Meséljetek magatokról, kik azok, akik ekkora fába vágták a fejszéjüket?
Zita: 25 éves vagyok, kollégiumi nevelőtanár, de a világjárás nem áll tőlem távol; tavaly egy hátizsákkal végigcsináltam a Caminót.
Árpád: Én 28 éves vagyok, rendszermérnök, 6 éve dolgozom, amit most egy kicsit félbeszakítok. Alkotói szabadság, mint ahogy a nyugati fiatalok is el-elmennek egy évre. Nálam ez most érett meg. A munkahelyemen eltartott egy darabig előadni a terveim, igazi szakítás lett, nem ezt várták tőlem, de jó hangulatban váltunk el. Fizetés nélküli szabadságon leszek, fenntartják a helyem, visszavárnak, de nem tudni, igazából mi lesz; nem lehet ilyet ígérni, mert ezalatt az idő alatt hármat fordul a világ.
Régóta kerekeztek?
Á: Hat éve kezdtem el túrázni. A Börzsönybe indultam el először egy teszkós bringán, ami szét is tört, lecseréltem egy jobbra, azt meg ellopták nemrég, de addig is végigjártam vele pár túrát. A nagy túrák úgy kezdődtek, hogy egyszer egy barátom szólt, nem-e tartanék vele Rómába, a pápa sírjához. Nem számított rá, hogy pár sör után igent mondok; mindig is vágytam az ilyen kalandokra. Letekertünk két hét alatt 1500 kilométert. Majd jött az átkelés az Alpokon, letekertem Athénba, és végül a 100 napos túra a norvégiai Nordkappig, Északi-fokig. Itt már Zita is képbe került; 13. randink alkalmából elbringáztunk Brüsszeltől Amszterdamig.
Úgy tűnik edzésben vagytok, de azért ez nagy falat lesz. Fogjátok bírni?
Z: Valóban nagy falat, de azt hiszem, inkább pszichésen kell rá felkészülni, mint fizikailag.
Á: Valószínűleg megerősíti a kapcsolatunkat.
Z: A szüleink azt mondták: „Gyerekek, ha ezt kibírjátok, előtettek semmilyen akadály nem lehet már az életben.”
Szóval, mikor indultok és mi lesz ez az embert próbáló útvonal?
Z: Ha itt valami történik, kitesszük az ujjunkat és stoppolunk, de szerencsére sík a terep, akár 2 és fél nap alatt is teljesíthető a táv. Inkább a hőmérséklet napi ingadozása okozhat nehézséget.
Á: Vagy a szembeszél, de lehet, hogy szeretnénk megnézni mégis az országot, hiszen a túrán nem csupán a teljesítmény számít. Következik majd a Pamír gyönyörű fennsíkjaival, hőforrásaival, nomádokkal; reméljük, ez sikerül. Kirgizisztán, Kína, a Karakorum Highway, Pakisztán és India. Idáig napi bontásban megterveztük az utat, innentől ország és éghajlat függvénye a további út. Mindenestre be szeretnénk menni Nepálba, és Darjeelingbe meglátogatni Körősi Csoma Sándor sírját. Ezután szeretnénk meghódítani Tibetet, Délkelet Ázsiát, Ausztráliát és Új-Zélandot, ahonnan átrepülünk Dél Amerikába és Chile-től Mexikóig tekerünk, majd haza repülünk Európába.
Jól látom, hogy Afrika kimarad?
Á: Kell valamit hagyni a nyugdíjas évekre is.
Miért nem a Bering-szoroson keltek át Amerikába?
Miért nem hajóztok a tengereken?
Á: Az jóval drágább.
Z: Jó lenne, hiszen - ahogy keleten mondják - az ember lelke lassabban halad mint a teste. Az elmélkedésre, a történtek emésztésére pont jól jönne az a 40 nap, ameddig például a Csendes-óceánon történő átkelés tart.
