Dr. Farkas József, az Aerosvit légitársaság repülőtér-fejlesztési igazgatója a kijevi Boryspol nemzetközi repülőtéren

Három rövid koppantás. Kollégái számára e rejtjel segítségével ismerhető fel nemzeti légitársaságunk újonnan – április 1-jével – kinevezett értékesítési és marketingprojekt-vezetője, Tuboly József. Akinek ismerősen cseng a neve légügyi berkekből, az nem a véletlen műve, hiszen március 31-ig még a British Airways (BA) magyarországi kereskedelmi és marketingrészlegét vezette, ahol a szakma elismerését váltotta ki megbízható és lelkiismeretes munkájával.

A neve egzotikusan hangzik a magyar fül számára, ráadásul olyan utazási irodának – a Kartago Toursnak – az ügyvezető igazgatója, amelynek erőssége a legnépszerűbb arab országokba való utaztatás. Pedig Adelinda oly távol született Tunéziától, Egyiptomtól, mint amennyire Makó Jeruzsálemtől fekszik. Két kislánya azonban Tunéziába utazik, ha meg akarja látogatni az apai nagyszülőket.

A wellnessmozgalomnak több meghatározó egyéniségét tartják számon, egyik közülük az amerikai dr. Donald Ardell, aki nagyon találóan fogalmazta meg, mi is a wellness: „Részben életstílus, részben életfelfogás, tudatos törekvés a testi-lelki harmónia fenntartására. Tulajdonképpen egyfajta életművészet, amit ha tudatosan fejlesztünk és gyarapítunk, akkor jó esélyünk van egy teljes, hosszú és egészséges életre.”

Három olyan új beruházást építenek, illetve adnak át a napokban az ausztriai Stájerországban, amely velünk, magyarokkal is kapcsolatos. Az egyik azért, mivel magyar beruházók építették honfitársaiknak az apartmanhotelt a sípálya tövénél, a másik azért, mert a lovas kultúra számos magyart is érint, a harmadikban pedig azért lehetünk érdekeltek, hiszen sokan keresik fel közülünk a határhoz közeli herbersteini kastély parkját, ahol nem mindennapi állatseregletet gyűjtöttek össze.

Akkor került a figyelem középpontjába, amikor 2001 közepén elfoglalta a Malév vezérigazgatói székét. 2002-ben még a helyén maradhatott, onnan nézhette végig a kormányváltást, ám számára már akkor világossá vált: hamarosan mennie kell. Ez végül 2003 tavaszán történt meg, azóta egy vadonatúj, kizárólag magántőkéből építkező légitársaság beindításán fáradozik. Váradi József ma a hangzatos nevű WIZZ Air Ltd. vezérigazgatója, Magyarország EU-csatlakozásának napját tűzték ki gépeik hivatalos indulásának is. Mindezek ismeretében a modern, tágas budaörsi irodában kopácsolás, fúrás-faragás hangjától kísérve van miről beszélgetnünk.

A brit Wanderlust utazási magazin 2003. évi felmérése szerint a világ első számú, legkedveltebb városdesztinációja Dubrovnik. E megtisztelő cím korántsem elegendő ahhoz, hogy az UNESCO Világörökségének számító horvátországi Dubrovnikot igazán jellemezhessük. A szokásos jelzők is inkább elcsépeltek, mintsem helyénvalóak. Ilyen a dalmát ékszerdoboz vagy az Adriai-tenger gyöngyszeme. A hófehér kőfallal körülvett műemlékváros szépsége olyan különleges érték, hogy a horvát nép, majd a fél világ egy emberként tiltakozott, amikor 1991-92-ben az ország elleni agresszió alatt a szerbek ágyúkkal és gránátvetőkkel lőtték a tenger és a szárazföld felől. A belövések nyomait azonban néhány éven belül nemzetközi segítséggel tökéletesen eltüntették.

Az „átkos” időkben Új-Zélandra eladott motorvonatokat cserélt ottani termékekre, exportált kóser dzsemet Amerikába, miközben lencsefőzelékkonzervbe rejtett véres, májas hurka és kolbász is szerepelt a csomagjai között, mert az volt a vele utazó termelő kedvence. Aztán az angliai évek alatt főzött, mosott, vasalt az öttagú családra, és bort árult az angoloknak. Azt mondja, a siker egyik záloga, hogy a termék úgy nézzen ki, mintha az Újvilágban készült volna. Így azok veszik majd le a boraikat a polcról, akik a palackba töltött modern stílust kedvelik. Többek közt ezekről beszélgetünk Keresztury Évával, a Hilltop Neszmély Rt. tulajdonos-igazgatónőjével, aki 2003-ban a legsikeresebb magyar nők TOP 50-es listáján szerepelt.

