Tisztelt Alkotmánybíróság!

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 19. § b. pontjában meghatározott jogkörében eljárva indítványozzuk, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg az Általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII törvény 206. § (1) c pontját és az alábbi indokokra tekintettel semmisítse meg.

Az Általános forgalmi adóról szóló törvény 2009. február 1. napján hatályba lépett módosítása értelmében a korábbi szabályozástól eltérően az árrés adózás kizárólag a természetes személy utasok esetében alkalmazható. Ha az utazásszervezési szolgáltatás megrendelője adóalany, úgy rá a törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni.

A módosítás ténylegesen azt jelenti, hogy az utazási irodáknak azonos szolgáltatás esetén kétféle árat kell alkalmazni, amennyiben a szolgáltatás igénybevevője adóalany jogi személy, magasabb árat kell érvényesíteni.

A rendelkezés súlyosan hátrányos az utazási vállalkozások részére, egyrészt jelentősen csökkenti a jogi személy megrendelők számát elfogadhatatlan üzleti veszteséget okozva, másrészt a jogkövető utazási vállalkozások nem tudnak eleget tenni jogszabályban előírt árfeltüntetési kötelezettségüknek (azonos szolgáltatás- kétfajta ár).

A jogalkotó nyilvánvaló célja az volt, hogy az árrés adózás szűkítésével növeljék az adóbevételt. A Pénzügyminisztérium eljárása ugyanakkor alkotmányossági aggályokat vet fel.

Álláspontunk szerint a fenti eljárás sérti a vállalkozás szabadságának az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított alapelvét. Nyomatékosan kifogásoljuk továbbá, hogy a Pénzügyminisztérium rendszeresen megsérti a jogalkotásról szóló 1987. év XI törvény 27. §- ban foglalt kötelezettségét. Ennek értelmében a Kormány elé benyújtásra kerülő tervezeteket az érintett szakmai érdekképviseleti szervekkel egyeztetni kell. Sajnálatos, hogy a Pénzügyminisztérium törvényi kötelezettségének rendszeresen nem tesz eleget. Jelen esetben sem kérte ki a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségének előzetes véleményét a törvény-tervezetre, annak a Kormányhoz való benyújtása előtt.

A fenti törvénysértő magatartás kizárja a törvény előkészítés szakmai megalapozását. A mulasztás olyan súlyú, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ez önmagában is elegendő ok a kifogásolt törvényhely megsemmisítéséhez.

A fentiek alapján kezdeményezzük, hogy a T. Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezést semmisítse meg.

Budapest, 2009. március 20.