Ha arról érdeklődik kínai ügyfelünk, miért jöjjön Magyarországra, semmiképp se válaszoljuk, hogy a szép természetért, kedves emberek és finom ételek miatt. Ez önmagában már nem elég. Az utazást megengedni képes kínaiaknak kevés ideje, de sok pénze van - tudtuk meg a professzortól. Az elkölthető pénzükért cserébe egy 10 napos, látnivalókkal degeszre tömött európai körút már nem versenyképes - tette hozzá és a kivetítőn megjelent néhány, embert nem kímélően sűrű program. Pénzéért a kínai nem csupán látni akar, hanem megvásárolható élményben részesülni. Kegyeikért nem elsősorban az árral kell versenyezni, hanem a tartalommal, az értékkel, amit a kifizetett bankókért kap. Ez még a hátizsákos turistára is igaz, aki nem a költséghatékonyság nevében vág neki a világnak málhával a hátán, hanem mert más akar lenni, mint a többiek. Ő a hibrid költésű vendég: ha színvonalas és interaktív programra talál, befizet rá.
Ne akarjunk Párizs lenni, olcsóbb ázsiai desztinációkkal versenyezni, legyünk önmagunk! - figyelmeztetett a professzor. És ne szégyelljünk „niche” piaccá válni - javasolta, mivel még egy kisebb piaci résre is százezres vendégéjszaka számot kalkulálhatunk a milliárdnyi lakosú országból. Kampányoljunk azzal, hogy „Európában nálunk a legjobb ezt vagy azt csinálni...”! Vagyis el kell tudni mondani, mitől vagyunk mások, és hogy azt, amivel a többiektől eltérünk tevékenyen megélheti-e turistánk. Szükségtelen nagy dolgokra gondolni, ne legyen izzadtságszagú, amit kínálni óhajtunk, maradjunk a hétköznapoknál, a hagyományosnál és egyedinél. Ne kelljen külön oktatás, azokhoz a tevékenységekhez, amelyekbe be kívánjuk vonni őket - ismertette tapasztalatait Artl. Lettországi példát hozva Artl a Baltikumban már letesztelt, a helyiek számára teljesen hétköznapi gomba- és bogyószedést említette. Tiszta lappal indulunk, amire azt írunk, rajzolunk, amit szeretnénk. Mindenkire érvényes aranyszabály nincs, kezünkben a plajbász, használjuk okosan. De felejtsük el a „nemzetek Európáját” (idézet nem a professzortól), hanem határon átnyúlóan fogjunk össze a térségben. Ja, és könnyítsük meg a többszöri belépésre jogosító schengeni vízum megszerzését - tanácsolta.
Hogy mindezek miért fontosak?
Az intézet kutatásai szerint térségünknek eddig sosem látott esélye nyílhat a kínai beutazó turizmus felfutására. Az ázsiai desztinációk népszerűsége megcsappanóban. Nyugat-Európától kicsit tartanak a vélt vagy valós terrorfenyegetés miatt. Délkelet-Európát illetően a menekült krízis miatt vannak kételyeik. A vendégéjszakák régiónkban, Szerbiát és Montenegrót ideértve, 40%-ot gyarapodtak tavaly. A listát a csehek vezetik 300 ezer közeli mutatóval, míg Magyarország a második helyen szerepel nagyjából fele ennyivel. A növekedés mértékét is figyelembe véve impozáns szám, de van még miből meríteni. Tavaly mintegy 133 millió kínai indult külföldre. Idén ez 150 millióra ugorhat. Főképp annak tudatában bámulatos, hogy a professzor szerint az ázsiai ország lakosainak mindössze 10%-a rendelkezik útlevéllel és 5% képes megengedni, hogy távoli helyekre utazzon. Ez az a hányad, ami a kínai gazdaság lassulásakor is útra kel és kifizeti egy sanghaji lakás egy négyzetméterének árát egy európai útért. Ez az 5% tavaly 195 milliárd dolláros költésével maga mögé utasította az USA-t és Németországot (118 illetve 95 milliárd). Előzetes számítások szerint 220 milliárdon állhat meg a mutató 2016-ban.
Végezetül desszertként idéznénk ide, amire az utazási szakma tapasztalt rókái már több ízben is felhívták a figyelmet: kínai piacért folytatott harcunk sikeréhez nem elhanyagolható mértékben járulhat hozza, ha cégünkben némi kínai tőke és humán erőforrás is kerül
