Cirkusz minden szinten. Bent, a kétméteres betonkerítésen belül helikopterek landolnak jól fizető rakományukkal, a Paddock Club-ban hideg frissitőket, lazacos és libamájas falatkákat szolgálnak fel damaszttal terített asztalokon. A szerelők az alant lévő box utcában az autókat készítik fel, a versenyzők még feljönnek a Paddock-ba egy utolsó jópofizásra szponzoráló cégeik Forma-1-es hétvégével jutalmazott dolgozóihoz. A lelátókon is már gyűlik a nép, az őszies eső ellenére a hangulat forró, zászlók lengenek, légkürtök harsannak, és amikor az első motor üveghangon felpörög a démosz feláll, szívébe facsaró érzés markol és eufóriában nézi végig a következő két órányi száguldó cirkuszt. Mindeközben kint zajlik az évtizedek óta zajló, legrosszabb balatoni időkre emlékeztető kisszerű és színvonaltalan lenyúlás.
Brat Wurst (sic!): 1500 forint; a legsilányabb minőségű „teszkó gazdaságos” virsliből. Félliteres ásványvíz 500 forintért, kanapénak is csak kivételes jóindulattal beillő méretű Amerikai Hot Dog ötszázért. Vajon milyen helypénzt kér el és ki, hogy az csak ilyen árakból gazdálkodható ki? Szabad a vásár, szabadárasok a hotdogok, „brat wurstok”, pizzák, saschlikok (sic!); sok helyen még csak árlap sem lóg kint látható helyen. A MOL-kút próbál enyhíteni valamelyest a helyzeten: nagylelkű akcióként hirdeti az üzemanyagtöltő állomás előtt alkalmilag létesített pavilon falán ötszázért a citromos Gössert. De azért esetükben is joggal merül fel a kérdés: hogy lesz a 73 grammos Manner nápolyiból 349 forintos édesipari termék, 497 forint a Pilóta keksz? Még a legapróbb fajta sportszelet sem ússza meg a Forma egyes inflációt; 130-ért vihető. „Jól lenyúlom, oktondi külföldije, úgysem jön vissza” - gondolhatja a büfés. Svéd céges csoport svédországból jött vezetője hívja fel a csoportot alkotó férfiak figyelmét a versenyt megelőző napon: inkább vásároljanak a budapesti szálloda melletti ABC-ben, mert a pályán csak egy sört kapnak három bolti sör áráért. Harmadjára van itt a svéd a Forma 1-en; a külföldi visszatér, de felvértezve a rossz emlékek ellen, melyeket megoszt a többiekkel, akik még többekkel osztanak majd meg. És az jön ki belőle, hogy jó ez a verseny itt, meg nagyon szép ez a város, de a körítés hozzá... Nem akarnék messze menni, de számukra és számunkra ez akár az egész országot minősítheti.
Szabadárasnak tűnik
a buszparkoló is. Spanyol buszsofőr panaszkodik magyar kollégájának: szombaton 100 eurót fizetett az egész napos várakozásért, utóbb megtudta: szombaton, hivatalosan nem is kellett volna fizetni. Vasárnap igen. A beutaztatók és a busztársaságok úgy tudták 60 eurót egész napra. Akinek vasárnap szerencséje volt és idejekorán kiért a pályára, megúszta végül forintban 12 ezerrel. Aki az irgalmatlan dugó miatt később, mondjuk dél körül ért ki, már 15 ezret fizetett. Legalább számlát adtak róla. Bízzunk benne, hogy az eladóként feltüntetett cég valóban létezik. Vajon nem fér-e bele a magas jegyárakba, hogy az egyszerre 20-50, tetemes belépődíjat váltó csoportos utast szállító buszok végig ingyen parkolhassanak? Biztos, hogy ki kell adni a parkolóként működő szántóföldeket árendába mindenféle szekuriti cégeknek? Vasárnapi jegyárak: Super Gold - 405 euró, Gold 1,4 - 269, Gold 2,3 - 243, Silver 1 - 225, Silver 2 - 179, Silver 3-7 - 243, Bronze és Red Bull 180; mindez euróban.
Vasárnap reggel, érkezés:
a rendőr a buszparkolóhoz az M3-ról vezető bejárattól elhajtja a buszt, a sofőr 41 főnyi rakományával körbemegy Mogyoródon, már Szilasliget következik, Kerepesen jár. A rendőröknek sokáig fogalma sincs, hol a hivatalos buszparkoló, hogyan hajthatna vissza, aztán már egy idő után rendőr sincs. Vissza ugyanazon az útvonalon, míg végül mégis, autópályán tévesen intézkedő kollégáját felülbírálva, egy valóban kedves rendőr segít: megnyílik az út a buszparkoló felé. Ezt az alig 4 kilométert kicsit több, mint egy óra alatt teszi meg a sofőr az esemény volumenéhez, műszaki és biztonsági elvárásaihoz meglehetősen szűknek tűnő útkeresztmetszeteken. Vajon mi lenne egy katasztrófa esetén, ha evakuálni kellene az összes parkolót? Csak játszunk el a gondolattal! A szervezők bizonyára nyugtatnának: ilyen úgy sem lesz, de ha mégis, fel vagyunk rá készülve.
A verseny véget ér,
a boldog nyertes pezsgőt locsol a világba, a közönség éljenez, vagy szomorkodik, majd megindulnak a népek és megindul a küzdés. Testes, „mezítlábas” taxisok sportos frizurával a hivatalos fuvarozó ellenében a tőlük megszokott nemtelen módszerekkel az utasokért. A buszosok a parkolóból történő mihamarabbi kiállásért, majd mindenki a dugóban. Kivéve a helikopterrel, illetve a VIP sáv Bernie Avenue-n érkezőket. A Gold, Silver és Bronze jegyekkel rendelkező nézősereg viszont ezen a vasárnapon a szokásosnál is többet vár a csodára, hogy a parkolóból végre megindulhasson kifele. Amikor már fél órája nem mozdul a buszparkolóból távozni akaró sor, és több mint száz busznyi fizető néző vár tehetetlenül, a forgalmat a MOL-kútnál lévő, főbejárati kereszteződésnél irányító rendőrnek kérdést szegeznek: Ugyan miért állunk itt már mióta, miközben a kivezető út szinte üres 50 méterrel lentebb? A válasz: „Maga még nem járt a Forma-1-en?!” Ez az, amire egy sajnálkozó mosolyon túl kár bármit is reagálni. Hungaroring-Budapest belvárosa 2 és fél óra, melyből a nettó menetidő a folyamatos haladás érzésével 38 perc 13 másodperc. Csak azt nem értjük, miért nem volt fent a buszparkolóban egy rendőr, kezében egy rádióval és jelentette volna kereszteződésbeli kollégáinak a kialakult helyzetet? És miért állt több tucatnyi belőlük, öt méterenként végig a kivezető út mellett az utolsó induló helikoptereket csodálva?