A virágos virágkora
Budapesten a virágáruslány szakmája a hatvanas-hetvenes években éledt újjá, fénykora a nyolcvanas évekre tehető. A szerződéses üzletekkel nagyobb mozgásterük lett a vendéglátósoknak, ugyanakkor a fellendülő éjszakai élet jó piacnak számított. Akkortájt nem a munkanélküliség vitte e pályára a lányokat, inkább a keresetkiegészítés, a könnyű munkával járó zsebpénz, a kis „mellékes”. (Ne feledjük: sem APEH, sem munkaügyi felügyelő nem fenyegette őket, „fehér” feketemunka volt ez a javából). Azonban fontos kiemelni: a virágáruslány valóban virágot árult, még csak véletlenül sem saját magát…
Ízléstelen álnépviselet
Klári sokat tud erről a műfajról, hiszen már 1984-ben egyetemistaként csatlakozott évfolyama „virágcsapatához”, mert albérletre kellett a pénz. Nyelveket beszéltek, tudtak viselkedni, ezért szívesen alkalmazták őket taxis vállalkozók, akik nemcsak a szállításukat oldották meg, hanem beszerezték a rózsát, a jelmezt is. Ma már bevallja, borzasztóan utálták az osztrák drindlire emlékeztető álnépviseletet, amely rejtélyes oknál fogva akkortájt a formaruha volt. A fővárost felosztották a virágban „utazó” üzletemberek, senki sem sértette meg a másik territóriumát. Klárinak a Szent István körút, a Bajcsy-Zsilinszky út és környéke jutott.
Lovagok és fukarok
Kedvence a Bonbon volt a régi Marx téren, ahol a személyzet által csak „babazsúrnak” nevezett zenés ismerkedési esteket rendeztek társkereső klubok, általában az érettebb korosztálynak. A gálánsabb lovagok nem fukarkodtak szívük választottjának a virággal, gyakran elfogyott az egész kosár. Szívesen járt az újonnan nyílt, sokáig nagyon felkapott Bajcsy-Zsilinszky úti Gyertyába is. Extrán elegáns hely volt, viszont itt érte csalódás is. Egy konszolidált középkorú pár hölgy tagja – gyűrűje többe kerülhetett, mint Klári többéves ösztöndíja –, látva a gyönyörű, mélybordó, hosszú szárú rózsákat, megjegyezte: köszi, kicsim, de már vacsoráztunk… Jópofizás – parvenü módra.Szerencsésnek tartja Klári ezt az időszakot, mert korrekten elszámolt a munkaadóval, és a borravalót pluszként mindig megtarthatta. Senki sem „szólt be”, nem kapott tisztességtelen ajánlatot – igaz, tisztességeset sem –, az üzletekben a személyzet segítőkész és udvarias volt. Ja, és közben ráadásul elvégezte az egyetemet. Most ügyvéd, gyakran jár vacsorázni a klienseivel. Találkozik virágáruslányokkal, főként nyáron, az éttermek teraszain. Szerinte sok változás nincs a „szakmában”, csak nagyobb a konkurencia, nyúzottabbak a lányok. A rózsák továbbra is csodaszépek, tán még a taxisok is ugyanazok…
Somogyi Márta Vendég & Hotel
Budapesten a virágáruslány szakmája a hatvanas-hetvenes években éledt újjá, fénykora a nyolcvanas évekre tehető. A szerződéses üzletekkel nagyobb mozgásterük lett a vendéglátósoknak, ugyanakkor a fellendülő éjszakai élet jó piacnak számított. Akkortájt nem a munkanélküliség vitte e pályára a lányokat, inkább a keresetkiegészítés, a könnyű munkával járó zsebpénz, a kis „mellékes”. (Ne feledjük: sem APEH, sem munkaügyi felügyelő nem fenyegette őket, „fehér” feketemunka volt ez a javából). Azonban fontos kiemelni: a virágáruslány valóban virágot árult, még csak véletlenül sem saját magát…
Ízléstelen álnépviselet
Klári sokat tud erről a műfajról, hiszen már 1984-ben egyetemistaként csatlakozott évfolyama „virágcsapatához”, mert albérletre kellett a pénz. Nyelveket beszéltek, tudtak viselkedni, ezért szívesen alkalmazták őket taxis vállalkozók, akik nemcsak a szállításukat oldották meg, hanem beszerezték a rózsát, a jelmezt is. Ma már bevallja, borzasztóan utálták az osztrák drindlire emlékeztető álnépviseletet, amely rejtélyes oknál fogva akkortájt a formaruha volt. A fővárost felosztották a virágban „utazó” üzletemberek, senki sem sértette meg a másik territóriumát. Klárinak a Szent István körút, a Bajcsy-Zsilinszky út és környéke jutott.
Lovagok és fukarok
Kedvence a Bonbon volt a régi Marx téren, ahol a személyzet által csak „babazsúrnak” nevezett zenés ismerkedési esteket rendeztek társkereső klubok, általában az érettebb korosztálynak. A gálánsabb lovagok nem fukarkodtak szívük választottjának a virággal, gyakran elfogyott az egész kosár. Szívesen járt az újonnan nyílt, sokáig nagyon felkapott Bajcsy-Zsilinszky úti Gyertyába is. Extrán elegáns hely volt, viszont itt érte csalódás is. Egy konszolidált középkorú pár hölgy tagja – gyűrűje többe kerülhetett, mint Klári többéves ösztöndíja –, látva a gyönyörű, mélybordó, hosszú szárú rózsákat, megjegyezte: köszi, kicsim, de már vacsoráztunk… Jópofizás – parvenü módra.Szerencsésnek tartja Klári ezt az időszakot, mert korrekten elszámolt a munkaadóval, és a borravalót pluszként mindig megtarthatta. Senki sem „szólt be”, nem kapott tisztességtelen ajánlatot – igaz, tisztességeset sem –, az üzletekben a személyzet segítőkész és udvarias volt. Ja, és közben ráadásul elvégezte az egyetemet. Most ügyvéd, gyakran jár vacsorázni a klienseivel. Találkozik virágáruslányokkal, főként nyáron, az éttermek teraszain. Szerinte sok változás nincs a „szakmában”, csak nagyobb a konkurencia, nyúzottabbak a lányok. A rózsák továbbra is csodaszépek, tán még a taxisok is ugyanazok…
Somogyi Márta Vendég & Hotel
