„Aggódunk, de nem estünk pánikba” – így jellemezte a turisztikai szakma pillanatnyi lelkiállapotát Francesco Frangialli, a World Tourism Organisation (WTO) nyugdíjba vonuló titkára. Hasonlatokban nincs hiány; volt, aki szívinfarktushoz hasonlította a sokkot: a helyzet olyan, hogy mindenki várja a még rosszabbat, aggódik magáért és a családjáért. A globális adatok egyelőre nem mutatnak nagy visszaesést, bár a válság jelei már kétségtelenül látszanak. Az UNTWO legfrissebb jelentése (World Tourism Barometer) 2008 közepétől már a nemzetközi turisztikai szektor gyors visszaesését regisztrálta. Ennek oka a magas olajár és a gazdaság érezhető hanyatlása volt. Az egész éves adatok szerint az ágazat növekedésének mértéke várhatóan 2-4 százalék között lesz, de ez nagyrészt az erős első öt hónapnak köszönhető. Januártól áprilisig 5,7 százalékos volt a nemzetközi turistaérkezések számának növekedése, júniusra azonban már csak 2 százalékos. Júliusban és augusztusban a magas olajár, a recessziós félelmek és az emelkedő infláció befagyasztotta az utazási büdzséket. Európa idén 2 százalékos növekedéssel fogja zárni az évet, az USA pedig 6 százalékkal ér el jobb eredményeket, mint tavaly, annak ellenére, hogy júliusban és augusztusban erős visszaesés következett be. A legjobb eredményt a Közel-Kelet érte el, amely januártól augusztusig 17 százalékos növekedést tudott felmutatni. A magyar adatok már enyhe visszaesést mutatnak. A KSH első kilenc hónapra vonatkozó előzetes adatai szerint a külföldi vendégek száma 2,4 százalékkal nőtt, míg a külföldi vendégéjszakák száma 1,5 százalékkal csökkent. Hasonlóan alakult a magyar vendégforgalom is: a vendégek száma 1,8 százalékkal emelkedett, a vendégéjszakák száma pedig 1,1 százalékkal visszaesett. Az adatok önmagukban nem ijesztőek, legfeljebb annak fényében tűnnek annak, hogy 2004 és 2007 között extra mértékben, 7 százalékkal nőtt az ágazat. A jövő évi kilátások azonban nem túl biztatóak.

Mit történik válság idején?

Egyesek szerint nagy a baj. Csak néhány kiragadott példa ennek érzékeltetésére: a müncheni Ifo intézet szerint a világgazdaság húszéves mélypontra esett. A Deloitte becslése szerint a következő három évben az Egyesült Királyságban a turizmus által előállított GDP 11 milliárd fonttal csökken, és 114 ezerrel kevesebb munkahely jön létre. A Bild című napilap szerint 2009-ben 215 ezer munkahely megszűnése várható Németországban. Ami Magyarország turizmusát illeti, a belföldi kereslet nálunk szinte biztosan visszaesik. Tavaly 2–3 százalékkal nőttek a reálbérek, jövőre azonban 1–2 százalékos csökkenéssel kell számolni. Mint Tóth István János, a Közgazdaság- tudományi Intézet tudományos főmunkatársa elmondta, ez már elég nagy ahhoz, hogy az egész utazási szektor megérezze. Ezen még az üdülési csekk is csak részben segíthet, a külföldi vendégek számának növekedésére pedig a jelen helyzetben nem számíthatunk, hiszen válság van mindenütt (lásd még keretes írásunkat az egyik legfontosabb küldőpiacunk jövőképéről).

A legpesszimistább vélemények szerint az emberek nem utaznak, mert félnek a munkájuk elvesztésétől, tartalékolják a pénzt; visszaesik a vendégforgalom, csökken a szállodák kihasználtsága, embereket bocsátanak el, azután egyre többen csődbe mennek, főleg a kicsik. Mindez igaz lehet az utazási és vendéglátószektor többi résztvevőjére is, az éttermekre, az utazási irodákra és a szállító cégekre, például a légitársaságokra. Ennek pozitív hatása is lesz; egyben piactisztulást is jelent, és azzal jár, hogy a talpon maradók előtt új lehetőségek nyílnak meg. David Michels, a Strategic Hotels & Resorts és a Jumeirah Group igazgatója szerint a szállodapiacon ragadozók lesnek majd a zsákmányra: „Mindenki abban bízik, hogy valaki más megy csődbe, és majd olcsón meg lehet venni a szállodáját.”

