A brit kutatók abból indultak ki, hogy a károsanyag- kibocsátás és a fenntartható desztinációk vonatkozásában azonnali beavatkozás szükséges. Először összegyűjtötték azokat a tényezőket, amelyek többé-kevésbé evidenciának tekinthetők: senki sem vitatja, hogy a klímaváltozás következtében a szárazság és a vízhiány fokozódik. Továbbá a föld lakosságának száma is növekszik, ezáltal a turizmus iránti kereslet megnő, ugyanakkor a nyersanyagok ára is emelkedik. Folytatódik a fejlett társadalmak, így Nagy-Britannia elöregedése, ami a politikai instabilitás és a regionális konfliktusok szaporodását vonhatja maga után. Nehezebben jelezhető viszont előre az emberek reagálása a klímaváltozásra, különösen a mobilitás vonatkozásában. Bár a kiotói megállapodás nem terjed ki a légi forgalomra, nagyon jelentős emissziócsökkentést ír elő a csatlakozó országok számára. A tendencia mindenképpen a nemzetközi szabályozás felé mutat, amely alól a jövőben a repülés sem vonható ki. Ugyanakkor még kérdéses, hogy a szabályozás nemzeti, regionális vagy globális lesz-e. Egyértelmű, hogy az olajárak a keresletnövekedés miatt (Kína, India) emelkedni fognak, ennek mértéke azonban nem mindegy. A gazdasági fejlődés szintén kérdőjeles, és a válságból való kilábalás ideje is csak saccolható. A világban a gazdasági erőviszonyok átrendeződése már javában tart, a kialakuló új világrend turizmusra gyakorolt hatása még nem egyértelmű: hogyan fogadja a világ az új turistákat, az új regionális hatalmak eltérő kultúrájú középosztályát? Az is kérdés, hogy milyen gyorsan sikerül az új technológiákat a gyakorlatban is alkalmazni, továbbá mi lesz a bioüzemanyag jövője. Az elöregedett lakosság milyen mértékben marad egészséges és aktív, marad-e egyáltalán szabadon elkölthető jövedelme? S végül, mennyire lesz biztonságos az utazás? A forgatókönyvek a fenti kérdéseket járják körül, s négy lehetséges verziót írnak le.

Szárnyaló gazdaság, virágzó idegenforgalom

A brit gazdaság 2010-ben túljut a recesszión, és egyenletesen fejlődik, a közlekedés az új technológiáknak köszönhetően egyre inkább környezetbarát, és a britek betartják az előírt károsanyag-kibocsátási kvótát. Az emberek gyakran és egyre távolabbra utaznak, új légi, vízi és szárazföldi összeköttetések létesülnek. Eddig feltáratlan területek is elérhetővé válnak, a földön már nem lesz meghódítatlan terület. Néhány népszerű desztináció elviselhetetlenül zsúfolttá válik. A külföldi utazás a tömegek számára továbbra is megfizethető. Kína, India és Brazília irányából is elindul a középosztály a fejlett világ desztinációi felé. A globális stabilitás mind pénzügyi, mind politikai szempontból jót tesz az üzletnek és az idegenforgalomnak, ismét felértékelődik a személyes találkozók, tárgyalások szerepe, élénkül az üzleti turizmus. A brit szépkorúak egészségesek, mobilok és szívesen utaznak. Gyakran találkozni velük a kínai Selyemúton, ahogy kínai tinikkel is Anglia déli partjainál. Dívik a plasztikai sebészetre épülő turizmus, amiből elsősorban Costa Rica és India profitál. Közel kétmillió britnek van lakása külföldön, akik főleg Törökországba, Ománba és Kanadába ingáznak.

