'

Míg korábban akadtak tamáskodók, ma már senki nem vitatja, hogy földünk légköre extrém időjárási jelenségek kíséretében melegszik. Az évezred legforróbb esztendeje 1998 volt, az 1990-es évek pedig a legmelegebb évtized kétes hírnevére tarthatnak igényt. Mindez elsősorban az ipari termelés, a közlekedés és a lakosság energiahasználata során felszabaduló üvegházhatású gázok – azon belül is leginkább a szén-dioxid – számlájára írható.

Apokalipszis 2030

2030-ra 1-2 fokkal emelkedik a világon az átlaghőmérséklet, ami nem tűnik ugyan egetrengetőnek, mégis drámai változást idéz elő a bolygó klímájában, olyannyira, hogy radikálisan átrajzolja a világ jelenlegi turisztikai térképét – derül ki egy brit biztosítótársaság, a Halifax Travel Insurance nemrég napvilágot látott, Holiday 2030 névre keresztelt tanulmányából. Ma még az összes nemzetközi idegenforgalom 70 százalékát teszi ki a hűvösebb északról a délszaki tájakra való utazás. A brit kutatás szerint azonban a mediterrán és trópusi üdülőhelyek a következő évtizedekben egy letűnt kor emlékeivé válhatnak.

A világ több száz vezető klímaszakértőjét tömörítő, éghajlatváltozásról szóló Kormányközi Fórum (IPPC) becslése szerint is 2-3 évente számíthatunk a közeljövőben olyan forró nyarakra, amilyen 2003-ban sújtotta a bolygót. Ahogy a Föld melegszik, a tengervíz hőtágulása, valamint az elolvadó grönlandi és antarktiszi jégtakarók is emelik a tengerszintet. 2030-ra 20-25 centiméterrel, 2100-ra 65 centivel. Ez csak azok számára hangzik kétségbeejtőnek, akik tisztában vannak vele, hogy minden egyes millimétert, amellyel emelkedik a tengerszint, a partoknál 1,5 méternek kell számítani. Ez azt jelenti, hogy a legjobb esetben is 108 méterrel húzódik vissza a partvonal, de akár 300-400 méterrel is benyomulhat a víz a szárazföldbe 2030-ra az alacsonyan fekvő tengerpartokon, számtalan strandot és üdülőközpontot veszélyeztetve világszerte. A tanulmány ugyan nem tér ki rá, de számolni kell azzal a tényezővel is, hogy sok tengerparti üdülőövezetet jelentősen megdrágít, ha a szállodasorokat a vízszint emelkedése miatt beljebb kell költöztetni.

Az ózonréteg elvékonyodása miatt világszerte fokozódik az UV-sugárzás, amely tovább növeli a bőrrák kialakulásának kockázatát, elriasztva még a legkitartóbb napimádókat is. A melegedéssel olyan helyeken is felütheti a fejét a malária, ahol eddig nem fordult elő, például a Földközi-tenger medencéjében. A mediterrán partvidék nemcsak ezért veszít vonzerejéből. A melegedéssel együtt járó szárazság, vízhiány, a tengerszint emelkedése és az amiatt fellépő áradások és a gyakori erdőtüzek sem használnak a népszerűségének.

Pusztul minden: parton és vízben

A Halifax Travel Insurance 2030-ra vonatkozó előrejelzése szerint a kontinentális és óceáni éghajlaton élők számára hamarosan kibírhatatlan lesz a forróság a Földközi-tengernél, ahol sokkal gyakrabban mérnek majd 40 fok feletti hőmérsékletet, mint eddig. Spanyolországban 21 nappal emelkedik azoknak a napoknak a száma, amikor extrém meleget, 35 fok feletti hőmérsékletet mutatnak a hőmérők. A szigorodó vízfelhasználás miatt üresen maradhatnak a medencék, és bezárhatnak a golfklubok. A golfturizmusra ma számos ország, köztük Spanyolország is kiugrási lehetőségként tekint, de 25 év múlva megengedhetetlen luxusnak bizonyulhat a területén fekvő 200 golfpálya fenntartása. Egy pálya annyi vizet használ el, mint egy tízezres lakosú város.

