A tanulmány a Magyar Vendéglátók Ipartestületének felkérése alapján készült, és ajánlást is megfogalmazott a nemzetközi normáknak megfelelő, társadalmilag elfogadott és jelentős gazdasági veszteségeket nem okozó szabályozás kialakítására. A tanulmány több fontos következtetést is megfogalmazott. Közülük az egyik az, hogy a nyilvános helyi dohányzás teljes tilalmának kiterjesztése a vendéglátó helyekre bizonyosan nem növeli, a legnagyobb valószínűséggel csökkenti – a nemzetközi tapasztalatok alapján is rövid távon akár jelentősebb – 10 százalékot is meghaladó mértékben a vendéglátóipar bevételeit. A tanulmány szerint a dohányzás visszaszorításának társadalmi céljaival összhangban és a vendéglátóipar veszteségeinek minimalizálására javasolt a vendéglátóhelyek dohányzó és nemdohányzó szekcióinak fizikai elkülönítése, megfelelő légtechnikai megoldásokkal kiegészítve, a nemdohányzó szekciók teljes dohányfüst mentességének garantálásával. Ez a megoldás a jelenlegi szabályozás szerint is kötelező a vendéglátóhelyeken. A gyakorlatban azonban a vonatkozó hatályos szabályozás, számos üzlet – különösen az alacsonyabb kategóriájú és kevésbé igényes helyiség kialakítása vendéglátó helyek - esetében egyáltalán nem érvényesül, vagy csak formailag tekinthető elkülönítettnek a dohányzó és a nemdohányzó rész. A szabályozás szigorítása a jelenleg érvényes szabályozás fenntartása mellett a szigorítás az elválasztás követelményének pontosabb definiálását és az ellenőrzés gyakorlatának módosítását és hatékonyságának növelését indokolná. További szabályozási lehetőségként kínálkozik a vendéglátóipar számára az üzletek dohányzó, illetve nemdohányzó státuszának az üzlet tulajdonosa, vagy üzemeltetője által történő meghatározása. Ezzel a megoldással mind a dohányzók, mind a nemdohányzók számára egyértelművé válna, hogy az általuk látogatni kívánt helyiségben találkozhatnak-e dohányfüsttel, vagy sem, illetve dohányozhatnak-e, vagy sem. (Hasonló szabályozás működik pl. Ausztriában, Németországban, Spanyolországban.) A tanulmány azt javasolja, hogy a dohányzás vendéglátó helyeken történő tilalmának bevezetésére olyan időterv alapján kerüljön sor, amely megfelelő felkészülési időszakot (2-3 év) biztosít a vendéglősök számára. Ennek célja, hogy lehetőséget adjon a társadalmi tudatosság növelése melletti felkészülésre és átalakulásra a vendéglátóipart érintő kedvezőtlen gazdasági hatások minimalizálása mellett. A szigorítás bevezetésének időzítésében célszerű figyelembe venni az ország gazdasági teljesítőképességének alakulását. A költségvetési megszorítások által kiváltott recesszió, a belső fogyasztásnak a lakosság eladósodottsága melletti csökkenése, egy későbbi időpontban történő bevezetés indokoltságát is felvetik.