A repülők algabázisú üzemanyaggal futnak, ennek ellenére a légi forgalmat továbbra is kritikák érik a zaj és a repterek expanziója miatt. Az olajárak magasak, ezért a turizmus jövedelmezősége is csökken, a profit egyre kisebb. A bioüzemanyag körüli vita nem csitul, az ellenzők úgy vélik, hogy nem szabad az élelmiszer-termeléstől területet elvonni, amikor a föld lakosságának száma már elérte a 8 milliárdot, és az élelmiszerárak is nőnek. A tudósok rohamléptekkel dolgoznak alternatív megoldásokon, a zéró emissziós, hidrogénnel hajtott repülőgép a század közepére realitássá válhat. A luxus-óceánjárók akár 7000 utast is szállítanak, fedélzetükön a cirkuszi előadástól kezdve a plasztikai sebészetig és a mozgó egyetemekig minden megtalálható. A kisebb hajók személyre szabott szolgáltatásaikkal maradnak versenyben. A kikötőkben gyakori a sorban állás és a tömeg. Az európai vasúti közlekedés párját ritkítja, a szuperexpresszek a kisebb városokat is bevonták a hálózatba. Mindegyik közlekedési eszközön van extra méretű ülés a túlsúlyosok számára, akik aránya a szigetállamban már elérte a 40%-ot. A természetvédelmi területek eróziója a turisták egy részét elriasztja az utazástól, míg mások vidáman masíroznak a Mount Everest aszfaltozott útján. Egyre nehezebb csendes kis zugot találni a világban. Párizsban, Londonban és New Yorkban belépőjegyes rendszer működik, és a műemlékek látogatási idejét is maximalizálják. A szálláshiány enyhítésére luxuskempingeket, össze- és szétszerelhető hoteleket állítanak fel. A tengerpartokon a vízen lebegő úszó szálloda is gyakori látvány. A múzeumokban és archeológiai emlékhelyeken a technika jóvoltából a látogató időutazást tehet, például sétálhat a digitálisan létrehozott piramisok között. Az utazásszervezők és szállodások gyakran szövetkeznek, hogy együtt menedzseljék a túlzsúfoltságból eredő problémákat.

Legnépszerűbb úti célok

1. Burmai Demokratikus Köztársaság
2. Jemen
3. Botswanán túl PLC
4. Szomália
5. Argentína
6. Brazília
7. Antarktisz
8. Űr közeli utazások
9. Pápua Új-Guinea
10. Kazahsztán

Megosztva és félelemben

A klímaváltozás hatása, a nyersanyagokért folyó harc és a szociális engedetlenség instabil és félelmetes világot eredményezett. Kevesen utaznak, így a turizmus a kevés számú desztinációk környékére koncentrálódik. A mediterrán térség egy részében a forróság nyáron szinte elviselhetetlen, a vízért folyó harc miatt Észak-Afrika beutazóturizmusa minimálisra csökken.

A globális összefogás hiánya regionális protekcionizmust eredményezett, a világ klikkesedett. Határátkelők szűnnek meg, a biztonsági intézkedések és a bonyodalmas vízumbeszerzések az utazást tovább nehezítik. A bürokrácia miatt a Távol-Kelet szinte megközelíthetetlen, az európai államok egy része viszszamondja vízummegállapodásait. Dél-Európában a hőség elviselhetetlen, és a hóhatár is egyre magasabban van. Számos ország nem készült fel a változásra, ezért az extrém éghajlat mellett élelmiszerhiánnyal és éhezéssel is számolnia kell. A 8 milliárd ember közül 2 milliárd vízhiányos területen él. A Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Dél-Ázsia egy része és a szaharai övezet turizmusa nullára csökken, oda csak a legbátrabb, extrém turisták merészkednek. A Maldív-szigetek, Gambia és a Dominikai Köztársaság gazdasága csak úgy tud talpon maradni, ha feléli természetes forrásait. Virágzik az illegális fakitermelés, ami még jobban elriasztja a turistákat. A konfliktusokról és a bandaháborúkról a média jóvoltából azonnal értesül az egész világ.

Az utazás nem öröm többé, a biztonsági intézkedések miatt gyakori a várakozás, a rosszul menedzselt üdülőhelyeken rendszeresek az áramkimaradások, a csökkenő turizmus miatt csorbulnak a szektorban a munkavállalók jogai. Gyakori a gyerekmunka, és állandósulnak az alacsony bérek. A látogatók ezeket a helyeket bojkottálják, így a biztonságosabb úti célok egyre zsúfoltabbak, ahol viszont a helyiek válnak ellenségessé, és kérdőjelezik meg a turizmus hasznát. A britek otthon vagy Skandináviában nyaralnak, a távoli országok közül azokat preferálják, ahol szintén angolul beszélnek. Kanada, Dánia, Uruguay és Új-Zéland tömegeket vonz a régiójukból. A régión belüli mozgások sokkal gyakoribbak. A keletről jövő új középosztály számára azonban Európa is vonzó úti cél, 100 millió kínai és 50 millió indiai kel rendszeresen útra. Az üzleti utak száma 2010-től csökken. A cégek limitálják az utazások számát, mivel a „telepresence” technológia a távoli üzleti partnert szinte a szobába hozza. A hivatásturizmus visszaesése miatt számos légi járat megszűnik, és desztinációk egész sora marad összeköttetés nélkül, elvágva a szabadidős turistáktól. A tehetősebbek, ha messzebbre merészkednek, falakkal körülbástyázott luxusüdülőhelyekre mennek, s egyre gyakrabban alkalmaznak volt katonákat idegenvezetőnek. Az emberek többsége a környezetében tájékozódik a meglátogatható úti célokról.