A Kanári-szigeteken a fokozódó Atlanti-óceáni viharok nemcsak a partok, hanem a szárazföld pusztulását is felgyorsíthatják. A folyókban szegény görög szigetek elsivatagosodással számolhatnak. A világörökség részeként nyilvántartott olaszországi Amalfi-parton évente 35-42 trópusi éjszakára lehet számítani, magas páratartalommal és 20 fok feletti hőmérséklettel. Amalfihoz hasonlóan Toscanában is hússzal több esőmentes nap lesz az évben. Az ivóvízben amúgy sem gazdag Cipruson attól kell tartani, hogy az emelkedő tenger elszenynyezi a parti édesvíztározókat. Máltán a szárazság miatt romlik a fúrt kutakból származó vízminősége, és nagyobb összegeket kell áldozni a sólepárlással történő víznyerésre. Málta már napjainkban is mindössze két napra elegendő vízkészlettel rendelkezik végszükség esetére. A két szigetország egyaránt számíthat heves esőzésekre és az azokat követő áradásokra. Az észak-afrikai üdülőországokra, Marokkóra, Egyiptomra és Tunéziára elsivatagosodás vár, utóbbit 75 százalékban homok fedi majd.

A rendkívül alacsony fekvésű Florida partjaiba akár 400 méter hosszan is benyomulhat a tenger, szállodák sorát árasztva el. A víz emelkedésével elpusztulnak a mangroveerdők, amelyek természetes gátat képeznek a hullámok, és a tengeri viharoknak. Florida, továbbá Mexikó és a karib térség minden idők legnagyobb hurrikánjaitól tarthat, Ázsia trópusi üdülőhelyein pedig a ciklonok és a monszunidőszak kiszámíthatatlansága keseríti meg nyaralást. A Maldív-szigeteket és számos más, alacsonyan fekvő, kisebb szigetállamot leginkább a tenger fenyegeti. A mintegy 200, emberek lakta sziget alig 1-2 méterrel emelkedik a vízszint fölé, így nagy az esély, hogy 2030-ra jelentős részük víz alá kerül, az évszázad végére pedig hullámsírba vész mind, tovább gazdagítva az elsüllyedt Atlantiszról szóló ősi legendát. A magasabb területekkel is rendelkező Seychelles-szigeteknek „csak” strandjai és korallzátonyai pusztulásával kell szembenéznie. Az utóbbi Ausztrália számára is hatalmas érvágással fenyeget tekintve, hogy veszélyben van a területéhez tartozó 345 000 négyzetkilométeres Nagy Korallzátony, amely kétmillió turistát vonz évente, és az odaérkezők 5 milliárd dollár éves bevételt hoznak az ausztrál államkasszába. A tudósok szerint már 2 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés elegendő lehet ahhoz, hogy a világ koralljainak 90 százaléka megsemmisüljön, és ezzel párhuzamosan számos állatfaj, teknősök és különleges halfajok is kipusztuljanak. A globális felmelegedéssel a Vörös-tenger partján fekvő egyiptomi, izraeli, jordániai üdülőhelyek sorsa is megpecsételődik, amelyek elsősorban a páratlan gazdagságú vízi élővilágnak köszönhetik népszerűségüket.

Hova lesz a tavalyi hó?

