A tengerpartról Jeruzsálem felé tartó új gázvezeték lefektetése előtti, tavaly augusztusban indult rutin régészeti feltárás során bukkantak a 2300 évvel ezelőtti falura, amelynek nevét úgy tűnik nem őrizték meg a régi szöveges emlékek, elsősorban a Biblia. 

Az ásatások alapján mintegy 750 négyzetméteres, kicsiny mezőgazdasági településen 200 éven át lakhattak. Keskeny kőházak és szűk sikátorok maradványait találták meg. A több szobából és egy nyitott udvarból álló épületekben a feltárást vezető Irina Zilberbod szerint egy-egy család élhetett, a helyiségek lakóhelyek és raktárak voltak, a ház körüli munkákat az udvarban végezhették. A falu egy csodálatos kilátást nyújtó domboldalon, 280 méterrel a tengerszint felett található. A környező földeken gyümölcsösök és szőlők lehettek, ezeknek a terményeivel gazdálkodhattak az egykori lakók. 

A település a Kr.e. 3. században, a hellenisztikus korban élte fénykorát, amikor Júdea fölött Nagy Sándor uralkodott, és a Hasmóneus-dinasztia korának végén elhagyták az ott élők. Valószínűleg azért vált lakatlanná, mert ekkoriban, Heródes uralmának kezdetén - számos más vidéki faluhoz hasonlatosan - a fölműveseket elszipkázták a nagy központi építkezések.

"Ismert jelenség, hogy a Hasmóneusok korának végén, Nagy Heródes uralkodásának kezdetén üresen maradtak a falvak és a földek. Ismerjük ezt Júdea számos településéről. Heródes nagyszabású építkezései, különösen a Szentély-hegy munkálatai okozhatták a falusiak tömeges városba özönlését" - vélekedik Juvál Baruch régész. 

Az ásatáson számos korszakra utaló leletet találtak, köztük bazaltból és mészkőből készült használati eszközöket, kerámia edényeket, folyadékok tárolására alkalmas cserepeket és korabeli lámpákat, valamint hatvan érmét, többek közt III. Antiokhosz (Kr.e. 222-187) korából.