2001-ben a Phare Nem­ze­ti Prog­ram ke­re­té­ben Ma­gyar­or­szág hu­szon­két­mil­li­árd fo­rint vis­­sza nem té­rí­ten­dő tá­mo­ga­tást kap. Az el­fo­ga­dott pro­jek­tek­re a szer­ző­dé­se­ket 2003. jú­li­u­sá­ig le­het meg­köt­ni. To­váb­bi egy év ma­rad a meg­va­ló­sí­tás­ra. PHA­RE-tá­mo­ga­tás a csat­la­ko­zás­hoz köz­vet­le­nül kap­cso­ló­dó prog­ra­mok­hoz igé­nyel­he­tő.

A kor­mány idén tíz­mil­li­árd fo­rint­tal töb­bet költ tu­riz­mus­ra, az­az en­­nyi­vel emel­te meg a ka­bi­net a Szé­che­nyi terv tu­riz­mus­fej­lesz­té­si pá­lyá­za­ti ke­re­tét. Eb­ből öt­mil­li­árd fo­rint a ter­mál­für­dők fej­lesz­té­sé­re, a má­sik öt­mil­li­árd a gyógy­für­dők­kel kap­cso­la­tos ke­res­ke­del­mi szál­lás­he­lyek bő­ví­té­sé­re for­dít­ha­tó.

Roberto Iglesias Freira, fe­le­sé­ge és két gyer­me­ke a 110 per­ces pá­ri­zsi re­pü­lés­hez ké­szü­lő­dött. A spa­nyol csa­lád há­rom órát várt a fel­szál­lás­ra, de ami­kor vég­re el­in­dul­tak, a gép Mad­rid­ba re­pült. Pá­rizs­ba pe­dig a me­net­rend­hez ké­pest ke­rek hat óra ké­sés­sel ér­ke­zett.

Ki ne ta­lál­ko­zott vol­na He­gyes­ha­lom­nál vagy más ha­tár­ál­lo­má­son zsú­fo­lá­sig meg­ra­kott, nem ép­pen a leg­újabb év­já­ra­tú au­tók vé­ge­lát­ha­tat­lan ka­ra­ván­já­val? Ilyen­kor a mé­di­á­ban is, száj­ról száj­ra is fu­tó­tűz­ként ter­jed a ri­a­dó­val fel­érő jel­zés: jön­nek (vagy ép­pen men­nek, mi­kor hogy) a ven­dég­mun­kás­ok. Mi­fe­lénk fő­leg a „ju­gók”, meg a tö­rö­kök, akik­nek a szá­ma pél­dá­ul Né­met­or­szág­ban köz­is­mer­ten ha­tal­mas.

Ha­jós­nem­zet a magyar

He­ves me­gye, az Észak-ma­gyar­or­szá­gi Ré­gió és a Ti­sza-tó Ré­gió ide­gen­for­gal­mi és tu­risz­ti­kai hasz­no­sí­tá­sá­ról ren­de­zett saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­val egy­be­kö­tött be­mu­tat­ko­zót a He­ves Me­gyei Ön­kor­mány­zat a Gerbaud Ház­ban. Azért volt ez a hár­mas be­mu­tat­ko­zás, mert a me­gye te­rü­le­tén egy­szer­re két ré­gió is ta­lál­ko­zik, már­pe­dig kö­zös ös­­sze­fo­gás­sal mind­ket­ten ha­té­ko­nyab­ban dol­goz­hat­nak.

A megközelíthetetlen Mon­te­neg­ró

Vál­to­zá­sok az uta­zá­si vál­lal­ko­zók mű­kö­dé­si fel­tét­ele­i­ben (II.)

Ér­de­kes mó­don alig a fe­lé­be ke­rül, ha a kül­föl­di tu­ris­ta Ma­gyar­or­szá­gon vá­sá­rol­ja meg az úti­könyv­ét, mint­ha ugyan­ezt ott­hon ten­né, leg­alább­is ez de­rült ki, mi­kor a Blue Guide so­ro­zat Bu­da­pest cí­mű ki­ad­vá­nyá­ról be­szél­get­tem an­nak szer­ző­jé­vel, Bob Denttel. Az író-új­ság­író ti­zen­öt éve él Ma­gyar­or­szá­gon, s a ne­vé­hez ed­dig két Hun­ga­ry és két Bu­da­pest kö­tet fű­ző­dik.

