Nos, a lista első helyén a hazánkban is komoly szakmai vitákat, követők és ellenzők tucatjait mozgásba lendítő trend, a dekonstruálás szerepel. Az ételek alkotóelemekre történő szétbontása, és új értelmezésben történő újraépítése a XXI. század első forradalmi lépése volt a vendéglátásben, azonban úgy tűnik, viszonylag hamar kifulladt, legalábbis az amerikai szakemberek szerint. Hasonlóképpen pellengérre került a molekuláris gasztronómia is, igaz, csak hogy a „szégyenpad sor” vége felé kapott helyet, a „worst of” lista kilencedik helyén. A Ferran Adriá nevével fémjelzett stílusirányzat magyar vonatkozása, hogy a szakirodalom szerint a „molekuláris gasztronómia” fogalmát az extrém alacsony hőmérsékletekkel kísérletező magyar származású fizikus, Nicholas Kurti (Kürti Miklós) professzor vezette be a köztudatba a hetvenes-nyolcvanas években. Ő volt a molekuláris gasztronómia egyik megalapítója. Sokszor idézett mondata: "Szomorú, hogy ma többet tudunk a csillagok belső hőmérsékletéről, mint egy rizsfelfújt belső hőmérsékletéről." A „feketelista” összeállítói szerint a dekonstruálás is a túlzott alkalmazás visszafelé elsülő fegyverének áldozatává vált. A listán (a teljesség igénye nélkül) szerepel még a jó nevű szakácsok gátlástalan médiajelenléte (a cikk írói nemes egyszerűséggel „médiaprostinak” nevezik őket), de keresetlen szavakkal ostorozzák a hab-textúrák alkalmazását a tányérokon, az ellenszenves, nyomulós gyorséttermi promóciókat, mint például a Japánban „kiagyalt” hét húspogácsát tartalmazó szendvics, amely egy számítógépes operációs rendszer bevezetésének reklámkampányát támogatta). Kap rendesen a bisztro-stílus során meghonosodott hosszú asztal, ahová válogatás nélkül ültetnek egymás mellé boldog-boldogtalant, ha akarja, ha nem, és sokszor az egész vendégseregnek fel kell álni helyéről, ha az asztal közepe táján valakinek dolga támad a mellékhelyiségben. A teljes lista megtalálható (többek között) a seriouseats.com portálon.