Nicholas iskolás korában órák után mindig cukrászdába indult -édesapja négyet is nyitott Bécsben-, és segített ott, ahol tudott, így az évek alatt szinte ráragadt a szakma. Felnőttként először Madridban nyitott egy bécsi stílusú kávéházat, majd 5 év után felszámolta és visszatért Bécsbe. Ott Édesapjával átbeszélve megszületett az ötlet: Budapesten kéne cukrászdát nyitni. Hogy miért éppen a magyar fővárosban? Azért, mert addig itt még nem ettek igazán jó fagyit, Nicholas pedig épp ilyen készít.
Bizonyos alapanyagokat nem megfelelő minőségben talál Magyarországon: a mák, a pisztácia és a mangópüré például ilyenek, ezért ezeket Bécsből rendeli. A beszerzésen túl az összes munkafolyamaton rajta tartja a szemét, sőt: a pisztáciapasztát és a vaníliát is ő készíti, ottjárunkkor pedig az asztalokat is ő rendezgette. A hét bármely napján tér be a látogató, találkozhat vele, ugyanis a novemberi egy hónapos zárva tartásig ő minden nap az üzletben van.
A vendégek főleg a hagyományos ízeket keresik, legjobban az eper-, csoki-, citrom-, vanília-, mangófagylaltok fogynak. Természetesen az állandóság mellett a változatosság is gyönyörködtet: hetente-kéthetente 2 ízt lecserélnek, hogy mindig legyen változatosság a kínálatban. Ezen a héten Earl Grey és Chai fagyikat lehet kóstolni a Wiener Szalonban, de jelenleg különlegesség a Tokaji és az erdőmester is.
Nicholas azt tartja, hogy „amit mértéktelenül eszem, az az egészségtelen!”, ezért nem lohol a divat után, nem erőlteti a mentes édességeket. Az ételérzékenyekre gondolva van néhány mentes termékük, de javarészt a klasszikus ízek dominálnak. A Wienerben még a gyümölcsfagyiba is kerül egy kis tej, hogy még krémesebb legyen. „A sorbet se rossz” – mondja Nicholas, de ő jobban szereti a lágyabb ízeket, ezért náluk ilyenek kaphatók.
