A karitatív turizmus az utazás és az önkéntes munka kombinációja, amelynek mai változata, a „voluntourism” néhány évtizede indult hódító útjára. A nyugati jóléti társadalmak virágkora alatt fiatalok ezrei vágtak neki a világnak, hogy főleg a háború sújtotta térségek talpra állásában a maguk módján segítsenek. Kezdetben a szervezők és közvetítők nagyrészt egyházak és segélyszervezetek voltak, amelyekhez hamarosan egyéb nonprofit egyesületek is csatlakoztak. Az utóbbi időben már utazási vállalkozások is szerveznek olyan egykét hetes utakat, amelyek során néhány nap önkéntes munkával telik: Lehet a Himaláján szemetet gyűjteni, Afrikában iskolát építeni vagy éppen Ázsiában erdőt telepíteni. A trend a MICE-szektort is elérte: egyre gyakoribbak az elmaradott térségekbe szervezett csapatépítő gyakorlatok, amelyek szüneteiben nem pihennek, hanem jótékonykodnak a résztvevők.
Igény lenne rá
A Travelocity honlap kérdőíve szerint az utazást munkával kombinálók aránya 2006 és 2007 között 6-ról 11 százalékra nőtt. Az msnbc.com és a Conde Nast Traveler közös tanulmánya az eddigi legátfogóbb a témában. A 2002-ben kezdődött kutatás hat éven keresztül vizsgálta az önkéntesek utaztatását. Az önkéntes munkát vállalók aránya ezalatt megduplázódott, s jelenleg 14 százalékra tehető. Ennél sokkal többen, akár a válaszadók 55 százaléka is vállalna karitatív tevékenységet, ha nyaralása alatt mód nyílna rá. A már tapasztalt önkéntesek háromnegyede a jövőben is részt vesz hasonló utazásokon. 86 százalékuk meggyőződése, hogy ezek az utak a résztvevők és a célországok számára is pozitív hatásúak. Az érdektelenek aránya a vizsgált időszak alatt 40 százalékról 25 alá csökkent. S ami még biztatóbb, a résztvevők 98 százaléka meg volt elégedve a befizetett úttal. Az Egyesült Államokban a kínálati oldal is dinamikusan nő. A „Volunteer Vacations” című könyv csak az USA területéről 200 nonprofit szervezetet gyűjtött össze, amelyek utazásszervezéssel is foglalkoznak.
Akikre mindig lehet számítani
Az önkéntesek egyik növekvő rétege a népes babyboomerek csoportja. Nem ez lenne az első eset, hogy a jóléti országok háború után született generációja egy trend élére áll. Ők azok a szerencsések, akik életüket jórészt konjunktúrában élték. Egészségesek, jómódúak, és rengeteg szabadidővel rendelkeznek, ezáltal megengedhetik maguknak a jótékonykodás luxusát. Sokan szeretnének valamit visszaadni a világnak abból a jóból, amit pusztán a sorstól kaptak, mert „jókor születtek, jó helyen”. Az utazók leggyakrabban a mezőgazdaságban, az építőiparban, az oktatásban, a környezetvédelemben, a kutatásban, valamint orvosi területeken találnak munkát. Az önkéntesek többségére nem jellemző, hogy a szakmájuknak megfelelő területen próbálják ki magukat. A klasszikus értelmiségi pályán mozgók gyakran kifejezetten nehéz, fizikai munkát vállalnak. Ugyanakkor találunk olyan szervezőket is, amelyek szakmaspecifikusan keresnek önkénteseket, például a környezetvédelem terén.
Az önkéntesek motivációi
Sally Brown, az Ambassadair Travel Club elnöke és az Ambassadors for Children egyesület alapítója jelenleg a doktoriján dolgozik, amelynek témája az utazás alatti jótékonykodás fő motivációja. Tapasztalatai szerint az emberek nagy részét a valódi élmények utáni vágy hajtja. A pénzadományoknál sokkal közvetlenebb és kézzelfoghatóbb segítségnek találják az önkéntes munkát. Másokat furdal a lelkiismeret, mivel úgy érzik, hogy az élettől oly sokat, talán érdemtelenül kaptak. Valamit, valahol törleszteni akarnak. Vannak, aki így akarnak kiüresedett életüknek értelmet adni. A legtöbben elismerik, hogy – az idegen kultúrában való teljes elmerülés, valamint a húsvér emberek és közösségek megismerése révén – saját maguk legalább annyit profitáltak, mint a közösség vagy az egyén, akin segítettek. A megkérdezettek mintegy fele a kellemes útitársakat emelte ki mint fő motivációs faktort. Kevés az olyan szervezett út, amelyen ennyi egy húron pendülő ember vesz részt. Ezt egy korábbi McGeheekutatás is igazolta. A családosan utazók részvételének fő oka a gyerekek oktatása volt; azaz a világ sokszínűsége és egy humánusabb értékrendszer bemutatása.
