Sárközi Marcell, és Simon Márk a Blue Fox bár két fenegyereke, akik ma már szinte elválaszthatatlanok egymástól, bemutatták a bár új koktélkínálatát, az Elysiumot, mely nem más, mint maga a Mennyország. Hogy is van ez? Nem, még nem ittam sokat! Már az óriásszemekkel ránk tekintő itallap steampunk dizájnja is azt sugallja, hogy ha az életben nem is, de itt, az Elysiumban a fogaskerekek bizony egymás mellé kerülnek végre és erre igenis nagy szüksége lenne mindenkinek.

„Lazaságra törekszünk, célunk, hogy a mindennapi embereket vonzzuk be, ne csak egy hotelbár legyünk." A Blue Fox bárnak ugyanis az ötcsillagos Kempinski Hotel Corvinus Budapest ad otthont, vendégeinek jó része mégsem a szállodából kerül ki.  "Élményt szeretnénk nyújtani, nem csak koktélokat keverni” - meséli a  nemzetközi tapasztalattal is rendelkező Marcell, Felhősi Attila vezető bártender tanítványa, akivel még együtt kezdték el az Elysium koncepció kialakítását. Ennek fő motívuma, hogy általában érzelmeink szülik a gondolatainkat, a gondolataink a cselekedeteinket, de néha bizony hiba csúszik a gépezetbe. Ha egy láncszem kimarad és gondolkodás nélkül cselekszünk, na akkor van szükség az Elysiumra, a tökéletes kikapcsolódásra!

„Mi nem is italt, hanem kikapcsolást árulunk, itt a termék 70%-a az élmény” – állítja Marcell. Szerinte koktélt inni újra trendi, és főként nem elérhetetlen. „Itt a bárban sem öltönyös, nyakkendős vendégek nyüzsögnek, sokkal jellemzőbb a lazaság és a megfizethetőség.”

A Taste of wildness koktél például igazi vadságot idéz. Már a valódi bőrbe csomagolt ital dizájnja is meglepő, a kígyógyümölcs héjában érkező izzó ital pedig magáért beszél. A bőrkulacsban érlelt összetevők, venezuelai rum, amaro és a single malt whisky füstössége határozza meg a koktél karakterét, melyet kevés vaníliával szelidítettek meg. Ki gondolta volna, hogy ehhez a vagány, tüzes, füstös ízvilághoz milyen jól esik majd a tonkababos étcsokoládé bonbon szárított szarvasbélszín porral és mangóval töltve, szárított piros erdei gyümölcsökben megforgatva? Vad, mert mind a 4 íz megjelenik a bonbonban: sós szarvasbélszín, édes-savanykás a mangó, keserű a csoki.

Na erről a virágcserépről senki nem mondja meg hogy kell meginni! A Sarcasm koktélnál mind megjelenésében, mind összetevőiben szarkasztikus benyomásra törekedtek a tervezők. Marcell szerint furcsának tűnhet a vargánya ízű venezuelai barna rum és a házi mandarinlikőr házassága, mégis ettől lesz igazán pikírt. A virágmotívum megjelenik a mellé kínált falatkában is: orchidea virágba töltött vargányakrém, alatta zellerchips.

Ha már olyan sokat emlegettük a felejtést, nézzük meg közelebbről az Oblivion koktél, ahol az elfeledett mexikói kultúra és ázsia elemek ötvöződnek a pohárban. Füstös mezcal, édes horchata, s a koktél tetején a yuzus cukorüveg úgy díszeleg, mintegy ablaküveg darabja, amelyet áttörve gátlásaink is feledésbe merülnek. Mellé kicsit meredek társításként aszaltszilvás burgonyachipset kínálnak, de az összhatás mégis egészen jól alakul. A horchata fűszeressége jelenik meg a garammasala-val ízesített aszaltszilvában, amelyet burgonyacsíkokban sütöttek ki ropogósra, a mezcal füstösségét a házilag füstölt maldon só egészítette ki.

A Street after rain koktél nem is akármilyen város, Budapest utcáinak eső utáni ízét idézi meg. „Mindenki emlékszik azokra a nyári napokra, amikor egy frissítő zápor után friss levegővel telik meg a tüdőnk. Ezt töltöttük pohárba.”- vallja a bártender. Valójában nekem a pirinyó kis macskakövek nyerték el legjobban a tetszésem a különleges kagylótálkában összegyűlt kis tócsára emlékeztető egzotikus koktélban. Az ital alapanyag a francia Le Gin, mely illatában is pincés, avaros illatot hordoz. Mindez remekül kiegészült az édesburgonya chips közé szervírozott francia camembert jellegű Reblochon sajttal.

Aki minezidáig túlélte és még mindig a saját lábán áll (vagy a székén ül) bizony megérdemli a Hallhatatlanság koktélt. Az Immortality könnyű és krémes, édes és sós. A Főnix madár hamvaiból éled újra, ez a kezdet és a vég. Ezt szimbolizálja a pohár oldalán a bergamottos fekete só.

Az itallapon a 11 koktél sem véletlen, hiszen ez a szám megjelenik a számmisztikában és a matematikában is, de Marcell a kettősséget és a kinyilatkoztatást látja benne, méghozzá az érzelmeinkét. Egyébként a végén bevallja, hogy szenvedélyes sörimádó, rajong a felsőeresztésű sörökért, partikon, baráti találkozókon csak ezt issza. Nagy előszeretettel kínálja ezért, mintegy ráadásként az ipás koktélt, melyben Ipa, Tio Pepe, a japán konyha titkos fűszere, a rizsbor (mirin), jerez, citrusos kubeba bors szirup és pirítós is megtalálta a helyét. De nem ez a lényeg, hanem hogy ez pont a tizenegyedik a bárlapon, mindennek a megkoronázása, a Liquid Soul, azaz a folyékony lélek. Ezt ezért nem szabad kihagyni. A végén minden kerek és egész, lehet hogy a fogaskerekek is a helyére kerültek, én mégis újrakezdeném!