A SpaTour programban szereplő két romániai fürdő ellenben nem rendelkezik komoly vonzerővel a magyar vendégek számára. A SpaTour – Fürdőtúra a határ mentén uniós projekt médiamegjelenéseiből kizárólag a három magyar partner, Gyula, Gyopárosfürdő és Makó fog maximálisan profitálni, a két román társ, az Arad megyei Menyháza és a Temes megyei Buziásfürdő minimum elfogadhatónak nevezhető kínálat hiányában csupán asszisztál hozzá. 

Menyháza csak a magyar időkben volt fürdőtelepülés, amelyet az „átkosban” lerohasztottak, az egyik szállodához kapcsolt kis gyógykezelési központot pedig leginkább a téesznyugdíjasok használták, míg az amúgy festői környezetben lévő kis strand medencéit mai napig jéghideg patakvízzel töltik fel, így a fürdés ott nyáron is hátborzongató élmény. Buziásfürdőt 1811-ben kezdték kiépíteni, Deák Ferenc rendszeresen látogatta, de a kommunista érában lezüllesztették, régi fényének visszaadása mai napig várat magára.

Ezért aztán érthető, hogy a három magyar város miért ezt a két romániai fürdőt fogadta el projekt-partnerként, hisz nekik, a SpaTour-on látottak-hallottak alapján fő bevételi forrásukat a külföldiek, elsősorban a romániai vendégek jelentik.
De az is kiderült, hogy pont a turistacsalogatás miatt, Gyula, Gyopárosfürdő és Makó a fürdőtúrán hangoztatott összefogása, közös csomagkínálata nem több a projektbe csomagolt kincstári optimizmusnál, mert több apró, finom beszólásból arra lehetett következtetni, hogy a színfalak mögött ádáz versengés folyik a vendégekért.

A Turizmus Trend kérdésére a fürdővezetők elmondták, Gyulán a vendégnek főszezonban a 80 százaléka romániai, Gyopárosfürdőn 50-60 százalék, Makónak még nincs adata, hisz csak idén nyitottak, de egyértelműen a romániai és a szerbiai vendégekre hajaznak, hisz a Hagymatikumban a román mellett mindenhol szerb feliratokat is elhelyeztek, sőt, tavaly felmérést is készítettek, például, a külföldiek igényeiről, fogyasztási, pénzköltési stb. szokásairól.

Érdekes volt hallani, hogy kinek mi számít előnynek vagy hátránynak. A térségben piacvezető Gyula számára előny, hogy a város szívében található a Várfürdő, Gyopároson pedig kiemelték, előny, hogy a fürdő nincs a zajos városban, hanem csendben, madárcsicsergést hallgatva lehet pihenni, fürdeni.

A Hagymatikum szintén a városközpontban épült, és látszik, hogy Makó igyekezett a másik két konkurens gyenge pontjait kihasználva kialakítani fürdőzési, szaunázási, vagy masszázs-kínálatát, Gyulán pedig elhangzott, hogy „megvárták”, amíg a konkurensek befejezik a fürdőfejlesztéseket, s ezek hiányosságaira hajazva most júniusban kezdik egy új élményfürdő építését.
A lényeg azonban, hogy mindhárom magyar fürdő igyekszik családbarát ajánlatokkal csalogatni a vendégeket, megfogni a magyarországiaknál többet költő romániaiakat, szerbiaiakat. Romániához képest az étel, ital, szolgáltatások ár-érték aránya sokkal kedvezőbb, a szolgáltatások kiemelkedőek, a vendéglátóhelyeken a strandokon belül nem gond a románul való értekezés, a strandok, medencék tiszták.
Az is biztos, hogy Gyulának, Gyopárosnak és Makónak minimum egy évtizedig nem kell izgulnia, hogy romániai fürdőberuházások visszafogják majd a szomszédokat, s inkább az otthonit választják.

Magyarországi minőségű, kínálatú fürdőnek még nyoma sincs a határ túloldalán, ám ha egyik pillanatról a másikra varázsütésre születne is egy-kettő, a tapasztalatok szerint a románok szívesebben választják a magyart, mert Magyarországon azt kapják a pénzükért, amit elvárnak.

Nem véletlen, hogy Arad polgármesterének és családjának, saját bevallása szerint kedvenc fürdőhelye Gyula, aradi, temesi, bihari politikusok pedig rendszeres vendégek mind a három fürdőben.