„Én még lát­tam dol­goz­ni az öre­ge­ket, akik át­ad­ták ne­künk a sztenderdjeiket. Ma ez meg­vál­to­zott, ezért nem lá­tom ki­küsz­öböl­he­tő­nek a vi­lág szál­lo­da­ipa­rát át­fo­gó sza­bá­lyo­zást. Ez­zel együtt is, az el nem ké­szült dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­mat az Em­ber­ről ír­tam vol­na, az Em­ber­ről, aki meg­őr­zi ven­dé­gét.”

A Né­met Tu­risz­ti­kai Köz­pont (DZT) im­már 27. al­ka­lom­mal ren­dez­te meg a Germany Travel Marktot, ahol a kül­föl­di tu­risz­ti­kai szak­em­be­rek mé­lyít­het­ték el üz­le­ti kap­cso­la­ta­i­kat az or­szág szol­gál­ta­tó­i­val. Idén a Raj­na-men­ti Köln, Düs­sel­dorf és Bonn fo­gad­ta a vi­lág min­den tá­já­ról ér­ke­ző szak­em­be­re­ket. Azért esett a vá­lasz­tás ép­pen Köln­re, mert idén Né­met­or­szág tu­riz­mu­sá­nak leg­fon­to­sabb té­má­ja a romanika, s ez a vá­ros büsz­kél­ked­het az or­szág­ban a leg­több ro­mán stí­lu­sú temp­lom­mal.

A na­pok­ban tet­te köz­zé az olasz egész­ség­ügyi ha­tó­ság ak­tu­á­lis je­len­té­sét Olasz­or­szág 8375 ki­lo­mé­ter hos­­szú ten­ger­part­já­nak ál­la­po­tá­ról. A 2000 áp­ri­li­sa és ok­tó­be­re kö­zött két­he­ten­te el­vég­zett mé­ré­sek alap­ján úgy ta­lál­ták, hogy 1999-hez ké­pest a für­dés­re al­kal­mas ten­ger­par­ti rész 12 ki­lo­mé­ter­rel nőtt, így ma Itá­li­á­ban 5842 ki­lo­mé­te­res ten­ger­sza­ka­szon fü­röd­het­nek nyu­god­tan a ten­ger sze­rel­me­sei.

Az omá­ni ide­gen­for­gal­mi mi­nisz­té­ri­um a Kö­zel­-Ke­let egyik leg­von­zóbb desztiná­ciójaként jel­lem­zi ezt az Arab-ten­ger mel­lett fek­vő, jó­ko­ra, bár meg­le­he­tő­sen ko­pár or­szá­got: lu­xus és ki­et­len si­va­tag, ten­ger és he­gyek. Egyik ol­da­lon a ha­gyo­má­nyok­hoz vég­ső­kig ra­gasz­ko­dó kul­tú­ra, a má­sik ol­da­lon az ab­szo­lút mo­dern­ség, egy­fe­lől a hi­he­tet­len ke­le­ti lu­xus, más­fe­lől az el­ha­gyott vá­ro­sok ki­et­len­sé­ge.

Már­ci­us vé­gén Mal­lor­ca fő­vá­ro­sá­ban, Palmán 29 fo­kot mér­tek. Hús­vét­ra an­nak rend­je és mód­ja sze­rint meg­ér­ke­zett a né­met in­vá­zió húsz­ezer fős elő­őr­se. Az ün­ne­pet kö­ve­tő hét­köz­nap­okon to­vább sű­rű­söd­tek a né­met tu­ris­ta­csa­pa­tok. Ak­ko­ra volt az ér­dek­lő­dés, hogy ál­ta­lá­ban már csak a haj­nal­ban in­du­ló char­ter­já­ra­tok­ra le­he­tett he­lyet kap­ni.

Egye­dül nem megy (… az Eu­ró­pai Uni­ó­ban egy kö­zös tu­riz­muspo­li­ti­ka ki­ala­kí­tá­sa.)

De­cem­ber kö­ze­pé­től mű­em­lék a fehérvárcsurgói Kár­olyi-kas­tély­együt­tes és park­ja. Er­ről a nem­ze­ti kul­tu­rá­lis örök­ség mi­nisz­te­re ren­del­ke­zett, s ez­zel csat­la­ko­zott a Szé­che­nyi-terv cél­ki­tű­zé­se­i­hez. A Kas­tély- és vár­tu­risz­ti­kai alap­prog­ram­ban ugyan­is azt ír­ják, hogy a kas­tély­tu­riz­mus le­he­tő­sé­gei ki­hasz­ná­lat­la­nok. Az or­szág­ban há­rom­száz ki­emelt mű­em­lék vagy mű­em­lékegyüt­tes van, a szál­lo­dai, tu­risz­ti­kai hasz­no­sí­tá­sú kas­té­lyok, vá­rak, kú­ri­ák szá­ma vi­szont nem éri el a szá­zat sem. Ezen a rossz ará­nyon ja­vít majd a Kár­olyi-kas­tély­együt­tes, ha négy-öt év múl­va el­ké­szül re­konst­ruk­ci­ó­ja. Az elő­ze­tes szá­mí­tá­sok sze­rint a mun­ká­hoz egy­mil­li­árd fo­rint­ra lesz szük­ség.

