Weinrauch László, a szolnoki TUI Utazási Központ ügyvezetője levélben fordult a turisztikai szakállamtitkársághoz, hogy a zalai eset kapcsán felhívja az államigazgatás figyelmét a súlyos problémára. A szakember a Népszabadságban megjelentett cikken felbuzdulva kampányt indított, és arra ösztönzi kollégáit, hogy minél több médiumhoz jutassák el a Népszabadságos írást, és ahhoz kapcsolódó levelét, hogy minél nagyobb sajtóvisszhangot kapjon az utazási szakma számára az egyik legnagyobb terhet jelentő fekete utaztatás problémája.

„Szeretnénk ha nem csak az lenne "hír" , hogy valamely iroda kint "felejti" az utasait, vagy csődöt jelent. Hír az is , hogy a "fekete kereskedelem" tombol ezen a területen, mégpedig jogalkotói engedéllyel (ld. non-profit szervezetek, alapítványok, nyugdíjas klubok, iskolák, közintézmények, közhivatalok, cégek, stb. ......) Nincs az a szervező, aki haszon nélkül felkarolja általában 40-50 ember nyűgjét-baját. Mivel senki sem ellenőrzi, így vígan megy a "non" profit utazásszervezés, természetesen jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében. Mi, legálisan működő bejegyzett irodák pedig megdöbbenve figyeljük, hogy Európa-szerte mennyi honfitársunkkal találkozunk, akik számára engedéllyel nem rendelkező szervezők szervezték az utat. Ezen szervezők többnyire a szomszédos országokat programozzák: Románia, Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Ausztria, de eljutnak Olaszország és Spanyolország tengerpartjaihoz is. Erdély a "legfertőzöttebb ", hiszen itt nyelvi nehézségek sincsenek. Mindennek eredményeként országosan nem csak milliárdos nagyságrendű bevételektől esnek el az utazási irodák, és az állam, hanem ezek a társas utak minőségi hiányosságaik (nem alkalmaznak idegenvezetőt, a legszerényebb, legolcsóbb szállásokat és buszokat használják) folytán lejáratják hivatásunkat.

Mint minden területen, a mi szakmánkban is vannak rosszhiszemű szereplők, akik tevékenységük folytán a szakmának jelentős erkölcsi, utasaiknak pedig anyagi veszteséget okoznak, de állíthatom, hogy az irodák 99%-a tisztességes és lelkiismeretes munkát végez. Ennek ellenére folyamatosan szégyenkeznünk kell, és el kell viselnünk a felügyeleti szerveink menetrendszerű sanyargató intézkedéseit, holott nem feltétlenül ezek az intézkedések (pl. kaucióemelés, stb.) vezetnének sikerre. Az államkincstár is jelentős bevételektől esik el évről évre a hiányos jogszabályok miatt, illetve a mai szomorú gazdasági helyzetben fiatal kollégák ezrei kerülnek utcára, mert vendég hiányában az utazási vállalkozónak is a létszámleépítés marad az utolsó válaszlépés a gazdasági bajokra.

Az a véleményem, hogy más és a jelenleginél hatékonyabb eszközökkel lehetne meggátolni a visszaéléseket. A kulcs a megfelelő jogszabályi környezet lehet, amely rendelkezik például arról, hogy a határrendészet ellenőrizhesse a kimenő autóbuszok közhitelű nyilvántartási adatait, rákérdezhessen, hogy ki a szervező, ki a buszmegrendelő, és jogköre legyen arra, hogy adott esetben visszafordítsa a buszt. Hasznos lehetne az is, ha az APEH és a Fogyasztóvédelem nem csak az irodákban jelenne meg, hanem néha buszos kirándulások közismert kiinduló helyein is” - fogalmaz Weinrauch László, aki azt is fontolgatja, hogy petíciót indít az 1200 bejegyzett utazási iroda körében annak érdekében, hogy közös erővel sürgessék meg a probléma megoldását az államigazgatásban.