A tengerparti üdülődesztinációk mellett a síturizmusra berendezkedett úti célok egy részének is búcsút mondhatunk. Kontinensünkön a 20. század folyamán melegebbek, nedvesebbek, de hóban szegényebbek lettek a telek, és a tendencia továbbra is megmarad. Az Alpok egész évben hóval fedett területeinek nagysága 20-30 százalékkal csökken az elkövetkező 15 évben, ha nem esik viszsza addig drámaian a szén-dioxid-kibocsátás. A svájci gleccserek 20-70 százaléka elolvad negyed évszázadon belül. Az éghajlatváltozás velejárója lesz az is, hogy általánosan csökken a hómennyiség, és a tél folyamán rövidebb ideig lehet havazásra számítani. A hóhatár 100 métert kúszik felfelé minden évtizedben, és rövidül a síszezon is Európa-szerte. Ez különösen az alacsonyan fekvő síterületeket fenyegeti. Franciaországban a síparadicsomok több mint kétharmada részben vagy teljesen 1500 méter alatti magasságban helyezkedik el. A hóhatárral együtt várhatóan a síturisták is feljebb húzódnak, még nagyobb környezeti terhelést róva a nehezen regenerálódó magashegységi ökoszisztémára. A gleccserek és az örök hó olvadása rövid távon a közép-európai folyók sorozatos áradásaihoz, hosszú távon pedig azok elapadásához vezet. A svájci Alpokban az Eiger csúcs környékét már most ellepik a katasztrófaturisták, hogy megfigyeljék, ahogyan a gleccser olvadása miatt felhőkarcoló nagyságú sziklák hasadnak le a hegyről. Az erózió évszázadok óta problémát jelent az ott lakóknak, de a felszín pusztulása az utóbbi években szemmel láthatóan felgyorsult.

Fogadóból küldőterület

A tanulmány arra is rámutat, hogy vannak országok, amelyek mindebből profitálhatnak. Az éghajlatváltozással fordul ugyanis a kocka: míg a jelenleg ideális nyári hőmérséklettel és csapadékmennyiséggel bíró mediterráneum túlságosan forró lesz, addig a most még hűvös északi országokban vonzóbbá válik az éghajlat az üdülőturisták számára. A kutatás azt jósolja, hogy a hőmérséklet emelkedésével Franciaország északi vidékei, Skandinávia, Írország, Nagy-Britannia és a Baltikum kedvező feltételekkel szolgálnak majd nyaraláshoz. Így gyakorlatilag elképzelhető, hogy a klasszikus küldőpiacokból fogadóországok lesznek. A fogadókból pedig küldők. A Holiday 2030 szerint ugyanis a spanyoloknak, olaszoknak, görögöknek is fel kell kerekedniük nyáron, hogy az Északi- és Baltitengernél találjanak menedéket az otthoni forróság elől.

De nem kell még temetni a mediterrán turizmust, mert télen, tavasszal és ősszel elviselhető lesz a meleg a Földközi-tengernél a kontinentális és óceáni éghajlaton élők számára is. Előfordulhat, hogy jobbára csak a szezonok rendeződnek át a következő huszonöt évben.

Ráadásul Észak-Európa időjárásának is meglesznek a hátulütői. Az elmúlt évszázad tendenciái alapján, míg a kontinens déli részén csapadékhiányra és aszályra, északon orkánerejű viharokra, esőzésekre és áradásokra kell felkészülni. Mindemellett szokatlanul meleg, csapadékmentes nyarak is beköszöntenek. Erre már ma is van példa, és ha ilyen az időjárás, az ottani utazásszervezők látványos visszaesést tapasztalnak a mediterrán nyaralások piacán. A fenntartható turizmus nemzetközi szaklapja, a Journal of Sustainable Tourism is megjelentetett egy kutatást júliusban, amely a Holiday 2030-éval csaknem teljes mértékben megegyező megállapításokra jut. Az újság azonban csak későbbre, a 2080-as évekre teszi azt az időt, amikor a briteknek és németeknek már végképp nem éri meg repülőre ülni egy kis napsütésért. Ez a két náció alkotja a mediterrán térségbe érkező évi több mint 150 milliárd dollárt költő 150- 170 millió turista nagy részét. Ezért a legkisebb visszaesés a brit és a német piacokon súlyos csapást mérhet a mediterrán országok gazdaságára. Szakértők szerint az nyújthat túlélési lehetőséget számukra, ha a tengeren és napsütésen kívül olyan más vonzerőket is fel tudnak mutatni, mint a konyhaművészet, a természeti szépségek és az épített örökség.

Mi várható idehaza?