Létezik persze egy optimista forgatókönyv is. Több turisztikai szakember úgy véli, hogy a mostaninál rosszabbat is átélt már az ágazat, méghozzá 2002-ben, a szeptember 11-i merénylet utáni első teljes évben, amikor ráadásul kitört a SARSjárvány is, és elkezdődött az iraki háború. A szállodák foglaltsága akkor volt a legalacsonyabb – 59 százalékos – az USA-ban, és hasonlót várnak jövőre is. De a helyzet most annyival jobb, hogy sokak szerint az elmúlt években az utazás iránti igény már olyan mélyen beépült az emberekbe, hogy semmiképpen nem mondanak le róla. Ezt látszik – legalábbis részben – alátámasztani a Travel Industry Association felmérése, amely szerint a megkérdezettek csaknem a fele úgy nyilatkozott, hogy a válság ellenére sem változtat utazási szokásain.

Az optimisták másik csoportja abból indul ki, hogy nem kell a globális kereslet komoly visszaesésével számolni, mert a fejlődőben lévő piacokról komoly utánpótlás érkezik: 2007-ben például már 40 millió kínai utazott, idén és jövőre várhatóan még többen lesznek.

Megváltoznak az utazási szokások

Az igazság valószínűleg valahol a pesszimista és az optimista vélemény között van. A turisták száma nyilván visszaesik, lesznek cégek, amelyek csődbe mennek, embereket küldenek el, de az összes eddig felsorolt következménynél jelentősebb lesz egy másik: átalakulnak az utazási szokások. A youtravel.com alapítója és elnöke például úgy véli, hogy a második utazást fogják feladni az emberek a hitelválság miatt, méghozzá nem is kevesen: szerinte a jövőben az Egyesült Királyságban az emberek 40 százaléka a nyári vakációt választja majd a téli pihenés helyett. Jól kirajzolódik az a – részben már ma is látható – tendencia, hogy ha az emberek spórolásra kényszerülnek, akkor rövidebb időre utaznak el, törlik a második vagy a harmadik utazásukat, és jól megnézik, hol mit kapnak a pénzükért (lásd még keretes írásunkat).

Várhatóan az üzleti utazások súlya is csökken, a www.hotelsmag.com cikke szerint azért, mert viszonylag könnyen helyettesíthetők webmeetingekkel vagy telefonos konferenciákkal. Az amerikai National Business Travel Association nemrégiben közzétett felméréséből az derül ki, hogy a cégvezetők 81 százaléka mondta azt, hogy hasonló technikai megoldások segítségével helyettesítik az üzleti utazásokat; négy megkérdezettből három telefonos konferenciával. A kérdés, amire mindenki szeretne választ kapni: meddig tart a válság? Ezzel kapcsolatban csak találgatások vannak. A WTO viszonylag optimista előrejelzése szerint egyelőre az a biztos, hogy 2009-ben még biztosan folytatódik a visszaesés. A Magyar Nemzeti Bank éppen lapzártánk idején publikált inflációs jelentésében két verzióval is előállt. A pesszimista szerint öt negyedévig is eltarthat a válság – jövőre a GDP 2,3 százalékos visszaesésével –, a derűlátóbb változat pedig azt állítja, hogy három negyedév alatt túl leszünk rajta. Tóth István János azonban azt mondja, akár 2010-ig is eltarthat a recesszió. Szerinte annak is örülhetünk, ha egy év múlva azt mondhatjuk: elértük a mélypontot.