A Malév Rt. delegációja, Sándor László elnök-vezérigazgató vezetésével január második hetében Kínába repült, hogy tárgyaljanak a Hainan Airlines Company Ltd. (HNA) képviselőivel a két ország között egy új, közvetlen légi kapcsolat kialakításáról

Nagy sikerrel zárult a II. Spa & Wellness Egészségturisztikai Szakkiállítás, Konferencia és Vásár. A Corinthia Grand Hotel Royal szállodában november 28–30. között megrendezett kiállításról és az ahhoz kapcsolódó konferenciáról szól alábbi összeállításunk

Ha egyszer valaki arra kérne, soroljam fel életem legnehezebb interjúalanyait, Pokorádi Sándor, a tapolcai Hunguest Hotel Pelion igazgatója biztos dobogós helyen végezne. Ugyanis szinte harapófogóval kell belőle kihúzni minden egyes szót. Csak ül az emberrel szemben kedvesen, kicsit sejtelmes félmosollyal, és nem árul el magáról semmit sem. Két dolgot kivéve. Ez is kiderül a most következő beszélgetésből…

„Nagy visszatérő lennék?” – gondolkodik el a kérdésen. – „Aligha hinném. Inkább olyan valaki, aki a jogi egyetem elvégzése után egy és ugyanazon a munkahelyen dolgozik immár több mint 30 éve.” „És a finnországi időszak?” – vetem közbe. „Hiszen az is a Malév kötelékében történt” – feleli dr. Forrai Tamás, aki idei, nyári hazatérése után újból átvette a magyar légitársaság 100 százalékos tulajdonában lévő Malév Air Tours Kft. irányítását.

Az osztrák buszos utaztatók havonta megjelenő szakmai lapjában, a Bus Blickpunktban tavasztól kezdve egy budapesti négycsillagos hotel potom áron hirdeti magát. Az egész oldalas hirdetés szerint ez év november 15–december 28-ig, és 2004. január 3-február 29-ig 9,90 euróért lehet szállást foglalni a Danubius Hotels Grouphoz tartozó Budapest Hotelben, vagy ahogy a pestiek ismerik: a Körszállóban. A meghirdetett 9,90 eurós ár sokakban kétségeket ébreszt, másokban ellenállást szül, és vannak, akik egyetértenek ezzel az árpolitikával. Többeknek meghallgattuk a véleményét, mindenekelőtt azonban az érintettek, az akciózó szállodások szólalnak meg.

Jó le­het úgy jár­ni-kel­ni a vi­lág­ban, hogy az em­ber biz­tos ab­ban, min­dig hív­ják. Nem hí­vat­ják, hi­szen an­nak ne­ga­tív a ki­csen­gé­se, ha­nem csö­rög a te­le­fon­ja, idő­pon­tot be­szél­nek meg ve­le, az­tán egy asz­tal fe­lett mé­lyen a sze­mé­be néz­nek, és tesz­nek egy jó aján­la­tot. Par­ti Já­nos ilyen sze­ren­csés. De kezd­jük az ele­jén…

A múlt hét vé­gén nagy si­ker­rel zá­rult Hó-Show dísz­ven­dé­ge ez­út­tal Fran­cia­or­szág volt, és ezen sen­ki nem cso­dál­ko­zott. Hi­szen egy­részt köz­tu­dott, hogy évi 76 mil­lió tu­ris­tá­val a vi­lág leg­lá­to­ga­tot­tabb or­szá­ga, más­részt a ma­gya­rok kö­ré­ben e sí­e­lő nagy­ha­ta­lom ma már az egyik leg­di­va­to­sabb té­li cél­pont: éven­te 20 ezer hon­fi­tár­sunk in­dul a fran­cia Al­pok­ba sí­el­ni, snow­boar­d­ozni. Rá­adá­sul, nagy­ré­szük meg­rög­zött fran­cia sí­pá­lyaimá­dó lesz. Mi­ért? Er­re egy­sze­rű a magya­ráza­t…