1977-ben Carter ame­ri­kai el­nök ír­ta alá azt a szer­ző­dést, mely­nek alap­ján a csa­tor­nát 1999. de­cem­ber 31-én át­ad­ták a pa­na­ma­i­ak­nak. Pa­na­ma szá­má­ra most az a kér­dés, ho­gyan tud­ja hasz­no­sí­ta­ni az örö­költ ame­ri­kai ka­to­nai lé­te­sít­mé­nye­ket, és mi­vel tud­ja pó­tol­ni azt az évi 350 mil­lió dol­lá­ros be­vé­tel­ki­esést, amely az ame­ri­kai ka­to­nák, tiszt­vi­se­lők, nyug­dí­ja­sok és csa­lád­ja­ik tá­vo­zá­sa után ke­let­ke­zett a csa­tor­naöve­zet­ben. Mos­tan­ra már lát­szik, hogy az or­szág ve­ze­tői a tu­riz­mus­ra sza­vaz­tak, és bíz­nak Pa­na­ma ter­mé­sze­ti tá­ja­i­nak von­ze­re­jé­ben.

1997 szep­tem­be­ré­ben szü­le­tett meg a Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. bé­csi nem­ze­ti tu­risz­ti­kai kép­vi­se­le­té­nek kon­cep­ci­ó­ja, amely­ben az 1998–2000-ig ter­je­dő há­rom év­ben „Hó­dít­suk meg együtt Ausztriát” jel­szó­val biz­tat­ta ak­tív auszt­ri­ai pi­a­ci rész­vé­tel­re a ma­gyar fé­rő­hely­gaz­dá­kat, prog­ra­mo­zóiro­dá­kat, ré­gi­ó­kat, tu­risz­ti­kai vál­lal­ko­zó­kat.

Egy­más­nak né­me­lyest – oly­kor pe­dig hom­lo­ke­gye­nest – el­lent­mon­dó elő­re­jel­zé­sek lát­nak nap­vi­lá­got a né­me­tek uta­zá­si szo­ká­sa­i­ról. A Bunte ma­ga­zin Volker Böttchert, a né­met utaz­ta­tá­si ma­mut (TUI) egyik nagy­fő­nök­ét kér­dez­te a 2001-es uta­zá­si tren­dek­ről. Böttcher úr nem ér­zé­kel vis­­sza­esést; sze­rin­te az idei há­rom do­bo­gós Mal­lor­ca, Flo­ri­da és Tö­rök­hon lesz.

Már nem sokáig kőhalom

Nem­csak a szak­ma, de az egész vi­lág fel­fi­gyelt a hír­re: Sza­úd-Ará­bia kor­má­nya tu­risz­ti­kai bi­zott­sá­got ala­kí­tott és úgy dön­tött, hogy az ed­di­gi­nél sok­kal szé­le­sebb­re nyit­ja ka­pu­it a tu­ris­ták előtt. Mint a hi­va­ta­los köz­le­mény hang­sú­lyoz­za, az or­szág elő­ször ad ki vi­szony­lag nagy men­­nyi­ség­ben, kön­­nyen és gyor­san turistavízumo­kat.

Gye­rek­men­tes szál­lo­dák

Az uta­zás ame­ri­kai tör­té­ne­té­nek év­köny­vé­be 2000 az elé­ge­det­len uta­sok éve­ként vo­nul­hat be. Az USA Köz­le­ke­dé­si Mi­nisz­té­ri­u­má­nak fel­mé­ré­sei sze­rint a lé­gi­tár­sa­ság­ok uta­sa­i­nak pa­nasz­men­­nyi­sé­ge re­kor­dot dön­tött, az uta­sok szá­ma is re­kor­dot dön­tött, és a mun­ka­las­sí­tó sztráj­kok mennyi­sé­ge is re­kor­dot dön­tött. Két ki­sebb lé­gi­tár­sa­ság ment csőd­be, en­nek kö­vet­kez­té­ben vi­lág­szer­te 3000 dü­hös utas­nak kel­lett más já­ra­tot ta­lál­nia a ha­za­té­rés­re.

