Oroszország gyönyörű köztársaságába, Tatárföldre szervezett tanulmányutat az 1000 Út Utazási Iroda. A Tatár Köztársaság fővárosa, Kazany repülőterére Moszkvából érkeztünk az Aeroflot járatával. A csapatot már a reptéren meglepetés fogadta: az épület ugyanis olyan modern, ízléses és rendezett volt, amit sok más, jelentősen nagyobb forgalmú repülőtér megirigyelhetne. Ez nem véletlen, a reptér ugyanis vadi új: 2013-ban építették fel az egyetemi sportolók nemzetközi sporteseménye, az Universiade alkalmából, melyet abban az évben Kazanyban rendeztek meg. Idegenvezetőnk elmondása szerint az Universiade egyfajta „főpróba” volt a Szocsiban megrendezett téli olimpia előtt.

Sportarénák, ameddig a szem ellát

Már a Kazanyban töltött első pár óránkban feltűnt, hogy kiemelkedően sok a városban a sportlétesítmény, amit részben erre az eseményre építettek vagy újítottak fel, és amelyek többségét úgy tervezték, hogy a lakosság számára is állandó sportolási, kulturális vagy szórakozási lehetőséget kínáljon a későbbiekben is. Több sportágnak is saját, sok esetben ultramodern, látványos stadiont építettek, amelyet már az első nap szemügyre vehettünk a Kazanka-folyó partján ácsorogva: külön épülete van a harcművészeteknek (Palace of Martial Arts), a vizes sportoknak (Aquatic Palace), a jeges sportoknak (Ice Palace), de még egy hatalmas teniszlabdával díszített egyetemi teniszcsarnok (Tennis Academy) is helyet kapott itt, valamint 2013-ra épült fel a multifunkcionális Kazan Arena is, mely a 2015 július-augusztusában megrendezésre kerülő úszó-világbajnokság és a 2018-as FIFA világkupa egyik helyszíne is lesz – az épületek többsége nagyjából egy vonalban, a várost kettészelő folyó egyik oldalán helyezkedik el, így a túlpartról egyszerre belátni azokat.

De ne szaladjunk ennyire előre: Kazany és Tatárföld történelme ugyanis olyan gazdag, éppen ezért kultúrája pedig olyan színes, hogy az ember úgy érzi, egy multikulturális időutazáson vesz részt az egyes helyszíneket meglátogatva. Az alig több mint egymillió lakosú Kazanyban ahogy régen, úgy most is fontos szerepet játszanak a vallások, ezzel párhuzamosan pedig a békés együttélés: körülbelül fele-fele arányban élnek itt ugyanis ortodox keresztény, valamint szunnita iszlám vallású emberek. Ez a kettősség erőteljesen megjelenik a térségben, főként annak építészetében. Erre a lakosok büszkék is, és szívesen beszélnek arról, ahogy a keresztények és a muszlimok, illetve az orosz és tatár származásúak együtt élnek, tanulnak és szórakoznak. A békéért sokat is tesznek: 2012-ben például megnyitották a Barátság Házát (House of Peoples' Friendship), ahol több nemzetiségű iskola működik, de információs központ, előadó-, tárgyaló- és konferenciaterem, valamint a Barátság Múzeuma is megtalálható itt.

Egy lerombolt, majd újjászületett ikonikus helyszín: a Kazanyi Kreml

A város egyik méltán legnépszerűbb helyszíne a Kazanyi Kreml, amely 2000-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára. Ez Kazany törénelmi központjának számít, jelenleg itt található Tatárföld elnökének rezidenciája, eredetileg azonban erődítményként funkcionált, azt követően a kazanyi tatár kánok udvara, a cári időkben pedig a helyi kormányzó palotája is itt volt. A Kreml a Kazanka-folyó fölött magasodó dombon helyezkedik el – ennek az erődítmény építésekor abban volt szerepe, hogy a helyiek már messziről látták a közeledő ellenséget. 1552-ben IV. Iván orosz cár csapatai azonban elfoglalták az erődítményt, a negyven napos ostrom után pedig a még épen maradt falakat, épületeket a cár leromboltatta, helyettük ortodox templomokat és új, kőből rakott falat, tornyokat emeltetett. Jelenlegi építészetére és az itt megjelenő kultúrára jelentős hatással volt és van a mai napig is mind az orosz és a tatár hagyomány, valamint az ortodox és muzulmán vallások. A Kreml területén 1977-ben kezdődtek komolyabb felújítási munkálatok, az 1990-es években pedig újabb rekonstrukciókra és régészeti feltárásokra került sor.