Az utazásszervezők honlapjaikon széles körű információkat nyújtanak, a szállodák, éttermek, attrakciók auditjelentéseit is közzéteszik. A szakma a törzsutasprogramok erősítésével és a komplex, személyre szabott csomagokkal próbál túlélni.

Hódít a „doomsday”, vagyis „ítéletnapi” turizmus: az elit a gyorsan eltűnő természeti ritkaságok felé veszi az irányt, amivel tovább gyorsul a folyamat. Patagónia olvadó gleccserei, a Kilimandzsáró laposodó hósipkája és az eltűnő ausztrál korallzátony a sláger. A környezetvédők kampányokkal próbálják lebeszélni a turistákat a környezet rombolásáról. A Kenyai Masai Mara, a perui Macchu Pichu és a Galápagos- szigetek képtelen megbirkózni a természeti katasztrófákkal. A szigetekre bejutni vágyóknak tíz évet kell várniuk. A turizmus bevételeit próbálják természetvédelmi beruházásokba visszaforgatni, de a maldívoknak már késő, a kormány elkezdte a lakosságot Indiába költöztetni. Európában néhány vonatot egy hidroexpressz is követ, amely a turisták számára a vizet szállítja. A kormányok eladják a stratégiai fontosságú közműveket, az üdülőhelyeken néhányat tour-operátorok vásárolnak fel. Az Eiffel-torony aukción kel el, és a fotózásért is fizetni kell, akárcsak a többi világörökség megtekintéséért, ha egyáltalán megközelíthetőek. A piramisokat egy távoli emelvényről lehet csodálni. Ausztrália forró belső vidéke biztonsági okok miatt nem látogatható, néhány európai város is tiltólistára kerül az állandósuló bandaháború miatt. A népszerű desztinációkon nő az idegenellenesség, amit a politikusok ki is használnak. Új terminológia születik: a „posztturizmus gazdasági fejlődés”. Nem ritka az elhagyatott, lepusztult, valaha virágzó üdülőhely.

Legnépszerűbb úti célok

1. Norvégia
2. Írország
3. Lettország
4. Nagy-Britannia
5. Grönland Világvége Park
6. Kanada
7. Dánia
8. Franciaország
9. Svédország
10. Észt katonai bázis

Az elitek repülővel, a tömeg vonattal

Az egekbe szökő olajár miatt már csak az elit utazik repülővel. A szektorban alapvető átrendeződés ment végbe, a repülés helyett a vasút vette át a főszerepet. 2010-ben a világgazdaság kilábalt a recesszióból, viszont az energiaárak megugrottak. Az új technológiák nem tudnak lépést tartani a kereslettel, a kerozinnak pedig még nem találták meg az alternatíváját. A „bioüzemanyag versus élelmiszer” vita az utóbbi javára dőlt el, azonban az élelmiszerárak még így is magasabbak, ezért az embereknek alacsonyabb az elkölthető jövedelmük. A külföldi repülős utazásra a családok évekig gyűjtenek, sokan családilag vesznek fel hitelt. A repülés újra ünnepi eseménnyé válik, az emberek a legjobb ruhájukat öltik fel a jeles alkalomra. Egyre erősebb a kritika az idősebb generációval és az üzleti élettel szemben, akik nemtörődömségükkel megfosztották a jövő generációját a repülés élményétől. A kormányok tudósokkal karöltve keresik az alternatív megoldásokat, a nap-, a szél- és a vízenergia hatékony felhasználása érdekében történnek a legnagyobb beruházások. Az ultramodern vasúti közlekedés viszont a tömegek számára is elérhető. Az all-inclusive vasúti és buszos csomagok különösen a családok körében népszerűek Európában. Az idősbarát járművek speciális szolgáltatásokkal kedveznek az idősebb utazóknak. A városközponton kívüli vasúti és kikötői hubok jól felszereltek, az átszállás gyors és problémamentes. Közelükben témaparkok, múzeumok és egyéb attrakciók szélesítik a kínálatot. A légitársaságok többnyire távoli desztinációkra specializálódnak, és prémium árakon dolgoznak. Az elit utazók közül sokan magánrepülőket bérelnek vagy tartanak fenn, és minden eddiginél jobban mobilizáltak. Megjelennek az abszolút fapados járatok is, amelyek személyzet nélkül közlekednek, csak állóhelyekkel rendelkeznek. Az utasok a súlyuk és a kézipoggyászuk után is felárat fizetnek. A vízi közlekedésben a szupergyors kompok háttérbe szorultak, visszatérnek a hatalmas vitorlás hajók. A nagy tour-operátorok vasúti és buszos cégeket vásárolnak fel, vagy chartereznek. A bankok utazási hiteleket nyújtanak, az utazási irodák előtakarékoskodási programokkal vonzzák az utazni vágyókat. Az idegenforgalmi szektorban masszív horizontális és vertikális konszolidáció megy végbe. A szupermarketek is beszállnak az utaztatásba, hűségpontjaik saját utazásaikra is beválthatók. Az olajcégek is a légi forgalomba invesztálnak. Fogyasztóvédelmi csoportok szerint a konszolidáció a kínálati oldalt jelentősen szűkíti.