Le­het egyet­len ta­von há­rom or­szág­nak osz­toz­ni? A je­lek sze­rint igen. A Bodeni-tó leg­na­gyobb part­sza­ka­sza, 168 km-nyi te­rü­let Né­met­or­szág­hoz, dé­len 69 km hos­­szan Svájc­hoz, dél­ke­le­ten 26 km-nyi te­rü­let Auszt­ri­á­hoz tar­to­zik. És eb­ből még so­ha nem volt ve­sze­ke­dés. Sőt a he­lyi tu­riz­mus vi­rág­zik: az oszt­rá­kok például szívesen be­ba­ran­gol­ják a szom­szé­dos sváj­ci és né­met te­rü­le­te­ket. Vorarl­ber­gi ki­rán­du­lá­sunk har­ma­dik nap­ján – az Oszt­rák Nem­ze­ti Ide­gen­for­gal­mi Kép­vi­se­let ven­dé­ge­ként – így tet­tünk mi is.

Erdélyben egy hét alatt hatszor lerobbant autóbusz indította el a karrierjét. Hogyan? Akkoriban még mint a Budapest Tourist kiutaztató referense kellett itthonról intézkednie, majd az egészről rövid, lényegre törő jelentést írnia. Ekkor figyeltek fel főnökei képességeire. Ma – immár 15 éve – a Blaguss-Volánbusz ügyvezető igazgatója, két éve a MUISZ elnöke.

Mit tesz akkor egy sikeres zenekarvezető, ha egy másik csapat elcsalja egyiküket, és borul emiatt a banda? Természetesen próbálkozik még egy ideig, aztán hagyja a csudába az egészet, és inkább belevág valami egész másba. Legalábbis Bárdos István Miskolcon így tett, amikor az Edda robbantott náluk, és a dobosukat elvitték együttesüktől...

Amikor pár napig az ausztriai Dél-Karintiában barangoltunk júniusban az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet vendégeként, valahogy mindig egy medvébe botlottunk. Szerencsére nem igaziba és vérszomjasba, de hol a rettenetes állkapcsát tekinthettük meg egy barlang mélyén, hol tanácsokat kaptunk erdei emberektől, mit tegyünk, ha találkoznánk eggyel lefelé a hegyi úton, a 2139 m magas Hochobirről.

Is­mer­nek olyan em­bert, aki az is­ko­lái be­fe­je­zé­se óta egy és ugyan­azon he­lyen dol­go­zik? Akit bár hív­nak más­ho­vá, még­sem tud­ja ott­hagy­ni a meg­szo­kott zu­got. Szak­te­kin­tély a ma­ga te­rü­le­tén, mégsem ke­res so­kat, de kép­te­len fel­cse­rél­ni a meg­szo­kot­tat va­la­mi más­ra. Én is­me­rek ilyet, úgy hív­ják: dr. Probáld Ákos, a KSH-ban dol­go­zik im­már har­minc éve.

Két do­log hoz­ta láz­ba a spa­nyol fő­vá­rost má­jus idu­sán: a Baj­no­kok Li­gá­ja dön­tő­jé­ben nyert imá­dott csa­pa­tuk, a Real Mad­rid, és el­hoz­ta a ku­pát, a má­sik, hogy el­ér­ke­zett a vá­ros vé­dő­szent­jé­nek, Szent Izi­dor­nak ün­ne­pe. E két ok­ból egy is bő­ven elég lett vol­na, hogy sen­ki ne dol­goz­zon, egész nap in­kább tán­col­ja­nak, éne­kel­je­nek, egyik fiesz­ta kö­ves­se a má­si­kat. Így azon­ban szin­te le­ír­ha­tat­lan az az öröm­pa­rá­dé, amely­ben a BTH ma­gyar csa­pa­ta – a vá­ros fő­te­rén, a Plaza May­oron – részt vett.

A hír köz­is­mert: a Ma­gyar Pos­ta feb­ru­ár 28-án Vé­tek János­nétól 90 mil­lió fo­rin­tért meg­vá­sá­rol­ta a Lenau Reisen Kft.-t, a ta­valy 1 mil­li­árd fo­rin­tos for­gal­mat és 10 mil­li­ós nye­re­sé­get pro­du­ká­ló uta­zá­si iro­dát. Mi­ért ad­ta el, ha ilyen si­ke­res volt a cé­ge? Er­ről is kér­dez­tem Véteknét, ami­kor ta­lál­koz­tunk.