Magyarország a klímaváltozás szempontjából az Európai Unió egyik legsérülékenyebb tagállama – hangsúlyozta Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter egy szeptemberi klimatológiai konferencián a Magyar Tudományos Akadémián. Országunk vízgyűjtő medence jellege miatt a tőlünk északabbra hulló, fokozott mennyiségű csapadékot árvízként észleljük majd. Gyakoribbak lesznek az áradások a Dunán és a Tiszán. Határainkon belül viszont kevés csapadék esik, és valószínűsíthető, hogy a telek hidegebbek, a nyarak pedig melegebbek és aszályosak lesznek. Zágoni Miklós fizikus és klímaszakértő szerint időjárásunkban a klímaváltozás jeleként olyan extremitások fordultak elő az elmúlt öt év alatt, amelyek ötszáz évente tapasztalható szélsőséges eltérésekhez mérhetők csak. Ilyenek a rekordárvizek és -belvizek, nyári hőséghullámok, és az idei augusztus 20-i viharhoz fogható orkánok.

Nem túlzás?

Eddig egy katasztrófafilm képsorai pereghettek le az olvasó szeme előtt, nem csoda, ha feltette magában a kérdést: valójában mi az, ami mindebből meg is valósul? Az igazság kegyetlenebb, mint gondolnánk: szinte minden. Az IPCC elemzése szerint ugyanis már elkéstünk a megelőzéssel, és legfeljebb elodázni tudjuk a folyamatokat, visszafordítani már nem. A globális hőmérséklet 1-2 fokos emelkedése és az azzal járó fent leírt folyamatok akkor is bekövetkeznek, ha a világon azonnal leállítják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ha a kibocsátásokat 2020-ig 15-30 százalékkal csökkentjük, illetve 2050-ig 60-80 százalékkal, az is csak arra lesz elég, hogy az évszázad végére még éppen elviselhető legyen a felmelegedés üteme. Számos klímaszakértő, köztük Dr. Peter Cox, az IPCC tagja úgy véli, nem kizárt, hogy 2040-re akár négy fokkal is melegszik a légkör. És minél nagyobb az átlaghőmérsékletemelkedés, annál több az esély a szélsőséges időjárási viszonyok előfordulására. Cox azt jósolja, hogy a következő évszázad elejére Nagy-Britannia olyan éghajlatú lesz, mint most Észak-Afrika, a mediterrán térség pedig gyakorlatilag lakhatatlanná válik. Sejthető azonban, hogy ilyen körülmények között a turizmus problémájának megoldása lesz az emberiség legkisebb gondja.

Felmelegedés után jégkorszak

Egyes klímakutatók szerint máshogy is alakulhat a század végére az éghajlatváltozás forgatókönyve Európában. Az Atlanti-óceán partjait és levegőjét a Mexikói-öbölből hozott melegebb vízzel fűtő Golf-áramlat leállásával éppen hogy lehűlhet az érintett országok klímája. A várható jelenséget a tudósok csak második jégkorszakként emlegetik. A Brit Nemzeti Tengerkutató Központ tudósainak 2005-ös jelentése szerint a Golf sebessége a vártnál már így is jóval nagyobb mértékben lassul: mintegy 30 százalékkal csökkent 1957 és 2004 között. Ennek elsősorban az északi jégsapkák olvadása az oka, amely jóformán még csak most kezdődik.

Vastagon benne vagyunk

Mindezeket olvasva fontos tudatosítani magunkban, hogy a turizmus nemcsak áldozata, hanem aktív előidézője is az éghajlatváltozásnak. A Turisztikai Világszervezet legfrissebb statisztikái alapján 2004-ben a nemzetközi turistaérkezések túlnyomó része a bolygót leginkább szennyező két közlekedési forma, a közúti (45 százalék) és a légi közlekedés (43 százalék) igénybevételével történt. A hajóközlekedést, amely szintén jócskán kiveszi a részét az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok termeléséből, a turisták hét százaléka választotta, míg a környezethez legkíméletesebb vasúttal mindössze négy százalék utazott.

A leginkább szennyező közlekedési formaként a légi közlekedést tartják számon. Jóval nagyobb mértékben terheli a környezetet, mint a busz, az autóéval 2000 kilométeres távok esetében megegyezik ugyan szennyező hatása, de rövidebb (1000 kilométer alatti) távolságokon a le- és felszállás üzemanyag-igényes fázisából adódóan csaknem duplán olyan szennyező, mint a gépkocsi. Ez azért különösen aggasztó, mert az alacsony költséggel üzemelő légitársaságok térnyerésével egyre több, rövidebb utat teszünk meg repülővel, amelyekhez korábban más közlekedési eszközt választottunk.