Mennyi időt szántok minderre?
Z: Másfél, legfeljebb 3 évet. Nem szeretnénk sietni, nem a teljesítmény számít. Viszont utána szeretnénk hazajönni, családot alapítani, ezért tűztük ki a 3 éves határidőt.
Á: De azért a teljesítmény is meglesz; 40 ezer kilométert, a Föld kerületének megfelelő távot szeretnénk megtenni kerékpáron. De lassan fogunk haladni, ennyit nem lehet egyben lenyomni, egy-egy szakasz után fel kell töltődnünk.
Z: Inkább megyünk kevesebb kilométert naponta, egy-egy érdekesebb városban akár elidőzünk 4 napot, melyből az egyik az a fajta nap, amikor az ember csakúgy leül a székbe és bambul maga elé, örül, hogy létezik.
Á: Azért a napi 80 kilométer így is meglesz, és pihenőt nem csak önszántunkból kell majd betervezni; legnagyobb ellenségünk a bürokrácia lehet.
Mik a tapasztalataitok ezzel? Türkmenisztánt említettétek. Az interjúra, ha jól tudom Bécsből, vízumügyintézésből érkeztetek.
Z: Hál'Istennek, amit Bécsből lehetett, azt már beszereztük, könnyen ment minden, telefonon, e-mailben elintéztük. A legtöbb helyen csak a pecsét kellett. Előfordult, hogy a dátum a mi hibánkból, a sok szervezés miatt nem stimmelt, mire az ügyintéző a vízum fölött beleírt valami megjegyzést, átírta a dátumot, ennyi.
Á: Megvan az engedély a Pamírra is, ahol az addigra télire forduló időjárás tehet keresztbe. Mindegyik vízum 30 napig érvényes, így figyelembe kell venni esőnapokat, évszakokat, sötétedést. Biztos, hogy lesznek újratervezések. Pakisztánba csak nagy mázlival sikerült vízumot kapni, majdnem ki kellett hagynunk, amiatt, hogy a vízum a kiállítástól számított 30 napig érvényes, de mi – úgy néz ki - fogunk kapni egy hat hónapos vízumot indulás előtti naptól. Tibetet sem szeretnénk kihagyni, de nem biztos, hogy könnyen megkapjuk a beutazási engedélyt a kínai hatóságoktól.
A konfliktusos területeket próbáljátok elkerülni?
Z: Igen, de ha úgy alakul, hogy belekevernénk valami politikai eseménybe, akkor próbáljuk minél hamarabb elhagyni a területet. Mindenesetre van bennünk egy bizalommal teli optimizmus, hisszük, hogy a világ jobb, mint amit a médiából láthatunk.
Á: Amerre megyünk, ott nincs mitől tartani. A világ más, mint ahogy a média tálalja, nem szabad a hírekre hallgatni; sokkal vidámabb hely, mi ezt szeretnénk megmutatni. Különben is, az nem hír, hogy Iránban ma sem történt gyilkosság, meg hogy Mari néni megvendégelte a turistákat; az igen, hogy robbantottak, dúsítottak.
Mikor kezdtétek el tervezni az utat?
Á: Talán csak idén igazán.
Z: Jó fél éve.
Á: De álom szintjén már régóta foglalkozunk vele.
Kerestetek előre kapcsolatot az útvonal mentén, mennyire lesztek magatokra utalva?
Á: Van már egy-kettő, de ezt az úton is könnyű szerezni. Ma az internet világában, az olyan oldalak, mint couchsurfing, vagy a bringásoknak szóló warmshowers sokat segít a kapcsolatépítésen. Ezek azért inkább a városokban működnek.
A gépek?
