Csak remélhető, hogy az új honlapok gazdái nem csak a divat kedvéért költenek esetenként százezreket a bemutatkozásra. Mert jelenleg a honlapgazdák többségének fogalma sincs arról, hogy a fő- és aloldalakat naponta mennyien látogatják, a cikkek és a képek közül melyekre kattintottak a legtöbben – és ami pontosan ilyen fontos –, melyekre kattintanak a legkevesebben. Ezeket ugyanis pillanatokon belül le kellene cserélni! Kevesen tudják, hogy havi két-háromezer forintért léteznek olyan szolgáltatók, akik naprakész adatokkal segítik a honlap összes oldalának elemzését. Gyakori hiba például, hogy a nyitó- és az aloldalak között kevés a kapcsolódási, vagyis „rávezetési” pont, ezért megdöbbenve láthatnánk, hogy a legtöbb látogatónk csak a főoldalt, vagy maximum az akciós ajánlatok listáját olvassa el, majd rögtön továbbáll.
A mozgókép segít
Amint a sorozat első két részében olvashatták, minden mozgóképpel támogatott termék átlagban hatszor könnyebben adható el, vagy ahogy egy 2001-es amerikai felmérésben fogalmaztak: 4-8-szorosára nő a „vásárlási hajlandóság”. Elmondtuk, hogy a technika kulcsszava a streaming, azaz a videoinformációk folyamatos áramlása egy speciális szervertől a felhasználóig. Az persze nem zárható ki, hogy „holnapra” már megújul ez a technika, és ismét új fogalmakat kell megtanulnunk.
Ha a saját honlapunkról, egy azon elhelyezett fényképről kattintható, „indítható” videóról van szó, szabadon választhatjuk meg a fénykép nagyságát, hiszen ezért nem kell fizetnünk. Ha azonban valamelyik akciós utat, új szállodát, vagy csak magát a honlapot szeretnénk híressé tenni, akkor keresnünk kell egy nagy nézettséggel rendelkező turisztikai vagy egyéb portált. Azon viszont minél nagyobb a reklámfelület, annál többe kerül. Ott már nem fizethető meg a 320×240 pixeles felület, ráadásul még egy kisebb (pl. 240×180) felületet sem tud minden portál elfogadni, hiszen a belső szerkezete ezt nem teszi lehetővé. Nincs más megoldás, bannerekben kell gondolkodnunk.
A videobanner
Nem mindegy tehát, hogy ha sok pénzt áldozunk egy drága, de nézett oldalon a bannerünkre, annak milyen belső tartalmat adunk. Mint ahogy elavultnak minősíthető a letöltéses módszer (kivéve, amikor az a célunk, hogy a letöltött anyagot a felhasználók egymásnak küldözgessék), ma már ugyanúgy elavult minden olyan banner, amely nem tartalmaz videót. Ennek az állításnak a súlyát akkor érezzük pontosan, ha végignézzük a két vezető turisztikai portálunk bannerjeit. A helyzet minősíthető szegényházinak, balkáninak, de rögtön hozzá kell tennünk: ezért nem a portálok a hibásak. Mondhatjuk, hogy az USAhoz képest ma már nem kell tíz évet várnunk, amíg a technikai újdonságok hozzánk is elérkeznek. Ha valakit ez a magyarázat megnyugtat, lelke rajta. A tét azonban sokkal nagyobb! Ugyanis minél nehezebb helyzetbe kerülnek a honi utazási irodák, minél kevesebbet költenek reklámra, annál fontosabb számukra, hogy azt h a t é kony an költsék el. Hetek óta hirdet például egy siófoki szálloda az egyik nagy portálunk főoldalán. A banner kivitele ízléses, van benne néhány szép fotó, meg egy kis grafika. Látatlanban lehet rá fogadni, hogy 1000 látogató közül négy-hat fő rákattint, hiszen ez a nagy átlag bármely hagyományos módszerrel készült banner esetén. Amíg ez a banner felkerült az oldalra, nyilván sokan bábáskodtak körülötte. Egy, egyetlenegy ember sem volt közöttük, aki 2001 óra szakirodalmat olvasott volna, és aki azt javasolta volna, hogy a fényképek helyett tegyenek mozgóképet a bannerbe! A divat kedvéért? Nem! A mozgókép egyrészt nem divat, hanem trend. A divat a hullám, amely gyorsan jön, és amikor partot ér, lecsendesedik. A trend maga a dagály, amely lassan keletkezik, de hatalmas ereje van. Visszatérve az iménti példára: ha videó is lenne a szálloda bannerében, 1000 látogatóból nem 4-6 (tehát 0,5%), hanem 24-36 (tehát kb. 3%, azaz a hatszorosa) kattintana a bannerre, elérve a szálló honlapját. Igaz, ehhez szükség lett volna egy kb. 15–20 másodperces videóra is. Mondjuk, 60 ezer forintért. A banner teljes költsége azonban még így is csak maximum kb. másfélszeresére nőtt volna, hatékonysága viszont hozzávetőleg négy és félszeresére!
Kétszereplős verseny
A videobannerek alapvetően kétfajta technikával készülnek. Leegyszerűsítve a fogalmakat: az egyik a Java technológia, amelynél a videobanner tartalmaz egy lejátszórészt (embedded player), amely azzal együtt érkezik a felhasználó gépére. A másik a Flash technológián alapszik, illetve a tavaly megjelent speciális szerveren, amelyen keresztül a banner videorésze eljut a felhasználóig, és az annak gépén lévő 6-os vagy 7-es flash player játssza le. A világpiacon nagy harc dúl a két technológia között. Azonban ez a verseny is eldőlni látszik: a flash-re épülő video könnyebben és gyorsabban be tudott jutni az emberek agyába, mint vetélytársa. (folytatjuk)