Napfény, tenger, homok és lélek
Brown arra a következtetésre jutott, hogy az utazásszervezőknek az emberi kapcsolatokra kellene helyezniük a nagyobb hangsúlyt, hiszen a kutatásból egyértelműen kitűnik, hogy a motivációk hátterében többnyire éppen a mély emberi kapcsolatok utáni sóvárgás áll. A kutató szerint sok, hagyományos utakat szervező is kiegészítheti útjait önkéntes munkaprogrammal. Akár egy félnapos program, például egy árvaházi látogatás – amelynek alkalmával apró ajándékokkal kedveskednek a gyerekeknek – is emlékezetessé teheti a nyaralást. Akik belevágtak, egybehangzóan állítják, hogy az utasok pozitívan fogadták ezeket a kezdeményezéseket, így a jövőben a „3S” nyaraláshoz (sun, sea, sand) a soul vagy spirit csatlakozhat negyedikként.
Szkeptikusok és kritikák
Mi hasznuk van a helyieknek egy lelkes egyetemista kéthetes angolkurzusaiból vagy egy közgazdász házépítési technikájából, pláne, ha két hét múlva egy ugyanilyen amatőr veszi át a helyét? Nem lenne egyszerűbb az útra kiadott összeget közvetlenül a helyi közösségnek átadni? – ilyen és hasonló kérdések fogalmazódnak meg szervezőben és utazóban egyaránt. A kritikusok gyakran kétségbe vonják az amatőr utazók jó szándékú, de mégiscsak tapasztalatlan munkájának értékét. Ennél súlyosabb vád, amikor szerintük olyan munkát végeztetnek az odalátogatóval, amelyet némi tréninggel a helyiek is meg tudnának csinálni. Néhány szakértő odáig megy, hogy a rövid ideig tartó utazással egybekötött karitatív munka inkább árt, mint használ, mert a helyieket nem ösztönzi hosszú távú megoldásokra, hanem mindig a következő csoporttól várják a megoldást.
A legtöbb kritikát azonban a drága utakat szervező, nyereségorientált irodák kapják, amelyek a gazdagok lelkiismeret-furdalására apellálva kérnek csillagászati összegeket. A magas részvételi díj mellett sokan megdöbbenve tapasztalják, hogy a befizetett díjnak csak a 10–50 százaléka kerül a helyi szervezetekhez. A Ritz Carlton luxushotellánc a legújabb szereplő, amely újabban vendégei számára biztosít lehetőséget némi önkéntes munkára. Hogy mennyire szól ez a gazdagok lelkiismeret-furdalásáról, a szállodalánc imázsáról és mennyire az önzetlen segítségről, nehéz eldönteni. A privát cégek ellenzői érvelésüket arra alapozzák, hogy a profitorientált cégeknek más prioritásaik vannak. Szerintük a rendszer akkor működött jól, amikor az egyházak és a nonprofit szervezetek kezében volt.
„A magánvállalkozások belépése önmagában nem rossz, ha a közösség hosszú távú érdekei és szükségletei az elsődlegesek. A turisták elvárásai csak azután jöhetnek” – véli Rachel Noble, a Brit Tourism Concern felügyelőszerv munkatársa. Hangsúlyozta, hogy a jelentkezők között előnyben kell részesíteni bizonyos szakmákat és az idegen nyelvet beszélőket. Az önkéntesek nem vehetnek el a helyiektől munkát, szögezi le a szakértő. Hasonló véleményen van David Clemmons, a voluntourism.org portál alapítója is. Ő azért indította el honlapját, hogy az érdeklődők képesek legyenek a megfelelő utat kiválasztani. Ha a cégek tisztességesek, és a végén mindkét fél elégedett, ő sem lát veszélyt abban, ha ezek a cégek az utak sikerét aztán marketingjükben kihasználják.
Kambodzsa a sláger
A milliónyi emberkoponya, a gyalogsági aknáktól megcsonkolt emberek tömege – képek, amelyek sokkolták a világot. Egy ország, amely lakosainak harmadát elvesztette. Majd éles kontrasztként a helyi gyerekek csillogó szeme és mosolya. A vörös khmerek diktatúrája után ezrek gyürkőztek neki, hogy segítsenek.
A Siem Reap-i PEPY Tours igazgatója, Daniela Papi nyereségorientált cége mellett nonprofit utazásszervező céget is alapított, mivel úgy gondolta, hogy így a hosszú távú projektekbe jobban bekapcsolódhat. Szerinte az önkéntes munka biztosítása nem elég, a közvetítőknek- szervezőknek igenis pénzadományokat is kell juttatniuk a helyi szervezetnek, hiszen az ott dolgozó önkéntesek pénzbe is kerülnek. „Ez olyan tevékenység, amely állandó revíziót igényel. Biztos, hogy felelősen cselekszem, és nem a helyiektől veszem el munkalehetőséget?” – ez az a kérdés, amelyet minden szereplőnek meg kell válaszolnia, véli az igazgató.
