunk valami újdonsággal, valami meglepővel. Évente háromszor-négyszer étlapot váltunk, azt szem előtt tartva, hogy bár a klasszikus kedvencek mindig szerepeljenek az étlapon, de emellett izgalmas, új kísérletezést is kipróbálhassanak a vendégeink.

Mi nálatok a tuti befutó?

Nyaranta a kacsamájas lecsó - az tényleg mindent visz. Erős még a vegán választékunk - ezért is sokan járnak hozzánk. Most például egy karfiol alapú vegán fogást tettünk a nyári étlapra - a vendégeink és mi is imádjuk. A tapolcai lazacpisztrángot is „hadrendbe állítottuk” nemrégiben a konyhán - ez is izgalmas, szép és hálás feladat.

Hogy álltok munkaerővel?

Nem panaszkodom. Igaz, hallom jobbról, balról a panaszokat, hallani egeket súroló fizetésekről is, meg folyton panaszkodó balatoni és pesti vendéglátósokról, de én nem ebbe a körbe tartozom. Igyekszünk korrekt béreket adni a munkavállalóinknak, rendes munkakörülményeket biztosítani, ahol lehet, egész évre vesszük fel az embereket, bejelentett munkakörbe, nincs is nálunk akkora mértékű fluktuáció, mint amit a szakmában innen-onnan hallani. A jó munkakörülmény, az emberi hang és a korrekt fizetés - ha mindez megvan, nem kacsingat másfelé a munkavállaló. Persze, az a piaci bizonytalanság minket is ugyanúgy érint, mint bárki mást, aki ezen a területen tevékenykedik, hiszen senki nem tudja megmondani, hogyha vége a főszezonnak, és visszatérnek az emberek a városokba, a munkába, akkor vajon mi várható? Az biztos, hogy valamilyen mértékű áremelés mindenütt várható a vendéglátás terén, mert anélkül nem lehet üzemeltetni sajnos egyetlen egységet sem, de hogy a minőségből adjanak alább egy-egy helyen - ez az út szerintem nem járható.

A vendéglátás helyzetének rövid, ámde mélyreható elemzése után térjünk át a borospincék világára. Hamarosan itt a szüret: felétek milyen termés várható?

Erre majd szüret után felelnék. Egyelőre csak az nyilvánvaló, hogy maga a növény nem szenved annyira, mint sok másik növény - gondolok itt a szántóföldi kultúrákra, mert ott a helyzet tényleg tragikus. De azért a tény tény marad: másfél éve aszályos időszak van, és bár a szőlő még úgy-ahogy tartja magát, de azért a termésen már mindenütt látszik, hogy elég súlyos a vízhiány. Az borítékolható, hogy mennyiségben nem lesz erős az idei év, de a minőség még nem tudható, várjuk ki a végét.

Beszéljünk kicsit a hegyre látogató vendégekről! Milyen a vendégkör? Olyan, mint korábban, vagy változott az összetétel, a korosztály?

Ősztől tavaszig főként azok térnek be hozzánk és a többi badacsonyi, borral bélelt helyekre, akik már korábban is jártak mifelénk: tudják, mit kapnak, és értékelik a minőséget, ami a szép táj, az utánozhatatlan természeti értékek mellett várja őket a pincék mélyén vagy kinn, a borteraszokon, a nyári időszakban pedig igencsak vegyes a kép.

Külföldi és magyar vendégek aránya a hegyen?

Elsöprő többségben vannak a magyarok. Nálunk ez kilencven százalék, a maradék tíz csak a határon túlról érkező. Korábban, a covid-időszak előtt sokkal többen jöttek külföldről, ma már ez nem jellemző.

Végül a kedvenc borod?

Továbbra is a 4 Hegy. Ami egyértelműen az egyik csúcsborunk. Ez egy komoly, tartalmas olaszrizling, amely jobb évjáratok esetén négy különböző termőhely házasításával születik, és engem mindig elvarázsol a világa. Ha egy ilyen palackkal kibontunk, főleg jó társaságban, barátokkal a teraszon, annál nem is kell több jó dolog az életben.