A világ klímaszakértőit és számos felelősen gondolkodó turisztikai szakembert az nyomasztja a leginkább, hogy míg ma az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mindössze 3–5 százaléka írható a repülés (személy- és áruszállítás, illetve katonai célú együttesen) számlájára, dinamikus fejlődésével 2050-re ennek csaknem ötszörösére, mintegy 15 százalékosra becsülik az iparág részarányát. Ezzel a repülés lesz a kibocsátás egyik legfőbb okozója. Pedig már az elmúlt tizenöt évben is csaknem megduplázódott a légi szállítás klímarongáló hatása. Az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) kutatása arról számol be, hogy a nemzetközi repülőjáratok szén-dioxid-kibocsátása 1990 és 2004 között 85 százalékkal nőtt Európában, évente átlagosan mintegy 4,5 százalékkal. Ez a növekedés ráadásul aláássa más ágazatok csökkentésre irányuló erőfeszítéseit. Az európai légi közlekedés ugyanis több mint egynegyedét termelte vissza a szén-dioxidnak, amelyet a többi szektor a Kiotói Egyezményben vállaltak alapján megtakarított.

A szakma teendői

A Világturisztikai Szervezet (UNWTO) is belátja, hogy csökkenteni kell a turizmus klímaváltozást elősegítő hatását. Az idegenforgalom Kiotójaként is felfogható 2003-as djerbai éghajlatváltozásról és turizmusról szóló első nemzetközi konferencián született alapdokumentum a globális felmelegedés elleni teendők között említi az utasok, a közlekedési vállalatok, szállodák, utazásszervezők, illetve - közvetítők és idegenvezetők buzdítását arra, hogy tevékenységük során az energiatakarékos, környezetkímélő közlekedési és technológiai megoldásokat részesítsék előnyben, és minimalizálják a klímaváltozáshoz való hozzájárulásukat. A Djerbai Nyilatkozat elengedhetetlennek tartja a széleskörű kormányközi összefogásokat az éghajlatváltozás megfékezésére a fenntartható turizmus népszerűsítésére és felszólítja a kormányzatokat, hogy teremtsenek ideális jogi és finanszírozási feltételeket a megújuló energiafelhasználást (szél-, nap-, vízienergia, biomassza, bioüzemanyagok stb.) elősegítő beruházásokhoz.

Repülni, vagy nem repülni?

A világ civil természetvédelmi szervezeteit tömörítő WWF radikálisabb lépéseket sürget az éghajlatváltozás megfékezésére. Elsőként az Európai Parlamenthez hasonlóan megadóztatná a kerozint, és az abból befolyó bevételek egy részét fenntartható közlekedési formák finanszírozására fordítaná. Javasolja azt is, hogy a turisztikai létesítmények, többek között szállodák számára szigorú energiahatékonysági sztenderdeket állítsanak fel, és az energiafelhasználást mutató kötelező besorolási rendszert hozzanak létre. A közlekedésre vonatkozóan el szeretné érni, hogy a turisták vegyék igénybe a tömegközlekedési eszközöket az üdülőhelyeken, illetve az utaztatók olyan környezetkímélő közlekedési eszközöket részesítsenek előnyben, mint a bioetanollal üzemelő buszok. Sőt, célravezetőnek tartja azt is, hogy a turisták a hosszú tengerentúli repülőutak helyett a belföldi vagy rövid távú utakat válasszák, amelyek nem igényelnek repülést.

