Egy vállalkozás, amely úgy áll bele a piaci versenybe, hogy abból az adottságából kovácsol előnyt, ami első ránézésre sokak szerint akár a létét is megkérdőjelezhetné. Amely úgy nyereséges működésének gyakorlatilag első percétől kezdve, hogy éppenséggel a tartós üzleti sikertelenséget sem lehetne feltétlenül kudarcként értelmezni. Amely veszteségével sokkal többet veszítene az elmaradt profitnál, de amely számára mégsem a pozitív pénzügyi eredmény a legfontosabb.

“Megnyílt Szekszárd legdrágább étterme.” Ezzel a megszokottnak semmiképpen sem mondható nyitószlogennel vajon hová jut egy újonnan induló vendéglő? Ami ráadásul kicsi is, kínálata sem 30 oldalas étlapon sorjázik, kiesik a város fősodrából, rátalálni is alig lehet. A hét éve ezzel az első látásra antireklámmal indult kisvendéglő mindezek ellenére több mint hat éve nyereségesen működik, és egyedülálló az országban. Nem, nem azért mert családbarát, olyan sok van, s még csak nem is azért, mert nagyszerűen főznek (kipróbáltuk), olyan még több van.

Ebben a vendéglőben a felszolgálótól a szakácsokon át a kisegítőkig mindenki valamilyen fogyatékkal él, és így üzemeltetnek már évek óta törzsvendégek hada által látogatott, kapacitását az elmúlt hónapokban megtöbbszöröző sikervállalkozást. Olyat, ami ráadásul úgy nonprofit “üzem”, hogy létfontosságú számára a nyereséges működés, mert saját dolgozói mellett “eltart” egy alapítványt az összes, ilyen vagy olyan szempontból hátrányos helyzetű embert segítő szolgáltatásával és az ehhez szükséges infrastruktúrával együtt.

“Az isten is felszolgálónak teremtette”

Ebédidőben érkezünk az Ízlelőbe, a szó legszorosabb értelmében igazi családi hangulat uralkodik, s legkevésbé sem az étterem mérete, még csak nem is a gyerekeknek kialakított játszósarok miatt, hanem leginkább a felszolgálóknak, az étterem megnyitása óta folyamatosan ott dolgozó, mozgásában enyhébben korlátozott Krisztinának és Marikának, a kerekes székes felszolgálónak köszönhetően, akik szinte minden vendéget személyesen ismernek, nevükön szólítják őket, és előre meg tudják mondani, hogy az aznapi menüsorból mit fognak választani. De nem teszik, hiszen ez egy vendéglő, ahol a vendég rendel, a szakácsok ezt elkészítik, Marika pedig felszolgálja. “Marikát a kapcsolatteremtő képessége, barátságossága, kommunikációs képessége alapján az isten is felszolgálónak teremtette, leszámítva azt, hogy úgy hozta az élet, hogy éppen kerekes székkel közlekedik” – mondja Mészáros Andrea, aki formálisan az éttermet tulajdonló és működtető Kék Madár Alapítvány ügyvezetője, nem formálisan az Ízlelő kitalálója és mindenes menedzsere.

A cikk folytatása itt olvasható.