hirdetés
hirdetés

Ad­ria Kon Ti­ki Tours: Mon­te­neg­ró

A fe­ke­te he­gyek bi­ro­dal­mában

Ju­go­szlá­vi­án kell ke­resz­tül­vág­nia an­nak, aki vo­nat­tal uta­zik mon­te­neg­rói úti cél­ja fe­lé. Az Ad­ria Kon Ti­ki Tours meg­hí­vá­sa jó­vol­tá­ból az uta­zá­si iro­dák és a saj­tó kép­vi­se­lő­i­ből ös­­sze­gyúrt kis csa­pat is így tett. A Ju­go­szlá­via és Mon­te­neg­ró kö­zött hú­zó­dó jel­ké­pes or­szág­ha­tárt át­lép­ve, fen­sé­ges és fé­lel­me­te­sen ma­gas he­gyek kö­zött, vi­a­duk­to­kon át és meg­an­­nyi alag­úton ke­resz­tül visz az út Bar­ba, a ki­kö­tő­vá­ros­ba. A sza­bad­kai át­szál­lás és a ren­ge­teg ál­lo­más hát­rál­tat­ja a gyors meg­ér­ke­zést, ami így be­le­te­lik 16 órá­ba. A ju­go­szláv kor­mány az Eu­ró­pai Uni­ó­nál ki­lin­csel, hogy tá­mo­ga­tást sze­rez­ze­n a Szabadka–Belgrád–Bar au­tó­pá­lya meg­épí­té­sé­hez.

hirdetés

Bar az Ad­ria egyik leg­na­gyobb te­her­ki­kö­tő­je, ame­lyet 1906-ban kezd­tek épí­te­ni az ak­kor még itt mű­kö­dő ki­rály­ság és az olasz kor­mány meg­bí­zá­sá­ból. In­nen in­dul­nak az utas­szál­lí­tó kom­pok is Olasz­or­szág és Gö­rög­or­szág fe­lé.

Az át­tet­sző vi­zű, üde kék Ad­ria part­vo­na­lát hol ho­mo­kos fö­ve­nyek, hol ap­ró ka­vi­csos sá­vok sze­gé­lye­zik. A vi­dék jel­leg­ze­tes­sé­gét és bá­ját a köz­vet­le­nül a part men­tén vé­gig­vo­nu­ló rop­pant hegy­lánc­ok, a ten­ger­be om­ló szik­la­fa­lak, a csen­des kis öb­lök és a fe­nyő­li­ge­tek együt­te­se ad­ja. A mon­te­neg­rói he­gyek nap­pa­li fény­ben egy­ál­ta­lán nem fe­ke­ték, in­kább na­gyon is zöl­dek a dús ve­ge­tá­ció mi­att, éj­jel vi­szont an­­nyi­ra fe­ke­ték, hogy nem le­het lát­ni. Azt mond­ják, ez a ma­gya­rá­za­ta a Crna Go­ra, az­az a fe­ke­te hegy el­ne­ve­zés­nek.

Köz­biz­ton­ság szem­pont­já­ból is bi­za­lom­ger­jesz­tő az or­szág, az itt élők leg­több­ször la­kás­aj­ta­ju­kat vagy a ko­csi­ju­kat sem zár­ják be, hi­szen nincs mi­től tar­ta­ni. Éj­sza­kai sé­ták­ra is bát­ran rá­szán­hat­ják ma­gu­kat a tu­ris­ták, nem esik bán­tó­dá­sunk. A 13 812 négy­zet­ki­lo­mé­te­ren el­te­rü­lő me­di­ter­rán or­szág­ban mind­ös­­sze 620 ez­ren lak­nak. A le­ve­gő hő­mér­sék­le­te nyá­ron át­la­go­san 27,4 C-fok, a ten­ger 27,1 Cel­si­u­sig is fel­me­le­ged­het. Az Ad­ria dé­li vi­ze­in 116 hal-, va­la­mint szá­mos rák- és kagy­ló­faj él, a ten­ger gyü­möl­cse­it itt is ezer­fé­le­képp ké­szí­tik el. Há­zi­gaz­dá­ink tős­gyö­ke­res kék kagy­ló spe­ci­a­li­tás­sal ör­ven­dez­tet­tek meg, ami­nek he­lyet a gyo­mor­ban sző­lő­pá­lin­ká­val il­lik meg­osz­ta­ni.

Svéti Ste­fan haj­dan hí­res em­be­rek ked­venc öt­csil­la­gos nya­ra­ló­szi­ge­te volt, ma a lá­to­ga­tott­sá­ga meg­csap­pant, emi­att a csil­la­gok szá­mát is vis­­sza kel­lett ven­ni, hi­szen nincs pénz fel­újí­tá­sok­ra, kar­ban­tar­tás­ra, a szol­gál­ta­tá­sok szín­vo­na­lá­nak meg­őr­zé­sé­re. De nem ez az egyet­len szál­lo­da Mon­te­neg­ró­ban, ame­lyik ilyen és ha­son­ló prob­lé­mák­kal küzd.

„25 év­vel ez­előtt Athén­ban a ha­lász­fa­lu­ból lett ho­tel­szi­ge­tet a vi­lág 10 leg­szebb szál­lo­da­komp­le­xu­ma kö­zé vá­lasz­tot­ták, ám az utób­bi idő­ben, a há­bo­rú ár­nyé­ká­ban meg­ko­pott va­rá­zsa” – me­sél­te Svéti Ste­fanon, a szál­lo­da ve­ze­tő­je.