Az etikus fogyasztást és turisztikai magatartást szem előtt tartó brit New Consumer Magazine viszont azon a véleményen van, hogy nem szabad teljesen lemondunk a repülésről, mert azzal világszerte csökkennének a környezetvédelmi oktatásra és a zöld energiatechnológiák meghonosítására fordítható turisztikai bevételek is. Tehát ha már repülni kell, inkább egy alkalommal messzire, mint többször rövidebb távra. De ezzel még koránt sincs minden rendben. A magazin szerint a tudatos utasnak az egyszeri, hosszabb repülős útja során keletkezett emissziót is kompenzálnia kell. A helyes magatartáshoz egy számítást is mellékel a folyóirat: egy 6990 kilométeres repülőutat is magában foglaló egyiptomi nyaralással akkor nem terheli meg a környezetet a brit turista, ha közben jobb szigeteléssel, kevesebb fűtés- és légkondicionáló-használattal 10 százalékkal csökkenti háztartása szén-dioxid- kibocsátását, továbbá lemond egy-egy római és prágai repülős városlátogatásról.

Hogy hányan fogadják meg ezt a tanácsot, nem tudni, mindenesetre jelenleg éppen ellentétes trend érvényesül Európa-szerte: az éves nagy, 2-3 hetes nyaralást egyre inkább felváltják a rövidebb, de gyakoribb városlátogató túrák. A fapados légitársaságok piacnyerése is ezt a tendenciát erősíti. Az UNWTO előrejelzése szerint viszont 2020-ig világszerte nagyobb mértékben emelkedik majd a tengerentúli utazások száma, mint a régión belülieké. Jóllehet, a tengerentúliak még akkor is csak 0,4 milliárdot tesznek majd ki az öszszes, 1,6 milliárd turistaérkezésből.

Kormányzati lépések

A világ országai az ENSZ 1992-es keretegyezménye és az 1997-ben elfogadott Kiotói Jegyzőkönyvben vállaltak alapján elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának szabályozásával igyekeznek tenni a klímaváltozás ellen. Mára már 160 ország ratifikálta a Kiotói Egyezményt, amelyben a szerződés aláírói vállalták, hogy az 1990-es kibocsátásukat 2008 és 2012 között átlagban öt százalékkal csökkentik. A csökkentés módjáról az államok maguk dönthetnek. A légi közlekedés esetében gondot okoz, hogy a jegyzőkönyvet megerősítő országoknak nem sikerült megegyezésre jutniuk azzal kapcsolatban, hogy megosszák-e – és ha igen, hogyan – a légi ipari kibocsátásokért viselt felelősséget. Így a nemzetközi repülőjáratokat nem érintik az országok által vállalt, számszerűsített kibocsátási korlátozások. Az Európai Bizottság ezért szorgalmazza, hogy a 2012-től kezdődő időszakban a nemzetközi repülést is tegyék az éghajlatváltozással foglalkozó rendszerek részévé.

Az EU saját határain belül addig is lépéseket tesz a légi közlekedés környezetkárosító hatásainak mérséklésére. A több éve tartó egyeztetések eredményeként az Európai Parlament júliusban elfogadta azt a zöldpárti javaslatot, amely megszüntetné a légitársaságoknak az üzemanyagok esetében 50 éve élvezett áfamentességét, és pótlólagosan bevezetné a kerozinadót. Minderre még az Európai Bizottságnak is rá kell bólintania év végéig elkészülő jogszabálytervezetében, amely a kerozinadó bevezetésén túl azt is indítványozza, hogy a légitársaságokat vonják be az ipari üzemek létező uniós emissziókereskedelmi rendszerébe. Az egyeztetések 2-3 évig is eltarthatnak.

A légitársaságok érdekvédelmi szervezetei jobbára csak a kibocsátáskereskedelem ötletét tartják elfogadhatónak, a kerozinadó és az üzemanyag áfájának bevezetését ellenzik. Helyette azonban azt ígérik, hogy 2020-ra a 2000- es mértékhez képest 50 százalékkal csökkentik a repülőgépek kerozinfelhasználását, – illetve szén-dioxid-kibocsátását, és 80 százalékkal a nitrogén-oxid-termelést. Ez persze mind szép, de a történelem azt igazolja, hogy a légiipar nagyobb ütemben fejlődik, mint ahogyan takarékoskodni tud. A repülőgép üzemanyagának hatékonysága több mint 70 százalékkal nőtt az elmúlt 40 évben, az elégetett üzemanyag összmennyisége viszont így is nőtt.