Egyszerre épült újjá a mecset és a katedrális

A műemlék épületegyütteshez tartozó tornyok, katedrális és a Kormányzói palota mellett 2005-ben elkészült a Kreml ma már egyik legszembetűnőbb épülete, a több szintes – eredetileg a 16. században épült, majd Rettegett Iván által leromboltatott – Kul-Sarif mecset, amelyet a város alapításának ezredik évfordulójára építettek fel a régi mecset helyére, és jelenleg Kazany központi muzulmán temploma – alakja egy nyíló virágot szimbolizál, nevét egy tatár nemzeti hősről kapta. Az épületben található egy múzeum is, amely az iszlám kultúrát mutatja be, az egyik imahelyet pedig káprázatos kék, arany és fehér, néhol csipkés dekoráció ékesíti belül. A mecset azért épült, mert a Szovjetunió 1991-es megszűnését követően sem a muszlimok, sem a keresztények nem érezték magukat biztonságban, és többször is az utcára vonultak demonstrálni. Ezért 1996-ban megkezdték a mecset építését, és kilenc év alatt végeztek vele. Hogy a békét pedig fenntartsák, a Kremlben ezzel egy időben – pontosabban az átadást követő hónapban – a kívül-belül teljesen felújított ortodox Angyali Üdvözlet-katedrálist is megnyitották a hívők és a közönség előtt, amelynek egyik belső falát gyönyörű ikonosztáz ékesíti. A Kreml területén található a Tatár Nemzeti Múzeum is, és a II. világháború során az ország védelmezőinek arcképeit is kiállították egy szabadtéri, füves területen, modern, hirdetőoszlopokhoz hasonló felületeken.

A helyszín részben azért kerülhetett fel az UNESCO Világörökség listájára, mert a komplexum kivételes módon jeleníti meg a történelmi eseményeket és a kulturális sokszínűséget, valamint azért, mert a kánság időszakának egyedülálló bizonyítékául szolgál. Ezen kívül itt található az egyetlen olyan, fennmaradt tatár erődítmény, ahol még felfedezhetők az eredeti városrendezési koncepció nyomai.

Ami a felszínen vallásos, az legbelül az egység jelképe

A tanulmányúton még egy rendkívül érdekes, máig befejezetlen épületet látogattunk meg Kazanyban: a Minden vallás templomát (Temple of All Religions), amely valójában nem funkcionál vallási helyszínként. Építtetője, Ildar Khanov egy gyermekkori betegség következtében megjelenő, majd felnőttkorában visszatérő látomását követően kezdte el a munkálatokat 1994-ben. Látomásában azt mondták neki: építenie kell egy templomot, amelyen a 16 legfőbb világvallás jegyei szerepelnek. Khanov megkezdte az építtetést, és amikor az már fogadóképes állapotban volt, akkor itt fogadta az alkohol- és kábítószer-problémával küzdőket, akiket saját vagyonából kezeltetett. A gyönyörű, színes kupolákkal, díszítésekkel, sőt, még egy Buddha-szoborral is ellátott épület ma kiállításoknak, koncerteknek ad helyet, de ha teljesen elkészül, akkor bővíteni tervezik a repertoárt. Miután Khanov 2013-ban elhunyt, egykori szomszédja – aki már a kezdetektől segítségére volt –, Mansour felel az épületért. Csapatunkat ő vezette körbe a „templomban” – elmondta, hogy bár az építmény kívül a legfontosabb vallások jegyeit hordozza magán, belépve a különböző vallású emberek egyesülhetnek, függetlenül hitüktől. Arra a kérdésre pedig, hogy neki mi a vallása, csak annyit mondott: ő a természetben hisz.

