Az idei Carbonara-napon gasztronómiai események egész maratonja zajlott Olaszországban és a világ számos pontján, amelynek során számos étteremben lehetett megkósolni e tésztaételt.
A kezdeményezést 2017 óta az Italian Food Union és a Nemzetközi Tésztaszövetség (IPO) szervezi, és mára a világ legnagyobb „spagetti közösségi eseményévé” nőtte ki magát – tavaly több mint egymillió posztot tettek közzé a témában, adta hírül a wantedinrome.com.
Mint írják, annak ellenére, hogy a carbonara eredete körül még mindig sok a vita, egyes elméletek szerint a neve a carbonari-hoz, azaz a szénégetőkhöz köthető, mivel a fekete bors a szénporra emlékeztet. De van egy másik elmélet is: e szerint az étel a második világháború idején amerikai katonák által került Rómába.
Fotó: Depositphotos
Mindenesetre az étel első írásos említése 1950-re datálható, amikor a La Stampa cikke szerint egy római vendéglős amerikai tiszteket látott vendégül, akik a „spagetti carbonara” után érdeklődtek. 1951-ben már egy olasz filmben is megjelenik szóban a fogás, 1952-ben a Római vakáció című film forgatása során maga Gregory Peck is szerelembe esik az étellel.
Ezt követően bukkan fel recept formájában – akkor még egy chicagói étterem ajánlásaként, egy amerikai gasztronómiai kalauzban.
Az igazi áttörést az 1954-es recept hozta meg, mely a La Cucina Italiana magazinban jelent meg – bár a mai szemmel nézve szokatlan összetevőkkel: fokhagymával, Gruyère sajttal és pancettával. A receptet a New York Times is átvette, és az olasz turisztikai hivatal népszerűsítette külföldön.
Azóta a recept többször változott, míg végül 1966-ban, Carlo Santi és Rosino Brera Il grande libro di cucina című művében formálódott meg a ma is ismert klasszikus változat.