Szójából üzemanyag

A kibocsátás csökkentésében új dimenziókat nyithat az EU által is támogatott alternatív üzemanyagok kutatása és előállítása, amelyek nemcsak a repülést, hanem a közúti közlekedést is zöldebbé tehetik. Jóllehet, az utóbbi években fokozódott a megújuló forrásokból készült üzemanyagok – a használt sütőolajból és növényi olajokból előállított biodízel, illetve a cukorból és keményítőből nyert bioetanol előállítása –, a haladás üteme elmarad a várakozásoktól. Az uniós cél ugyanis az, hogy 2010- re 18 millió tonna olajnak megfelelő mennyiségben termeljenek az EU-ban bioüzemanyagot, míg jelenleg csak 2 millió tonnával egyenértékűt gyártanak, ami a teljes európai energiapiacnak mindössze 1 százalékát teszi ki. A zöld technológiák kutatásában szerencsére napról napra születnek eredmények. Jelenleg tesztelik az Egyesült Államokban a szójaolajból kifejlesztett repülőgép-üzemanyagot, egy spanyol cég pedig azon dolgozik, hogy egy-másfél éven belül forgalomba hozza a tengeri planktonokból előállított olajat, amelynek litere várhatóan egy amerikai dollárba kerül. Repceföldekben bővelkedő országunk is lehetne bioüzemanyag-gyártó nagyhatalom, ha végre megszületne a biodízel kereskedelmére vonatkozó jogi szabályozás. A 2003 óta üzemkész kunhegyesi biodízelgyár még mindig a hivatalos engedélyekre vár.

Önkéntes kerozinadó

Amíg forgalomba állítják az első szójaolajüzemű repülőket, és megadóztatják a kerozint, addig is lehetőségük van az utazásszervezőknek és légi utasoknak, hogy önkéntes alapon hozzájáruljanak a légi-közlekedés szenynyezőanyag- kibocsátásának csökkentéséhez. Többek között a Climate Care nevű oxfordi alapítványnak „adakozhatnak”, amely a befolyó összeget megújuló energia termelésére és erdősítésre fordítja. Az alapítvány vállalja, hogy 9,65 eurós befektetéssel egytonnányival mérsékli a világon levegőbe jutó széndioxidmennyiséget. Az egy főre eső adó mértékét a leutazott kilométerekkel arányosan számítja ki. Az elmúlt egy év alatt megtízszereződött az adakozókedvű utasok száma, ami azt jelenti, hogy az összegyűlt pénzzel 2006-ban 220 000 London-Párizs retúr repülőút CO2-kibocsátását képesek kompenzálni. Tavaly óta a British Airways ügyfelei is adózhatnak önkéntesen. A London–Párizs útvonalon 7,4 eurót fizethetnek adományként, de ha Sydneybe repülnek, hozzájárulásuk 37 euró lehet. Az idei évtől már online utazási irodák, az amerikai Expedia.com és a brit FligthPlanners.co.uk partnerei is csatlakoztak az akcióhoz.

Hazánkban még az ökotúrákra specializálódott utaztatók sem ismerik a fogyasztók számára felkínált emissziókereskedelmi lehetőséget. Félő, hogy egyelőre nem is igazán lenne kereslet rá, hiszen a magyar vásárlók túlnyomó többsége igyekszik a lehető legolcsóbban hozzájutni az utazási szolgáltatáshoz és repülőjegyhez, és esze ágában sincs pluszpénzért jótékonykodni.

Jó üzlet az új trend

Mindemellett az utazásszervezőknek érdemes figyelniük a nemzetközi tendenciákat, mivel azok előbb-utóbb hazánkba is begyűrűznek. Nagy-Britanniában egyre gyarapszik azoknak a turistáknak a száma, akik hajlandóak többet áldozni a nyaralásra, ha azt az etikus turizmus szempontjai alapján szervezik. Ennek megfelelően egyre több az olyan utazásszervező, amely városnéző programjait tömegközlekedéssel bonyolítja, a tengerpartokon környezetbe illő szálláshelyekről gondoskodik, és odafigyel arra, hogy a helyi lakosok, szolgáltatók is profitáljanak a turisztikai bevételekből. A britek jelenleg évi 450 000 tengerentúli utazásának még mindössze egy százaléka ilyen felelős utazás. Az érdeklődést azonban jelzi, hogy tavaly 22 százalékkal nőtt az etikus utakat szervező irodák forgalma. A TNS Travel & Tourism brit piackutató felmérése szerint a felnőtt lakosság egynegyede – főként a 25–44 év közöttiek – hajlandó az átlagosnál többet áldozni egy felelős utazásra. A Mintel cég piackutatása alapján 2010-re évi 2,5 milliósra becsülhető az etikus külföldi utazások piaca Nagy-Britanniában.