Tisztelgés a régmúlt előtt: Bolgar, Tatárföld másik világörökségi helyszíne

A tanulmányút második napján Bolgar ősi városába látogattunk, amely szintén egyedülálló helyszín: 2014-ben került fel az UNESCO Világörökségi listára. Bolgar egy ideig a 7. és 15. század között létező Volgai Bolgárország fővárosa volt, ahol 922-ben az iszlám lett a hivatalos vallás, és a tatár muszlimok körében a mai napig fontos zarándokhelynek számít. Az i. sz. 7. században vándoroltak ide a volgai bolgárok. Az idetelepülők pedig próbálták megőrizni a helyi törzsi hagyományokat is – idegenvezetőnk elmondása szerint nem háborúztak, hanem békében éltek egymással, és kultúrájukkal gazdagították a másikét. Az egykori telepesek nyomai rekonstruált formában lelhetők fel, de új épületek, látványosságok is találhatók itt. Bolgar egyébként az Oroszországi Föderáció országos jelentőségű kulturális örökségei között is szerepel, így helyi törvény is gondoskodik fenntartásáról, megőrzéséről. A város és környéke Eurázsia több évszázadon átívelő történelmi-kulturális változását, átalakulását jeleníti meg, amely központi szerepet játszott a civilizációk és tradíciók kialakulásában.

A világörökségi területhez tartozik a volgai bolgár civilizációt bemutató modern, hatszintes múzeum is. A 2013-ban épült múzeum érdekessége, hogy abból a felszínen csupán egy szintet látunk, a többit a föld alá építették, az egyes szintek között pedig mozgólépcső viszi fel-le a látogatókat. A tárlat rendkívül gazdag tárgyi emlékekben és információkban. Megtudhatjuk például, hogy az örökségek megőrzésére irányuló munkálatokat már a 17. században megkezdték ezen a területen, II. Katalin orosz cárnő – aki 1762 és 1796 között uralkodott – pedig elrendelte, hogy a múlt értékeit meg kell őrizni a következő generációk számára. Mindemellett az itt élő muszlim közösségek különböző forrásokból pénzt gyűjtöttek arra, hogy fenn tudják tartani a mecsetek állapotát, illetve felújítási munkálatokat folytathassanak. A múzeum kettős feladatot lát el: amellett, hogy egy hatalmas tárlatnak ad helyet, a Volga egyik hajóállomásaként is funkcionál, ahol le- és felszállhatnak az utasok, valamint természetesen hajójegyet is lehet váltani a rendkívül modern, mégis a helyi környezetbe, kultúrába illeszkedő épületben. Kazanyból egyébként körülbelül két óra alatt el lehet hajózni Bolgarba és vissza, ami egy külön élménnyel gazdagíthatja az utazók időtöltését.

Szintén Bolgar világörökségi területéhez tartozik az az 1240-ben épült, mára teljesen felújított mecset, ahol a világ legnagyobb nyomtatott Koránját helyezték el – a malachittal, jáspiskővel és borostyánnal kirakott borítójú szent könyvnek 632 oldala van. Hatalmas üveglapok mögött, egy magaslaton őrzik, felülről kis lépcsőkön fellépve vethettünk rá egy pillantást. A Korán külön érdekessége, hogy azt a Vatikánban nyomtatták. 2011-ben került Kazanyba, majd onnan a bolgari mecsetbe.

A város még valamivel büszkélkedhet, ami szintén a vallások összeférhetőségének bizonyítéka: a világon itt helyezkedik el a legközelebb egymáshoz muszlim mecset és ortodox keresztény templom. A templom udvarában ötletesen szemléltetik az egykor itt elhelyezkedő vár régi-új kőfalát: a romos részt új építőelemekkel egészítették ki, hogy ne omoljon le és jól visszaadja azt, hogy milyen volt egykoron, azonban a fal eredeti maradványait egy jól látható vonallal vizuálisan elválasztották az új rétegtől.

A tatár Taj Mahal

Nem ért azonban itt véget a bolgari látnivalók és meglepetések sora: már a buszból észrevettünk egy olyan épületet, ami kísértetiesen hasonlít az indiai Taj Mahalra. Mint kiderült, nem véletlenül: a Fehér mecsetet valóban az Agrában található mauzóleum mintájára építették, nem is olyan régen. 2012-ben nyitotta meg kapuit, és annak emlékére készült el, hogy 922-ben az iszlám lett a térség hivatalos vallása. A nyitáskor ez épp 1090 éve történt. Azon a napon Tatárföld miniszterelnöke, Rustam Minnikhanov elmondta: „most mindenki szemtanúja lehet egy szent hely feléledésének.” Ahogy a többi épület esetében Bolgarban, úgy a Fehér mecset és környezete is rendezett, kifogástalan: nem fér kétség ahhoz, hogy rengeteg energiát fektetnek abba, hogy örökségeiket megőrizzék – legyen szó épületről vagy a kultúra ápolásáról –, és az ide látogatók számára minél hitelesebben bemutassák azokat. Ahogy megszólalt a Fehér mecsetben a müezzin, úgy mi is tovább indultunk – persze, csak miután magunkba szívtuk a zene és a látvány együttesének élményét.

