Mitől olyan fontos és egyedülálló a Római Birodalom egykori határának hazai szakasza?

A rómaiaké az utolsó olyan kultúra, melyre az Európai Unió épül. A birodalom határát jelentő 5500 kilométeres Limes magyarországi szakaszának jelentősége sokkal nagyobb, mint bárki gondolná. A második századtól kezdve a népvándorlás itt ütközik neki a birodalom határának. Összehasonlításképpen, míg Hispániában 400 településre jutott egy légió, addig a jóval kisebb Pannóniában 4-6, a legharcedzettebb katonákból álló légió állomásozott. A hadsereg vásárlóereje miatt a provincia pedig, különösen a dunai határ mentén virágzott.

Komoly előnyben vagyunk a már Világörökség Hadrianus- és Antonius-falakkal, illetve a szintén szárazföldi Germán Limes-szel szemben. A római folyópart – ripa – név után adott Ripa Pannonica lenne a Limes első Világörökséggé nyilvánított folyami szakasza. A Kínai Nagy Fal ihlette Hadrianus-fal sokak szerint – bár vannak aranyos kis városok –, turisztikailag „egyhangú”. Fal, fal, ugyanaz ismétlődve 120 km-en. Ráadásul itt a bemutatáshoz mindent ki kellett építeni. A Duna mellett minden megvan; a Duna Európa turisztikai főútja is. Az Eurovelo 6 az egyetlen hiánya, azt mihamarabb be kell fejezni.

Mekkora területre terjed ki a Világörökség illetősége a dunai Limes vonalán?

A Duna teljes szakaszán is, a 2. századi határvonalat követve a partoktól számított 7-7 kilométeren belül lévő bármilyen római korú katonai és a hozzájuk tartozó polgári létesítményekre. Jelenleg itthon 123 helyszín bizonyítható 100 százalékosan az UNESCO felé, és lehet, hogy még ugyanennyit nem ismerünk. Fontos, hogy az esztergomi bazilika alatti római erőd is világvárományos, de értelemszerűen a bazilikát nem bonthatjuk el, tehát ott azt kell bemutatnunk.

Mikor válhat világörökséggé?

Magyarország 2008-ban nyerte el a nevezési dokumentáció megalkotását célzó EU-s pályázatot, amely eredményeképpen 2011 decemberre el is készült. Sajnos ennek bemutatása óta, bár kormányzati szinten a szándék eldőlt, hogy beadjuk, nem sok minden történt. 2014-ben lépnünk kell és támogatni a Világörökségi rangra emelést minden, így turisztikai oldalról is. Ha az UNESCO egyszer nemet mond, több esélyünk nincs. Szerintünk 2015. január 1. valóságos lehet a beadásra. Másfél év szükséges a Világörökség Bizottságnak az elbíráláshoz; 2016-ban elfogadhatják, és indul a turizmus!

Mérete és a nem rómaival szükségszerűen összekapcsolandó vonzereje miatt ez lesz a legnagyobb turisztikai attrakció az országban, amely évek óta az egyik legnagyobb gazdasági lehetőségünk. Honos iparunk szinte alig, 80-90 százaléka tönkrement. Hiába van itt a Mercedes, a know-how nem a miénk. Maradt a szolgáltatóipar. A Limes viszont a miénk. Gondosan meg kell tervezni, rajtunk múlik, hogy hogyan adjuk el. Egyáltalán, miért nem csináltuk meg eddig? Ha ez sem rázza fel hazánk köztudatát!? Magyarországon a turizmus ma nagyon gyenge, még egy Dél-Tirol is többet tud. Nincs egységes koncepció, egységes tematikus utak, ezért sem lehet rájuk kereslet. A magyar vásárlóerő gyenge, így csak a külföldre érdemes építenünk.

Mit érünk egy ilyen grandiózus turisztikai fejlesztéssel, ha a hazai közönségre nem építhetünk?

Az erős beutaztató országokban igen tekintélyes belföldi turizmus bonyolódik. Mi a garancia a külföldi keresletre? Más országok példája, vagy akár azok a nagy hajók, amelyek itt, Budapesten fordulnak vissza és úsznak föl-le a Dunán. Ez már évente 300 ezer turista. Sőt, a turizmus 70 százaléka Budapestre koncentrálódik. A Duna menti turizmus a belföldi nélkül is él, persze ez így nem normális. Természetesen minden vásárlókört ki kell szolgálni, a fapadostól a luxusig.

Hol kerül képbe az utazási szakma?

Nézze, szinte egyedül én ezt nem tudom megcsinálni, de túl jók a feltételek. Ezt csak elrontani lehet, de nem szabad, ehhez kell a turisztikai szakma. 10-12 napos programokat kell szervezni, amelyekből az érdeklődő le tudja válogatni a szokásos 5-7 napos igényeket, amelyben benne van minden, természetesen a Limes is.

Az utazási szakmának viszont termékre, igényes termékre van szüksége. Ha ez nem létezik, mire szervezzenek programot, mit adjanak el? Mit tudunk nyújtani a Limes mentén?

A 417 kilométeren a fejlesztéseket igazságosan érdemes elosztani, különösen a déli szakaszon, ahol Százhalombattán és Pakson kívül az embereknek nincs túl sok munkalehetőségük. Ebből legalább a Duna közvetlen közelében meg lehet élni, mert bizony még Budapesten kívül is közel 1 millióan élünk itt.