Szé­che­nyi se­gít

Eu­ró­pa fej­let­tebb ré­sze­in hos­­szabb ide­je meg­szo­kot­tá vált, hogy kis­re­pü­lő­gé­pek­kel bo­nyo­ló­dik a lé­gi köz­le­ke­dés egy­re na­gyobb szá­za­lé­ka. A ten­den­cia már Ma­gyar­­or­szá­gon is érez­he­tő, hi­szen EU-tag­sá­gunk szem­pont­já­ból sem mel­lé­kes: mi­ként kö­ze­lít­he­tő meg lé­gi úton Ma­gyar­or­szág. Ami a leg­fon­to­sabb: meg­in­dult re­pü­lő­te­re­ink egy ré­szé­nél a nél­kü­löz­he­tet­len inf­rast­ruk­tú­ra ki­épí­té­se.

2001. ja­nu­ár 1-én lép ha­tály­ba a biz­to­sí­tó­in­té­ze­tek­ről és a biz­to­sí­tá­si te­vé­keny­ség­ről szó­ló 1995. évi XCVI. tör­vény mó­do­sí­tá­sát je­len­tő 2000. XCVIII. tör­vény. Ezt a mó­do­sí­tást az uni­ós jog­har­mo­ni­zá­ció in­do­kol­ta. Az uta­zá­si iro­dá­kat és a biz­to­sí­tó­kat a tör­vény ügy­nö­kök­re vo­nat­ko­zó pont­jai érin­tik. Hor­váth Pé­ter, az At­lasz Biz­to­sí­tó Rt. utas ága­zat igaz­ga­tó­ja ki­emel­te, az egyes ügy­nö­kök egy tár­sa­ság­nak dol­goz­nak majd, de a tár­sa­ság min­den ter­mé­két ér­té­ke­sít­he­tik az utas­biz­to­sí­tás te­rü­le­tén. A töb­bes biz­to­sí­tá­si ügy­nök több biz­to­sí­tó­val áll kap­cso­lat­ban. Az egyes és töb­bes ügy­nö­ki te­vé­keny­ség fel­té­te­le az, hogy a Cég­bí­ró­ság előtt mó­do­sít­sa ne­vét, pél­dá­ul így: Pe­ga­zus Uta­zá­si Iro­dák Kft. Egyes ügy­nök. A rö­vi­dí­tett név­ben en­nek nem kell sze­re­pel­nie.

Nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban Ma­gyar­or­szá­gon a tu­riz­mus ke­vés jö­ve­del­met ter­mel, pe­dig a Föld 14. leg­ked­vel­tebb cél­ál­lo­má­sa Ma­gyar­or­szág, a tu­risz­ti­kai be­vé­te­lek te­kin­te­té­ben vi­szont csak a 38. he­lyen áll, ami a kö­zép­me­zőnyt je­len­ti. Ok­tó­ber vé­gé­ig hét szá­za­lék­kal több kül­föl­di lá­to­ga­tott Ma­gyar­or­szág­ra, mint egy év­vel ko­ráb­ban, az Uni­ó­ból vi­szont ke­ve­seb­ben jöt­tek. Az ide­gen­for­ga­lom­ból 3,1 mil­li­árd euróbevétel szár­ma­zott. A Szé­che­nyi Terv tu­riz­mus­fej­lesz­té­si prog­ram­já­ban az ol­vas­ha­tó, hogy az ága­zat fej­lesz­té­se hoz­zá­já­rul­hat a fi­ze­té­si mér­leg ja­ví­tá­sá­hoz, de eh­hez a je­len­le­gi hely­zet meg­vál­toz­ta­tá­sa szük­sé­ges. A ma­gas ven­dég­for­ga­lom, ala­csony be­vé­tel he­lyett, a ki­sebb ven­dég­szám na­gyobb be­vé­tel el­éré­se a cél. A Gaz­da­ság­ku­ta­tó Rt. mun­ka­tár­sa Skultéty Lász­ló sze­rint az a tény, hogy egy­re töb­ben ér­kez­nek Por­tu­gá­li­á­ból, Spa­nyol­or­szág­ból és Hol­lan­di­á­ból már a ten­den­cia meg­vál­to­zá­sát jel­zi.