Szvijazsszk, ahol összecsapnak az orosz és tatár harcosok

Tanulmányutunk során a Volga és a Szvijaga folyó összefolyásánál található Szvijazsszk szigetére is ellátogattunk, amely eredetileg erődítmény volt, majd az ortodox kereszténység fontos helyszíne lett. Itt építettek a Szent Istenanyáról készült ikon tiszteletére egy rendkívül látványos, fémkupolájú katedrálist 1898-1906 között, közvetlenül mellette pedig egy ősi fatemplom található, melyet szögek használata nélkül, gerendákból állítottak fel egyetlen nap alatt. A régi fatemplomot is felújították már, de természetesen ebben az esetben is ügyeltek arra, hogy eredeti állapotát minél jobban megőrizzék és bemutassák.

A szigeten testközelből nyerhettünk bepillantást az egykori orosz és tatár harcosok küzdelmébe, a heves kardcsattogások után pedig egy orosz teaszertartásban vettünk részt – a forró italhoz tradicionális, darált hússal töltött, desszertként pedig mézzel lecsurgatott palacsintatésztát kaptunk. Ellátogattunk itt egy – szintén rendkívül új és modern – múzeumba is, ahol még a 16. századi Szvijazsszkot is megnézhettük egy hatalmas terepasztalon.

Visszatérés Kazanyba, a kultúra fellegvárába

Tatárföldi időutazásunk Kazanyban kezdődött és ott is ért véget: az utolsó előtti nap estéjén bejártuk a a városközpontot, annak is a főutcáját, ahol a magas tornyú, ortodox templomot szuvenírboltok végeláthatatlan sora és utcazenészek veszik körül, idősek és fiatalok járnak-kelnek, de itt-ott felbukkan egy érdekes szobor, egy fotózkodásra kínált fehér galamb és egy bagoly, egy cirill betűs Mc’Donald’s és a kirakatokban rengeteg matrjoska-baba is. A városban sétálva egyébként már az első nap az volt a benyomásunk, hogy Kazany rendkívüli tiszta, rendezett és igényes, egy eldobott papírdarabot nem látni a földön. A helyi lakosok nagy része kimondottan ad magára, a nők elegánsak és feltűnően szépek. Mindez nem véletlen, hiszen Tatárföld Oroszország gazdaságilag legfejlettebb régiója. Nem lehetne azonban ilyen az összkép, ha csak a gazdasági feltételek lennének adottak, de a lakosság hozzáállása nem lenne olyan, mint amilyen valójában: ügyelnek környezetükre, életben tartják történelmi emlékeiket, tisztelik egymás kultúráját, és szívesen fogadják a külföldieket, még ha nem is mindenki beszél angolul. De nyelvtanulás tekintetében is jó úton halad a térség, az utóbbi években ugyanis nagy hangsúlyt fektetnek a legfontosabb nyelvek oktatására: az angolra, a franciára, a németre és a kínaira. A fiatalabb generációnál és a turisztikai szektorban dolgozóknál pedig ez érezhető is, hiszen közülük angolul sokan beszélnek kimondottan jól, és többen vannak olyan fiatalok is, akik már külföldön tanultak vagy dolgoztak, de a tapasztalatszerzés után visszatértek hazájukba.

Másnap szállodanézőbe indultunk a városban. Bár saját szállásunk, a Courtyard by Marriott magasra tette a lécet, Kazanyban van miből válogatni, ha szobát keresnénk: körülbelül 220 szállás közül választhatunk az ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelően. Ahogy megtalálhatók a helyi, jellegzetesen robusztus, régi épületekben elhelyezkedő négy-ötcsillagos hotelek, úgy a nagy nemzetközi szállodaláncok némelyike is megjelent a városban. A Marriott mellett van itt többek között ibis, amely a mindenhol megszokott, modern és minimalista stílust hozza, Park Inn by Radisson és Ramada is, a helyiek közül pedig például az ötcsillagos Hotel Korston, a rendkívül díszes belsővel rendelkező Bilyar Palace Hotel és a szintén népszerű, elegáns és letiszult Crystal Hotel, melyeket mi is meglátogattunk.

