Az építész szakma meggyőződése, hogy a négy-ötezer százéves lakóház leromlását a zsúfolt beépítésből adódó gondok okozzák. Elsősorban az, hogy a századelőn túlságosan szűkre és magasra szabott belső udvarok miatt fénytelenek, levegőtlenek és egészségtelenek a bérházi lakások. A szakemberek úgy szeretnék megfordítani az elértéktelenedés folyamatát, hogy a bérházak összeérő oldalsó falainak elbontásával legalább kettesével összekapcsolják az udvarokat, így jóval nagyobb, és világosabb, zöldfelület kialakítására is alkalmas lakókörnyezetet hoznak létre, ami a lakások minőségét is jelentősen javítja. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a rehabilitációs elképzelés megvalósítása nem a forrásokon múlik, hiszen az Európai Unió a városi környezetre vonatkozó stratégiájának szellemében a bontáshoz szükséges költségek mintegy 75-80 százalékát rendelkezésre bocsátja. A munkálatok azonban akár az állami költségvetés terhére is reálisan végrehajthatók lennének összesen 100 milliárd, 10 éves távlatban évi mintegy 11 milliárd forint ráfordítással – erősítette meg az Önkormányzati és Területfejlesztési Hivatal álláspontját képviselő Miklóssy Endre. Sőt a piaci tőke bevonása, a kerületek által nyújtott források, és a lakók hozzájárulását elősegítő hosszú lejáratú hitelek is hozzájárulhatnak a rehabilitáció megvalósulásához, amit azonban a szakemberek szerint kizárólag az országos szintű jogi szabályozás, vagyis egy új törvény megszületése garantálhat. A törvény előkészítését hamarosan megkezdi az illetékes Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. A konferencia szervezői a téma megtárgyalására meghívták a főpolgármester-jelölteket is, akik közül csak ketten, Katona Kálmán (MDF) és Zsinka László (MIÉP) jelentek meg. Mindketten támogatták az elképzelést.