A hajdani tömegturisták által felkapott üdülőhelyek a drága repülés miatt összeomlanak, míg azok, amelyek vasúton, vízen vagy közúton könnyen elérhetők, virágzanak. Az egzotikum továbbra is vonzó, így a közelebbi egyedi desztinációk, mint Marokkó vagy Montenegró, nagy népszerűségnek örvendenek. A távolabbi országok egyetlen reménye a kicsi, ugyanakkor gazdag elit megnyerése. Ausztrália például megnyitja kormányépületeit és védett világörökségeit is a látogatók számára. Az energiabarát és zöld szolgáltatások már nem egy szűk réteg igényei kielégítésére szolgálnak, hanem abszolút szükséges intézkedések ahhoz, hogy az utazás megfizethetővé váljon. A szektor nyomott árakkal dolgozik, az üdülőhelyek építésénél az energiatakarékosság elsősorban az olcsóságot szolgálja, ugyanakkor a biológiai sokféleség védelmét és a természetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik. A spórolás miatt a helyi szolgáltatások igénybevétele és a helyi élelmiszerek vásárlása is gyakoribbá válik. A szakmában dolgozók számára semmi érdemleges nem történik a 14 év alatt. A fizetések átlag alattiak, az utazási irodák igyekeznek a nyaralókat a helyiektől elszigetelni, hogy az életszínvonalban mutatkozó különbségek ne legyenek nyilvánvalóak, így a fakultatív kirándulások különleges előkészítést igényelnek. A kevés nagy utazási vállalkozás diktálja az árakat a szolgáltatóknak, aminek eredményeképpen a helyi közösségek nem érzik a turizmus gazdasági előnyeit, ami számos helyen feszültséget okoz.

Legnépszerűbb úti célok

1. Montenegró
2. Franciaország
3. Litvánia
4. Portugália
5. Németország
6. Közép-európai tavak
7. Vitorlás-vasút csomag Görögországba
8. Marokkó
9. Trópusi sziget élményutazás (Jersey)
10. Ukrajna