Olyan so­kan jöt­tek el a BTH Tu­risz­ti­kai Szol­gál­ta­tó Kht. már­ci­us 26-i saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­já­ra a Ho­tel Gel­lért­be, hogy aki ké­sett, an­nak csak ál­ló­hely ju­tott, szin­te egy tűt sem le­he­tett le­ej­te­ni. Fe­ke­te Lász­ló, a BTH ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja be­mu­tat­ta cé­gét, fel­ada­ta­it, hogy ala­kult a fő­vá­ros­ban 2001-ben a ven­dég­éj­sza­kák szá­ma, ar­ról is in­for­mál­ta a szak­mai hall­ga­tó­sá­got, mi­lyen mé­di­á­ban ír­tak, tu­dó­sí­tot­tak ta­valy Bu­da­pest­ről, és mi­lyen meg­je­le­né­sek vár­ha­tók az idén. A pre­zen­tá­ció vé­gén kér­dé­sek­kel zá­po­roz­ták az igaz­ga­tót: köz­biz­ton­ság, par­ko­lás, tu­ris­ták köz­le­ke­dé­se a fő­vá­ros­ban, ezek a té­mák ér­de­kel­ték leg­in­kább a hall­ga­tó­sá­got.

Azt vall­ja, ha va­la­ki szív­vel-lé­lek­kel sze­ret­ne az ide­gen­for­ga­lom­ban te­vé­keny­ked­ni, a leg­al­só szint­ről kell lé­pés­ről lé­pés­re el­jut­ni a fel­sőbb ré­gi­ók­ba. A Dél-du­nán­túli Re­gi­o­ná­lis Ide­gen­for­gal­mi Bi­zott­ság je­len­le­gi el­nö­ke már fi­a­tal­em­ber­ként a szak­má­ban dol­go­zott: min­den nyá­ron pincérkedett a Ba­la­ton­nál.

Tanárnak készült, tanított is egy ideig lelkesen, aztán újságíró lett, és az élete másképp alakult. Neve valahogy összeforrt turisztikai berkekben azzal a Mercator Travellel, amely tavaly kurtánfurcsán bezárta kapuit. Pedig ehhez a véghez vajmi kevés köze volt, sőt azóta is az idegenforgalom területén maradt, most elmeséli, miért.

Mit szeretnek Magyarországon a külföldi fiatalok? – erre a kérdésre keresték a választ a Magyar Turizmus Rt. külföldi képviselet-vezetői Zánkán.

Az UTAZÁS 2002 kiállításon találkoztunk a horvát idegenforgalmi miniszterrel, Pave Zupan-Ruskovic asszonnyal, aki ugyan már sokszor járt hazánkban, azonban pihenni még sosem volt ideje nálunk. Pedig nagy terve, hogy egyszer bebarangolja Budapest utcáit.

Szakmai napot rendezett Magyarország legnagyobb számítógépes helyfoglaló rendszer, a Galileo a Hotel Hyatt Regency Budapestben, február 28-án. Olyan érdekes és izgalmas programot állítottak össze sok-sok résztvevővel – akik max. 15 perces időtartamban tartották előadásukat –, hogy tömve volt a terem. A Galileo, amely a hazai piac 55 százalékát uralja, szinte teljes csapatán kívül meghívta még a repülési, a helyfoglalási szakma más képviselőit. Most ízelítőt adunk a tanulságos szakmai napból, az ott elhangzottakból.

Kaposváron jártunkban-keltünkben szinte nem volt olyan hely, ahová ha beléptünk, ne találtuk volna ott a város első emberét. A helybéliek szerint valószínűleg klónozzák, mert nekik is hasonlóak az élményeik: bármerre járnak a városban, a polgármesterük mindig ott van. Hogy csinálja? Erről is vall most.

Természetesen neki is van tisztes, polgári neve, azonban Elisabeth Parragh Patakit, aki egy személyben Magyarországon a Francia Idegenforgalmi Hivatal, mégiscsak úgy ismeri mindenki a hazai turisztika berkein belül: a Babette. Elöljáróban csak annyit, nem volt könnyű rávenni arra, hogy magáról meséljen, ne pedig a francia és a hazai idegenforgalmi helyzetről, a szakmáról.