Kazanyi látogatásunkat méltón zárta le egy nagyszabású esemény: a városban éppen a Nureyev Nemzetközi Balettfesztivál zajlott, és bár minden este közel telt házas volt, a tanulmányút szervezőinek sikerült jegyeket szerezniük a csoport számára. A Musa Jalil Tatár Állami Operaház és Balettszínház káprázatos épülete kívül-belül elvarázsolja a látogatót, ami belépve még tovább fokozza az amúgy is emelkedett hangulatot. Az aznap esti performansz táncosai Fehéroroszországból érkeztek, és három, egymást követő balettelőadással tették felejthetetlenné az ott tartózkodásunkat. Kazanyban évente több kulturális és művészeti eseményre is sor kerül – van például operafesztivál és klasszikus zenei fesztivál is, de nemzeti ünnepeik köré is minden évben szerveznek a helyieket és turistákat vonzó programokat. Az előadást követően, egy farönkökből épült házban elköltött vacsora közben interaktív folklórelőadásban is részünk lehetett, ahol közös tánccal, tatár szavak tanulásával és a tatárok rendkívül dinamikus és vidám népi énekével búcsúztunk a várostól.

Bemutatkozott Tatárföld Állami Turisztikai Bizottsága

Látogatásunk során bemutatkozott a helyi turisztikai szektor néhány képviselője is. Tatárföld Állami Turisztikai Bizottsága egy rövid előadással és egy látványos imázsvideóval szemléltette a régiót és Kazanyt. Említést tettek többek között a két világörökségi helyszínről – Bolgar városáról és a Kazanyi Kremlről –, valamint a magas minőségű szolgáltatásokról, szórakozási és vásárlási lehetőségekről, gasztronómiai élményekről. Kazanyban spa- és wellness-szolgáltatásokat is igénybe lehet venni, kétszintes Hop On-Hop Off busszal lehet bejárni a környéket, de ha a híres Volgán szeretnénk hajózni, arra is több féle opciót kínálnak – például Bolgarba vagy Szvijazsszk szigetére –, sőt, egyes tavaknál vagy folyószakaszoknál a horgászat is rendkívül népszerű. Számos interaktív program szórakoztatja az ide látogató turistákat, könnyen lehet például, hogy egy étteremben - ahogy utolsó esténken a mi csapatunk - akár a helyi táncot is megtanulhatjuk vacsora után. Kazanyban egyébként gasztronómiai kalandozásra is indulhatunk: rengeteg étterem várja ugyanis a látogatókat, legyen szó tradicionális vagy ultramodern helyről, orosz, tatár, európai vagy akár grúz fogásokról. A tanulmányút során mi is számos ínycsiklandó ételt megkóstolhattunk, minden este ugyanis más-más kultúra ízeit tálalták fel nekünk. Például Tatárföld egyik nemzeti édességét, a chak-chakot, amely egy olajban sült, mézes, apró hengerekké formált tészta.

{video|id=3703|width=550}

Kazany turizmusa az utóbbi időben dinamikusan nő, az ide utazók száma évente átlagosan 15%-kal emelkedik. Azonban arányaiban még mindig jóval több a belföldi, mint a külföldi turista, éppen ezért a turisztikai bizottság a nemzetközi piacon is egyre inkább igyekszik népszerűsíti a térséget. A nemzetközi sportesemények egyébként is Tatárföldre irányítják a figyelmet, de ezen kívül több – évente legalább nyolc-kilenc – turisztikai vásáron is részt vesznek, ott jártunkat megelőzően éppen Kínából tértek haza a bizottság képviselői, de idén bemutatkoztak már például Londonban, Törökországban és Finnországban is. Emellett az utazásszervezők és a sajtó részére rendeznek tanulmányutakat. Tatárföld három legfontosabb küldőországa – természetesen Oroszország után – Törökország, Németország és Kína. A külföldi turisták általában több várost meglátogatnak oroszországi látogatásuk során, Kazanyban és környékén azonban egyelőre meglehetősen rövid ideig maradnak. A tendencia azt mutatja, hogy a legtöbbször három napot töltenek Moszkvában, majd ezt követően körülbelül két napot Kazanyban, pedig a Tatár Köztársaság látnivalói és programkínálata jóval több időre érdemes. A fővárosból iderepülni nem jelent nagy kihívást, naponta ugyanis 15 járat közlekedik a két város között.

Köszönjük az 1000 Út Utazási Iroda meghívását!