Egy­kor a vi­lág min­den tá­já­ról özön­löt­tek ide az il­luszt­ris ven­dé­gek, Sophia Loren­től Sylvester Stal­lonéig. Mos­ta­ná­ban in­kább csak a bel­föl­di, ju­go­szláv tu­ris­ták kop­tat­ják az ódon fa­lak kö­zött a zeg­zu­gos ut­cács­ká­kat, il­let­ve fel­csil­lant a szál­lo­da fel­vi­rág­zá­sá­nak re­mé­nye; a né­met és az orosz lá­to­ga­tók kez­dik új­ra fel­fe­dez­ni a szi­ge­tet és az or­szá­got.

A vi­dék la­kói jól lát­ják, hogy az or­szág ös­­sze­om­lott gaz­da­sá­gát csak a tu­riz­mus tud­ja hely­re­ál­lí­ta­ni. Ám az ál­lam, el­len­tét­ben a ma­gyar­or­szá­gi le­he­tő­sé­gek­kel, nem ké­pes fi­nan­szí­roz­ni a fej­lesz­té­sek és a re­konst­ruk­ci­ók költ­sé­ge­i­nek még egy kis ré­szét sem. A vál­lal­ko­zók csak ön­ma­guk­ra szá­mít­hat­nak. Ame­ri­kai be­fek­te­tő­cso­por­tok már ki­sze­mel­ték az idá­ig a tu­ris­ták ál­tal mel­lő­zött Ad­ria-par­ti or­szá­got, amely né­hány év alatt egy kis oda­fi­gye­lés­sel is­mét vis­­sza­nyer­he­ti ré­gi fé­nyét, pa­ti­ná­ját. Az elő­re­jel­zé­sek sze­rint eb­ben az év­ben a lá­to­ga­tók 6 szá­za­lé­ka Ame­ri­ká­ból ér­ke­zik.

A hi­va­ta­los pénz­nem el­vi­leg a dínár len­ne, csak sen­ki sem hasz­nál­ja, il­let­ve az üz­le­tek­ben se­hol nem fo­gad­ják el. A la­kos­ság euróban kap­ja a fi­ze­té­sét, és gya­kor­la­ti­lag ezt hasz­nál­ják min­den­hol, ami fe­lett az EU „nagy­lel­kű­en” sze­met huny, hi­szen ez a hall­ga­tó­la­gos meg­ál­la­po­dás az eurót is erő­sí­ti. Így hát a bankau­tomaták­ból ne pró­bál­junk pénzt ki­ven­ni, mert nem ad. Dínárt azért nem, mert úgy­sem jó sem­mi­re, eurót meg azért, mert nem hi­va­ta­los fi­ze­tő­esz­köz.

A kö­zép­kor­ban emelt ten­ger­par­ti vá­ros, Budva hos­­szan el­nyú­ló, ho­mo­kos strand­já­val, ál­mos óvá­ro­sá­val, luxu­shoteleiv­el a mon­te­neg­rói ide­gen­for­ga­lom fel­leg­vá­ra. Ka­to­li­kus és pra­vosz­láv temp­lo­mok, ká­pol­nák és ko­los­to­rok nő­nek ki a hegy­ol­da­lak­ból, szir­tek­ből, pa­rá­nyi szi­ge­tek­ből. Tivat vá­ros kör­nyé­kén pe­dig mint­egy 60 ki­lo­mé­te­res kör­zet­ben 140 temp­lom ma­ga­so­dik.

A he­gyek kö­zé zárt Ko­tor a kör­nyék­be­li né­pek ol­vasz­tó­té­ge­lye; hor­vá­tok, szer­bek, mon­te­neg­ró­i­ak lak­ják. Ős­ré­gi bel­vá­ro­sa ked­velt sé­tá­ló­hely, az idő rág­ta mű­em­lék épü­le­tek, si­ká­to­rok közt szá­mos ét­te­rem, ká­vé­zó és bol­tocs­ka vár­ja a lá­to­ga­tót.

A Kotori-öböl­ben aka­dunk rá a mes­ter­sé­ge­sen kép­zett Szir­ti Ma­don­na-szi­ge­té­re, amely­nek kö­ve­it ha­lá­szok hord­ták ös­­sze. A szi­ge­ten há­lá­ból kis ká­pol­nát emel­tek a vi­ha­ros ten­ger­ből va­ló si­ke­res me­ne­kü­lé­sük em­lé­ké­re. A sze­ren­csét­le­nül járt ha­jók ron­csa­it, hasz­ná­la­ti tár­gya­it is ide­gyűj­töt­ték, ame­lyek­ből ma ki­ál­lí­tást nyi­tot­tak. A part­vo­na­lat to­vább kö­vet­ve szá­mos erő­dít­mény és vár­rom em­lé­kez­tet a Mo­nar­chia kor­szak­ára, amely­nek di­cső­sé­ges nap­ja­it a hely­be­li­ek büsz­kén idé­zik. A szebb na­po­kat is meg­élt, ki­csit el­fe­le­dett Mon­te­neg­ró­nak min­den esé­lye meg­van, hogy nap­ja is­mét ma­ga­san ra­gyog­jon.

hirdetés
Olvasói vélemény: 0.0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Pályázzon és nyerjen!

Meghosszabbított jelentkezési határidő: szeptember 30.!
Legyen részese Magyarország nemzetközi szinten is elismert szálloda- és vendéglátóipari designversenyének, a Klasszis TopDesign 2022-nek, ahol egyedül az számít, mennyire szép, különleges és egyedi az a kisebb-nagyobb szálláshely, vendéglátóegység, irodai vendéglátóhely, borászat, pincészet vagy a Horeca-szegmenst megcélzó digitális platform, innováció vagy más beszállítói termék, amely az Ön tulajdonában van vagy Ön üzemelteti. További információ és a pályázat beadása
: ITT

hirdetés
hirdetés