És mit tegyünk addig, amíg hazánkban is megjelenik ez az igény? Mutassunk példát, hiszen a kenyerünk és előbb-utóbb mindannyiunk élete is múlik azon, hogy a turizmus fenntartható módon fejlődjön. Nyomtassunk kevesebb prospektust, hogy megkíméljük a kivágástól a CO2-t semlegesítő erdőket. Katalógusaink többsége sajnos úgyis a kukában végzi, a valódi érdeklődők viszont minden információhoz hozzájuthatnak weboldalunkon. Részesítsük előnyben a CD-t is, amelyre sokkal több információ fér, mint a papírra. Munkánk során – legyen az utazásszervezés, szállodaüzemeltetés vagy utasszállítás – részesítsük előnyben a környezetkímélő technológiai és közlekedési megoldásokat, és érdekvédelmi szervezeteink segítségével lobbizzunk a mindenkori magyar kormánynál azok megteremtéséért. Ja, és főként higgyük el, hogy lehet más a világ! Sajnos rosszabb, de akár jobb is. Rajtunk is múlik.

A károk ára

A Brit Biztosítók Szövetsége 75 évre előremenően becslést készített a klímaváltozásból adódó globális költségekről. Ha minden marad a régiben, a világ országainak viharkárai évi 22 milliárd euróra nőhetnek, az árvizek miatt pedig összesen további 122 milliárd euró terheli majd az államkasszákat. A biztosítóktól 64 milliárd eurót követelhetnek az ügyfelek viharkárok megtérítésére. A biztosítótársaságok kiadásai azonban 80 százalékkal csökkenthetők az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklésével.

Mi az emissziókereskedelem?

Az emissziókereskedelem lényege, hogy azok az országok, amelyek vállalásuk mértékén túl csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, a fennmaradó „tiszta levegőt” piacra dobhatják, eladva azt a vállalásaikat teljesíteni nem tudó, vagy nem is akaró országoknak. A kereskedelmi rendszerben részt vevő országok nemzeti szinten dönthetnek arról, hogy kötelezik- e az egyes ágazatokat az adásvételben való részvételre, vagy inkább adó- és jogi reformokkal tesznek eleget a kibocsátáscsökkentés elvárásainak.

Így látják a brit kiutaztatók

A brit kiutaztatók a fenntartható turizmus érdekében létrehozott alapítványa, a Travel Foundation álláspontja az, hogy nemcsak a turizmusnak, hanem az összes ágazatnak és a magánembereknek is törekedniük kell a fosszilis energiák használatának visszaszorítására. Szerintük az egyén azzal is sokat segíthet, ha helyi árucikkeket és élelmiszereket vásárol, amelyek nem igényelnek légi szállítást. Azt azonban – nyilvánvalóan a saját üzleti érdekeiket is féltve – nem tartják megoldásnak, hogy az egzotikus ételek mellett az éves repülős nyaralásukról is lemondjanak az emberek. Indoklásuk, hogy számtalan fejlődő ország számára a turizmus jelenti az egyetlen vagy legalábbis az egyik legfontosabb megélhetési forrást, ezért annak visszaesése humanitárius krízissel fenyegetne világszerte. Ezt Francesco Frangialli, a Turisztikai Világszervezet elnöke is megerősíti.

Ha ön nem ért egyet cikkünk bizonyos megállapításaival, kérjük, ossza meg véleményét velünk és olvasóinkkal lapunkban vagy akár a www.turizmusonline.hu oldalon. Reakcióikat várjuk a [email protected] e-mail címre.

'