Az ókorban a hajózás sokkal fontosabb volt, mint ma. Ezen a nyomon elindulva be lehetne mutatni, miben is más a Limes ezen szakasza. Ahol csak egy őrtorony adott, mi van, ha ezt körítjük egy ókori valóságban is itt történt csatával (pl.: Gladiátor kezdő jelenet = Garam-völgy), be kell vonnunk hadtörténészeket, pirotechnikát, hogy autentikus legyen, és akkor elkérhetünk a programért akár 50 eurót.

Ez nem Disney Land, hanem tudományos alapú interpretáció. Rendezhetünk gladiátorharcokat, rabszolgavásárt. Gondoljon bele, 2010-ben félmilliárd dollárért adtak el gumi Star Wars figurákat világszerte. Miért ne lehetne római katonákat készíteni és eladni? Vagy bármi mást – szuvenírt, ételt, italt –, ami kapcsolódik a limes-hez és erősíti a helyi manufakturális ipart.

De lehet az ausztriai Carnuntumhoz hasonlóan római villákban akár szállodát is nyitni, az ottlétkor római ruhákban lenni, a tavernákban enni, az éjszaka közepén pedig feladatként segíteni a barbároktól megvédeni a települést. A tudományra és vallásra felfűzött programok is eladhatók. De nem szabad csak a római korra hagyatkozni, be kell vonni a bármilyen korú emlékeket is, a bor-, a wellness-, az egészségturizmust.

Vác is a Limes Szövetség tagja, pedig nincs is római romjuk, de mivel szinte semmi iparuk nem maradt, a turizmus lehet alternatíva. Már ott ki lehetne szállítani a hajóval érkezőket, és milyen jó lenne, ha csak Budapesten szállnának vissza. Minél többet mozgatjuk őket a szárazföldön, annál több bevételhez jutunk. És miért lenne baj, ha például Mohácson napi három busójárást tartanának? Ott is nagyon szépen megújult a főtér, a városközpont, de mit csináljanak az emberek, mert a díszburkolatot nem lehet megenni!?

A már szintén Limes-szövetségi taggá vált Dunaújváros az egyetlen „retro” városunk, a nyugatiaknak ez is komoly érdekesség. Nagyon sok minden van, csak a szervezés hiányzik. Van kenyerünk, tejünk, de nincs boltunk. Hogy adjuk el? Ha nem veszik, nem a külföld az oka, hanem mi magunk, mert nem kínáljuk, nem szerveződünk össze.

Összeköthető mindez meglévő világörökségi helyszínekkel?

A többi Világörökségünk – mint látszik – önállóan nem alkalmas nagy számokra; csak ezért nem jönnek el Kanadából, Kínából. De összeköthetők. Sőt, össze is kellene kötni őket. Hogy hogyan, azt találják ki ők maguk. Pannonhalmán például a rengeteg fejlesztés ellenére nincs elegendő turista. Én hívtam őket többször is találkozóra, de eddig nem jöttek el, pedig hihetetlen az az érték, amivel rendelkeznek. Ha a Limes, a Duna mentén csak 5-7 ilyen helyszínt össze tudnánk rakni, már el lehetne indulni! Az szinte ironikus, hogy ezek megvannak évtizedek, évszázadok óta.

Felismerték-e már a jelentőségét az érintett önkormányzatok, vállalkozók?

A Limes Szövetség nevében folyamatosan járom a vidéket. Eddig 50-60 helyszínen 30-35 százalékos látogatottság mellett magyaráztuk el, hogy a világörökségi helyszínek turisztikai értéke óriási. Ezt kellene felfogniuk a helyieknek is, mielőtt egy másik ország be nem adja a saját sorozatjelölését – mint például Ausztria, aki készül rá –, és akkor oda az elsőségünk, mert bizony az idő az pénz, és ezt ők nagyon jól tudják. A kapitalizmus legfontosabb jelmondata: mi kiszolgáljuk Önt. Ha mi nem tesszük, megteszi más.

A Hadrianus-fal 120 kilométere mentén 2010-ben 1,2 millió turista 3,7 millió vendégéjt töltött el. Összesen mintegy 300 milliárd forintnyi bevételt hagytak ott a környék közel 2000 vállalkozásánál. Én ötleteket tudok adni, de a feladatot nem oldom meg más helyett. Profi vezetés szükséges, illetve hogy a létesítmények megfelelő kézben legyenek.

Milyen a viszonya az utazási szakmával?

Rendkívüli módon dicsérik az ötleteket, a tematizálási szándékot, az egymáshoz való kötést. //Karsai Árpád// szerint: „előadása arról győzött meg, hogy valaki jól érzi végre a WH ügy turisztikai-gazdasági összefüggéseit is, s nagy reményt ad, hogy – szemben az eddigiekkel – végre a következő hazai WH site jól lesz menedzselve.” Majd a legtöbben hazamentek és nem csinálnak semmit. Három éve. Az idő pedig halad. Csak ismételni tudom magamat: az idő pénz, mi kiszolgáljuk Önt… Meg kellene érteniük a turisztikában érdekelteknek, hogy ilyen lehetőségünk a közeljövőben nem lesz több!

Mit csináljunk azért, hogy velünk tartson a szakma is és kialakuljon egy érdekközösség? Abbahagyni szégyenteljes kudarc lenne, nem nekem, hanem az országunknak, de „egyedül nem megy”! Ha az érdekközösséget nem tudjuk kialakítani az idegenforgalmi szakmával, a vállalkozókkal, a projekt a töredékét sem hozhatja, és az egyenlő lehet a bukással, amelyre sajnos számos példánk van.