Működik egy másik utazásszervező nonprofit szervezet, a JWOC (Journeys Within Our Community) is, amely a hagyományos önkéntes munka mellett az oktatásra is hangsúlyt helyez. Nemcsak ingyen nyelvórákat ad, de lehetőség van helyi egyetemisták szponzorálására is. Ők minden önkéntest a szakterülete alapján osztanak be. A banki tisztviselő a mikrohitel-konstrukción dolgozik, a tanár tanít, az orvos gyógyít, ezáltal rengeteg energia és pénz szabadul fel, mert nincs szükség sem trénerekre, sem betanítási időre. Bár az önkéntesek nem maradnak néhány hétnél tovább, a JWOC rövid túrákat szervez számukra az ország különböző részeibe, így autentikusabb országképpel távozhatnak, mint az átlagos turista.
Itthon Jimmy Carter nyomában
Magyarországról mennek is önkéntesek, és fogadunk is külföldről. A szervezők között többnyire nonprofit szervezeteket találunk. Néhány utazási iroda azonban külföldi kapcsolatain keresztül tud ajánlani utakat: Az Agra Kulturális Utazási Iroda például honlapján a holland vadonvédőprogramokat szervező Ecovolunter céghez irányítja az érdeklődőket.
A Habitat for Humanity Világfalu (Global Village) programjának célja, hogy másokon segítve megismerjünk más országokat is, ezért nemcsak munkából áll, hanem nyaralás is. A Habitat for Humanity Magyarország 1996-ban alakult meg, és még ugyanebben az évben az Egyesült Államok volt elnöke, Jimmy Carter 500 önkéntessel karöltve egy hét alatt tíz lakást épített fel Vácon. Idáig öt helyszínen 130 család kapott otthont, és nyolc ház áll átadás előtt. Jelenleg két helyi szervezete, a szarvasi és a csurgói folytat építkezéseket. Az egy- vagy kéthetes nyaralás költségeit viszont az önkéntesnek kell fedeznie. Ezenfelül a Habitat for Humanity más szervezethez hasonlóan némi anyagi támogatást kér, amelyet mindig az adott szervezet építkezési programjának finanszírozására fordít.
„A hozzánk érkezők csaknem kilencven százaléka angolszász országokban él” – nyilatkozta lapunknak a szervezet önkéntesés kommunikációs koordinátora, Scheili Renáta. Vannak, akik először Európába mennek, és utána jönnek Magyarországra, és akadnak visszatérő vendégek, csoportok is. Mások hivatalos útjuk befejezése után húznak rá egy hetet, amelyet önkéntes munkával töltenek. Az ideérkezők elsősorban Budapesttel ismerkednek meg, mivel rendszerint repülővel a fővárosba érkeznek. Érkezéskor és távozáskor is jut idő a város feltérképezésére, amelyhez, ha igénylik, a szervezet segítséget is nyújt. Az itt eltöltött idő, amellett, hogy konkrét hasznot is hoz Magyarországnak, jelentősen hozzájárul az ország pozitív képéhez.
De mielőtt elragadtatnánk magunkat, érdemes megszívelni Kate Simpson, a brit ethicalvolunteering portal alapítójának szavait. Az utazásszervezőknek sohasem szabad azt a hamis látszatot sugallniuk, hogy néhány napos munkával meg lehet megváltani a világot. Ha a világot nem is, de néhány ember sorsát gyökeresen megváltoztathatjuk, hiszen a felépített ház vagy iskola mementóként ott marad, mint ahogy az emlékek is a résztvevők szívében.
Önkénteseket utaztató nemzetközi szervezetek és cégek
Habitat for Humanity – 1976-os alapítása óta több mint 1 000 000 embernek segített a világon lakhatási problémáik megoldásában. 100 országban van jelen.
Global Vision International – 1998-ban alakult, 30 ország 150 projektjében vesz részt. Bár nyereségérdekelt vállalkozás, 2007-ben a bevételek 70 százaléka a programokra ment el.
I-to-I – A legnagyobb brit nyereségorientált cég 1994 óta húszezer önkéntest utaztatott a világban. Gyakran éri kritika, elsősorban a magas részvételi díj miatt, valamint hogy a bevételek kis hányadát bocsátja a helyi közösségek rendelkezésére.
Cross-Cultural Solutions – A nonprofit szervezet 1995-ben alakult, s háromféle programot kínál: A legrövidebb egyhetes, a leghosszabbak egyetemi kreditekre is beválthatók.
Earthwatch Institute – A 37 éves nonprofit szervezet négy tudóssal és 39 önkéntessel indult. Jelenleg 140 különböző környezettudatos projektet ajánl 50 országba.
Gap Adventures – Az 1990-ben alapított profitorientált utazásszervező a közelmúltban nyitott az önkéntesek utaztatása felé.
Ambassadors For Children – A 10 éves nonprofit szervezet elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekekre koncentrál.
Passport In Time – Az önkéntesek régészekkel és történészekkel dolgoznak együtt az USA-ban. Nincs részvételi díj, a résztvevők a szállást és az étkezésüket fizetik.