Több válság egy időben

Ezt azzal magyarázza, hogy Magyarország rosszabb helyzetben van a legtöbb országnál, mert nálunk négyféle válság van egy időben. Az egyik a világméretű pénzügyi válság, ami nálunk is érezteti a hatását azzal, hogy nehezebben jutnak hitelhez a vállalatok, illetve hogy a bankoknak nincs elég devizájuk; ezen talán segíthet az IMFhitel. A második a reálgazdaság válsága, amely elég komolyan fog ránk hatni, mert Magyarország gazdasága nyitott. Sőt nemcsak hogy nyitott, hanem olyan erősen függ Németországtól, hogy szinte az ország egyik külföldi tartományának nevezhető. Tavaly az export több mint 30 százaléka Németországba irányult, 70-80 százaléka pedig az EU-ba. Ehhez jön még egy intézményi válság, amelynek egyik megjelenési formája többek között a hatalmas korrupció – egyes mérések szerint 100 egységből mindöszsze 30 hasznosul –, a társadalmi normák lazasága, a rejtett gazdaság magas szintje, az intézmények rendkívül rossz hatékonyságú működése. A negyedik a politikai válság, vagyis hogy kisebbségi és hitelét vesztett kormányunk van. Minden válság a hatalmon lévőket támogatja, hiszen egy ország ilyenkor a nemzetközi tapasztalatok szerint nem váltja le a hatalmon lévőket, hanem inkább összezár. Ettől egyébként csak még inkább elhúzódó lehet a válság, hiszen biztosan nem fognak az ország irányítói alapvető reformokat elkezdeni. Németország és az USA esetében az a valószínű, hogy ezek az országok gyorsan és hatékonyan tudnak alkalmazkodni a válsághoz például kemény megszorításokkal, reformokkal, a munkanélküli-ellátás csökkentésével, a nyugdíjkorhatár emelésével. Nálunk ezek valószínűleg nem valósulnak meg, ezért a válság jobban elhúzódik. Az uniós pályázati pénzek valószínűleg élénkíteni fogják a gazdaságot, de nem abban a mértékben, ahogyan az várható lenne. A pályázatok folyósítása nagyon lassan halad, az intézményrendszer hierarchikus, ellenérdekelt és drága. Ráadásul itt is előjön a korrupció kérdése. Ami segíthet, Tóth István János szerint az infrastruktúra – vasút, közutak – fejlesztése és például szennyvíztisztítók építése. Valójában akkor lehetne komoly előrehaladást elérni, ha a kormány elszánná magát a korrupció felszámolására.

Mi lesz a légitársaságokkal?

A válság egyik első áldozata a légitársaságok körében a dániai székhelyű, izlandi tulajdonú Sterling légitársaság volt, amely október 29-én éjszaka jelentett csődöt, és hagyott több ezer utast Európában. Az izlandi főtulajdonos, Palmi Haraldson közleményben jelezte, hogy nyár óta mintegy 445 millió dán korona összeget (körülbelül 16 milliárd forintot) invesztált a cégbe, majd az izlandi pénzügyi válság miatt vagyona jelentős részét elvesztve, kétségbeesett erőfeszítéseket tett a cég eladására, amelyek nem jártak sikerrel. Azóta más csődről nem jött hír – néhány hete éppen a Malévot hozták hírbe –, pedig a magas energiaárak eleve megnehezítették a légitársaságok dolgát. Az Air France és a KLM például néhány napja arról számolt be, hogy első féléves eredménye jóval a tavalyi alatt maradt, amit a magas energiaárakkal, a gazdaság gyengülésével és az erős euróval magyarázott. Ennek ellenére a légitársaság-páros harmadik negyedéves számai még úgy is jobbak a legtöbb európai riválisuknál, hogy szeptember végén nettó profitja az egy évvel azelőtti 51 százaléka volt (244 millió euró). Az Air France és a KLM azonban becslések szerint így is nyereséges lesz a 2009. március 31-én végződő üzleti évben, ami elsősorban a 260 millió forintos költségmegtakarításnak köszönhető. A számok nem győzték meg a befektetőket és az elemzőket. A Royal Bank of Scotland elemzője például azt állította, hogy a légitársaságok kilátásai elég halványak. Az Air France és a KLM egyébként tovább spórol: a tervek szerint 2012-ig további több mint 1 milliárd euróval csökkentik a költségeiket.

Az energiaárak csökkenésének köszönhetően némileg kiderült az ég a légitársaságok fölött, sőt David Rush, a Virgin America légitársaság vezérigazgatója különleges lehetőséget lát a helyzetben, mint azt a Reuters hírügynökségnek elmondta. Szerinte a mostani különleges helyzetben, amikor a csökkenő kereslet miatt az eladók üldözik a vevőket az üzemanyagok nagybani piacán, lehetőség van arra, hogy a légitársaságok két-három, sőt akár négyéves határidőkre is üzemanyag-szállítási megállapodásokat kössenek a mostani kedvező árakon. Mindazonáltal a vezérigazgató azt mondta, a jelenlegi világgazdasági körülmények közepette módosítani kell a társaság célját: csak 2011-re várható, hogy elérik a nullszaldót vagy az első nyereséget, és nem 2010-ben, mint eredetileg tervezték.

A magyar piacot legérzékenyebben az érintette, hogy a Ryanair fapados légitársaság júliusban bejelentette, törli 180 budapesti járatát november 4. és december 19. között. Ezt az akkori magas olajárakkal indokolták, de a döntést az árcsökkenés ellenére sem változtatták meg. Ez azért különösen fájdalmas Magyarország számára, mert Nagy-Britannia tavaly már a harmadik legnagyobb küldőországunk volt.