A fürdőváros muzeális gyűjteményében a 100 esztendővel ezelőtt született művész számos jól ismert filmjének jeleneteiből és a róla készült portrékból állították össze az évfordulós kiállítást. A keménykalap és krumpliorr vagy az Én vagyok Jeromos című filmek pillanatfelvételei előtt Markos György úgy fogalmazott: Alfonzónak "most lenne még csak a 25. születésnapja". Elvégre szökőévben és szökőnapon, 1912-ben, február 29-én született - fűzte hozzá.

Alfonzó végtelenül színes és kalandos pályafutásából csupán néhány emléket kiragadva fia felidézte, hogy artistaként, pankrátorként bejárta a fél világot, Indiától Afrikáig számos országban lépett fel utazó cirkuszokkal. "Verhetetlen volt abban, amit csinált" - jellemezte Markos György, miközben azt fejtegette: már az 1930-as években hihetetlenül erős, kisportolt alakja volt, nem volt ő "Pumpa Pityu".

Testi erejének és edzettségének köszönheti, hogy gyalog hazajött a Don-kanyarból, de műtősként is dolgozott a fronton. Humorát a legsanyarúbb helyzetben sem veszítette el, ínséges időkben is annak tudott örülni, amit az élet adott.

Markos György arra is kitért: öt nyelven beszélő édesapja valószínűleg sztár lehetett volna akár Amerikában is, de ő nem akarta elhagyni Magyarországot. Pedig művészetét sokáig nem nagyon ismerték el, "ő volt a Magyar Népköztársaság - szóra sem - érdemes művésze".

Alfonzó 1987. május 31-én hunyt el, három nappal azután, hogy infarktussal kórházba került. Az egész életét jellemző fegyelmezettségét is jellemzően Markos György felidézte, halálos ágyán azt mondta neki: "Ne csinálj pánikot!"

Markos György az MTI kérdésére, hogy honnan is származik az Alfonzó név, elmondta: apja éveken át Jo Stan néven szerepelt a porondon, de 1940-ben betiltották az angol hangzású művészneveket. A véletlen hozta, hogy akkor hunyt el XIII. Alfons spanyol király, ekkor döntött úgy, hogy Alfonzó lesz mostantól a neve.