A lista a korábbi, 2006-osnak a megújítása, azon régi épületek, régészeti feltárások, kulturális látványosságok, történelmi városok és falvak, valamint ipari örökségek szerepeltek. A jelöltek között van többek között az 1776 kilométer hosszú Peking-Hangcsou-csatorna, melynek építkezése az időszámítás előtti 5. században kezdődött, városfalak a Ming- és a Csing-dinasztia korából, a kínai főváros 7,8 kilométeres, a Tienanmen-teret és a Tiltott várost is magában foglaló központi tengelye és a kelet-ázsiai ország több ősi szeszesital-készítő műhelye is.
A listát új rendszer alapján állították össze, tavaly április óta ugyanis a tartományi kormányzatok gyűjtik össze a világörökség-jelöltségre érdemesnek tartott helyi látványosságokat, és az így összeállt rangsort szakértők tekintik át.
Kína látványosságai közül eddig 43 került fel az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi listájára, ebből 30 a kulturális, 9 a természeti és 4 a vegyes kategóriába tartozik. Az UNESCO 1972 novemberében Stockholmban mutatta be a világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményt, amelyet azóta több mint 180 országban ratifikáltak. Az egyezmény aláírásával az államok arra vállalnak kötelezettséget, hogy a területükön lévő helyszíneket megóvják és megőrzik a jövendő nemzedékek számára, amennyiben ezt egy adott ország nem teljesíti, lehetőség van a listából való törlésre is. Kína 1985-ben írta alá a dokumentumot.
Kína világörökségi helyszíneinek védelmére nemrég egy felügyeleti központ felállítását is bejelentette, amelynek feladata a jelöltek és a már listára felkerültek fokozott figyelése.
Forrás: MTI