Radikális szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés

A britek bevezetik a szabadon eladható-vehető szén-dioxid-kvótát a háztartások számára is. Ezt a lakosság pozitívan fogadja, mivel így az energiapazarlók többet is fizetnek. A lakosság rendkívül érzékeny a környezetvédelmi problémákra. Az emberek tanultabbak és jól informáltak. Az üzleti élet, a politika, a média és a társadalmi szervezetek is etikusabbá válnak. Nincs is más választásuk, mivel az internetes közösségek annyira megerősödtek, hogy kritikai szerepük meghatározóvá válik, pillanatok alatt képesek bojkottot vagy kampányokat szervezni. A klímaváltozás miatti félelem a fiatalok attitűdjét alapjaiban megváltoztatja, és megvetéssel gondolnak arra az időszakra, amikor az emberek gondtalanul repkedtek a világban. A 2008–10-es recesszió óta a brit gazdaság nem talál magára. Az infláció, az energia- és az élelmiszerárak magasak, a britek elkölthető jövedelme megcsappan. A gyenge font miatt a külföldi utazás még drágább. Ugyanakkor terjed az a nézet, hogy az egyszerűbb életmód és a munkaszabadidő helyreálló egyensúlya boldogabb életet eredményez. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság erősen decentralizált és lokalizált. Vannak, akik ezt inkább izolációnak és bezárkózásnak értékelik. Másrészt viszont a társadalom sokkal globalizáltabb, mindenki tagja a virtuális világközösségnek. Bár nincsenek nemzetközi szabályozások, a trendek hasonlóak a világon. A britek továbbra is szívesen utaznak külföldre, de a motiváció megváltozott. Nem az a fontos, hová megyünk, hanem hogy mit csinálunk. Az etikus utazás tömegtermékké válik, az átlag utazó is az élményekben gazdag nyaralásokat helyezi előtérbe. A munkaadók rugalmasabbak a munkaidő tekintetében, és nem ellenzik a hosszabb szabadságot sem. A turisták gyakran segítenek a helyi lakosságnak a természetvédelemben. A segélyszervezetek által szervezett tréningek tömegeket vonzanak, amelyek egy-egy krízis kitörésekor szívesen önkénteskednek. A magas üzemanyagár következtében sokan hoszszabb ideig, akár 2–10 évig is élnek külföldön, és tevékenykednek a választott közösségben. Az idősebbek kevésbé engedhetik meg az utazást, ezért gyakran tanulással és tapasztalatszerzéssel kötik össze: konfliktuskezelést tanulmányoznak Bhutánban, tradicionális életvitelt az Amazonas mentén vagy az éghajlathoz való adaptációt Szomáliában, s ezeket a tapasztalatokat otthon kamatoztatják. A belföldi utazás egyre csábítóbb. Az Egyesült Királyságban enyhék a telek és melegek, szárazak a nyarak. A tengerparti üdülőhelyek egyszerre trendivé válnak, és megjelennek a külföldi hírességek is Norfolk környékén. A kormány a zsúfoltság enyhítésére a helyi lakosoknak pluszszabadságot ad, hogy a szezonban elutazhassanak. A tour-operátorok gyakran vegyes külföld-belföld csomagokat állítanak össze.

Az alternatív energiák eddig nem váltották be az ígéreteket, ezért a repülés luxussá vált. A kiutazóturizmus visszaesett. A nagyobb operátorok a vasúti, illetve a vízi közlekedésbe invesztáltak, és így próbálják a külföldi utazást olcsóbbá, vonzóbbá tenni. Az utazók egyedi élményekre vágynak, így a kisebb irodák ügyes specializációval a piacon tudnak maradni. Társadalmi szervezetek és segélyszervezetek is beszállnak az utazásszervezésbe. Az emberek alaposan felkészülnek az utazásra, óvatosan döntenek, ezért sokan saját maguk szervezik üdülésüket. A hatalmas szállodák ideje lejárt. A britek a fenntartható desztinációk felé veszik az irányt, ahol boldog helyi közösséggel találkozhatnak. A sikeres úti célok vonzó természeti környezetet, nemzeti parkokat kínálnak, amelyek menedzselésében a kormányok aktív szerepet vállalnak. Érzékelhető a tudatos tervezés és a folyamatos ellenőrzés, amely arra irányul, hogy megérje a közösségnek a turizmus fenntartása, javuljon a helyiek életminősége. Azok az országok, amelyek a múltban a tömegturizmusból éltek, kínálatuk diverzifikálására kényszerülnek. Akik az energiabarát intézkedéseket nem lépték meg, elvesztették a piacaikat. Hatalmas repterek tátongnak üresen, a meggondolatlan túlfejlesztés mementói.

Legnépszerűbb úti célok

1. Cornwall
2. Ukrajna
3. Svédország
4. Mozambik speciális önkénteszóna
5. Litvánia
6. Észak-Umbria
7. Cork
8. Franciaország
9. Lassú Csónak Közösség (Guyana)
10. Liverpool

A tanulmány készítői nem kínálnak kész recepteket. A turisztikai szervezeteknek és vállalkozásoknak azt ajánlják, hogy hosszú távú terveik és stratégiáik kialakításakor tanulmányozzák a különböző szcenáriókat, és olyan megoldásokat válasszanak, amelyek többféle helyzetben is alkalmazhatók. Az alapos, átgondolt tervezés, amely több lehetséges fejlődési irányt is figyelembe vesz, hozzájárulhat a fenntartható turizmus fejlődéséhez és az esetleges válságok utáni könynyebb kilábaláshoz.

Akit részletesebben érdekel a téma, itt találja meg a kutatást teljes terjedelmében: http://www.forumforthefuture.org/files/Tourism_ 2023_full_report_web_version.pdf.