Z: USB csatlakozóval tudunk egy adott fordulat mellet tölteni; a telefon 1-2 óra tekeréssel teljesen feltölthető, a laptopot viszont a hálózatba kell dugni. A másik érdekessége a bringáknak, hogy agyváltósak. Jó nagy a váltó, úgyhogy elképzeltük, ahogy x határon szétfűrészeltetik velünk azzal a felkiáltással, hogy ebben meg milyen drog van. A lánc is standard kerékpárlánc, csak háromszor olyan hosszú, mint egy nem fekvőn. Más az ülés is, az egész hátat megtámasztja. A váz sem szokásos, illetve a kormányszerkezet is eltér a megszokottól. Az ülő helyzet miatt tartósan nagy sebességgel lehet haladni.
Hogy néz ki a holmitok?
Z: Kevés cuccot viszünk, átmegyünk hippibe. Nem viszünk például téli ruhákat, hanem ha hidegebbre fordul az idő, veszünk helyben sapkát, vagy bármi mást, helyi készítésű holmikat, melyeket, ha elhagytuk a hideg területeket, odaadunk más túrázónak.
Á: Amúgy fejenként 4 vízhatlan táskát viszünk összesen 87 literes kapacitással, de súlyban nem akarunk 25 kilónál többet cipelni. Lesz még egy kisebb szatyor a napi dolgok számára. Illetve egy 3+1 személyes sátor, amiben a bringák is elférnek.
Z: Szereztünk kamion kürtöt is. Majd' betört az ablak tőle otthon, amikor kipróbáltuk! Ezt még a kamionos is meghallja, erre szükség lesz.
Mennyibe fog ez az egész kiruccanás kerülni? Mondtátok, hogy menet közben, „down under” egy kis munkát is vállaltok a költségvetési egyensúly megteremtése végett.
Á: Kettőnkre napi 10 euróval számolunk. Ez a rezsire, azaz az ételre megy el, másra nem nagyon kell terveznünk. Persze ez nem biztos, hogy így lesz. Ha minden rendben megy, éppen elég lesz a pénzünk. Vízumra azonban már most több mint százezret elköltöttünk, kellenek még oltások és a repjegyek, vagy hajójegyek az óceánok felett. Mindezekre biztos elmegy 1 millió forint. Összesítve egy alsó középkategóriás autó árából szeretnénk kijönni.
Z: Leveleztünk egy német házaspárral, akik elindultak 10 ezer euróval és 11 ezerrel tértek haza. Megálltak dolgozni itt-ott, kitermelték a túra árát, még kerestek is egy kis pluszt.
Hogy álltok szponzorokkal?
Á: Nehéz szponzort szerezni. A 100 napos túrám után azt hittem, könnyű lesz, de kiderült, hogy attól, hogy mi nagyobb túrára indulunk, a cégeknek még nem lesz több pénze. A bringáink szponzortól vannak, aki az alkatrészeket is biztosítja, akármilyen messze elküldi, ha kell. Kaptunk vízálló ruházatot, a táskákat, tárgyalunk fényképezőről, biztosításról, laptopról; vannak biztató jelek. Úgy néz ki, talán pénzt is kapunk valamennyit újságírásért. De természetesen szívesen veszünk bármilyen felajánlást, akár az utazási szakmától, bárkitől, aki fantáziát lát az utunkban.
Ezzel a túrával mit szeretnétek üzenni?
Á: Körbenézünk a világban, amíg még egyben van, amíg megtehetjük, és azzal, hogy kerékpáron tesszük mindezt, a fenntarthatóságot hangsúlyozzuk, illetve mint korábban is említettem, bebizonyítjuk, hogy a világ annál vidámabb hely, mint ahogy azt a média láttatja.
Z: Szintén fontos, hogy a család évében indulunk útnak, magunk is - túra befejeztével - a családalapítás előtt állunk, szeretnénk felhívni a figyelmet a társadalom ezen alapegységének a kiemelt szerepére.
A világjárás aktualitásait hamarosan követheti a Turizmus Online oldalán, blogjaink közt illetve a túra saját honlapján, a www.360fokbringa.hu oldalon.