Az ide­gen­ve­ze­tői szak­ma presz­tí­zse a rend­szer­vál­tás után meg­gyen­gült, leg­aláb­b­is így ér­té­ke­lik a szak­ma kép­vi­se­lői. A ma­gyar ide­gen­for­gal­mi pi­ac át­ren­de­ző­dé­sé­vel en­nek a nagy fel­ké­szült­sé­get, tár­gyi tu­dást és ki­tű­nő kom­mu­ni­ká­ci­ós ké­pes­sé­ge­ket igény­lő fog­lal­ko­zás­nak a mű­ve­lői ki­szol­gál­ta­tot­tá vál­tak, és a meg­fe­le­lő ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő ké­pes­ség hi­á­nyá­ban hely­ze­tük fo­lya­ma­to­san rom­lott. No­ha a Ma­gyar Ide­gen­ve­ze­tők Szö­­vet­sé­ge 1989-ben ala­kult, va­lós ér­dek­kép­vi­se­le­ti szerv­ként meg­fe­le­lő tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás nél­kül nem iga­zán tud­tak funk­ci­o­nál­ni. 1997-ben, tá­vol­lét­ében a MISZ el­nö­ké­vé vá­lasz­tot­ták Bá­lint Zol­tánt, aki­nek a meg­vá­lasz­tá­sá­ban dön­tő sze­re­pet ját­szott, hogy az ál­ta­la ko­ráb­ban szer­ve­zett Ide­gen­ve­ze­tő Tár­sa­ság „ön­szer­ve­ző­dé­se” már bi­zo­nyos ered­mé­nye­ket tu­dott fel­mu­tat­ni. Nem ke­vés fel­adat várt rá: a jo­go­su­lat­lan ide­gen­ve­ze­tés kér­dé­se, a meg­ol­dat­lan kép­zé­si és to­vább­kép­zé­si ne­héz­sé­gek, az egy­sé­ges ta­ri­fa­rend­szer, de leg­fő­kép­pen az is­mert­ség és el­is­mert­ség hi­á­nya, hogy csak né­há­nyat em­lít­sünk a prob­lé­mák kö­zül (ame­lyek­kel egyéb­ként a jö­vő­ben fo­lya­ma­to­san fog­lal­koz­ni kí­vá­nunk – a szerk.).

Az oszt­rák tu­riz­mus egyik je­les ese­mé­nye a Corps Touristique Vienne (a Bécs­be te­le­pí­tett Nem­ze­ti Ide­gen­for­gal­mi Hi­va­ta­lok Szö­vet­sé­ge) ál­tal szer­ve­zett év­zá­ró saj­tó­fo­ga­dás az ele­gáns Palais Eschenbach­ban. 2000. de­cem­be­ré­ben sem volt ez más­képp, amikoris 27 or­szág auszt­ri­ai tu­risz­ti­kai fő­nö­ke adott át­te­kin­tést, meny­­nyi­ben si­ke­rült a tárgy­év­ben meg­nyer­ni az oszt­rák uta­zók ke­gye­it, nö­vel­ni, vagy ép­pen meg­tar­ta­ni a pi­a­ci ré­sze­se­dé­sü­ket.

Éle­tem leg­jobb to­bo­gán­út­ja elég ár­tat­la­nul kez­dő­dött. Az elő­ző na­pok sí­e­lé­sé­től saj­gó iz­mok­kal reg­gel el­in­dul­tam Ortisei fa­lu fel­fe­de­zé­sé­re. Egy di­vat­ja­múlt sí­lift 15 perc alatt kön­­nye­dén vitt fel 1300 mé­ter­ről 2100 mé­ter ma­gas­ba. A tö­ké­le­tes csen­det csak a ma­da­rak hang­ja és a lift nyi­kor­gá­sa tör­te meg az óri­á­si fe­nyők kö­zött cikk­cakk­ban ha­la­dó, hó­föd­te ös­vény fö­lött. Fönt szán­kó vár­ta azo­kat, akik gyor­san akar­tak le­jut­ni. Egy al­kal­ma­zott fe­lém for­dí­tott egy szán­kót és együtt­ér­ző­en azt mond­ta „Halten, halten”, va­gyis tart­­sam irány­ban az esz­közt, és ak­kor min­den rend­ben lesz.

Békés rejtett kincsei

Nem csak cég- országérdek is a beutaztatás

Gasztronómia felsőfokon

“Falra hányt” panziósötlet

Az aranyszarvastól napjainkig

Osztrák vacsoraest a Taverna iskolában

Fő siker a főszezon

Hongkong lendületben

Nem jönnek a jachtok

Utazási irodák a nemzetközi turizmusban

Felmérés az amerikaiak utazási szokásairól

Bécsi fesztiválkörkép

Vezetőváltás a Fischernél

Hongkong lendületben

Internet a felhôk felett

Turizmus a Rajna mentén

Múlt és jövõ Szicíliában

Sikeresek a békéltetõ testületek