Bel­föl­di utaz­ta­tók szá­má­ra szer­ve­zett ta­nul­mány­utat a Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. Dél-al­föl­di Re­gi­o­ná­lis Mar­ke­ting Igaz­ga­tó­sá­ga, hogy a tér­ség vál­lal­ko­zá­sa­it, az ide­gen­for­ga­lom­ban rej­lő ki­hasz­ná­lat­lan ka­pa­ci­tást meg­is­mer­tes­sék az uta­zás­szer­ve­zők­kel. Az uta­zás­ra, s a má­so­dik na­pon a Sze­ge­den ren­de­zett workshopra a szak­saj­tó kép­vi­se­lői is el­kí­sér­ték a meg­hí­vot­ta­kat.

Ezer éve áll­nak Angkor temp­lo­mai a kam­bo­dzsai dzsun­gel­ben, és hos­­szú év­ti­ze­dek óta elő­ször új­ra biz­ton­sá­go­san meg­te­kint­he­tők. A Khmer Bi­ro­da­lom fény­ko­rá­ban épült cso­dá­la­tos szen­té­lyek, pa­lo­ták, te­met­ke­zé­si he­lyek együt­te­se olyan mű­sza­ki is­me­re­tek­ről és mű­vé­szi tö­kély­ről árul­ko­dik, hogy bár­kit ámu­lat­ba ejt, aki csak ar­ra jár.

A He­ves Me­gyei Ke­res­ke­del­mi és Ipar­ka­ma­ra, az Észak-ma­gyar­or­szá­gi Re­gi­o­ná­lis Mar­ke­ting Igaz­ga­tó­ság és a Ti­sza-ta­vi Re­gi­o­ná­lis Tu­risz­ti­kai Pro­jekt Iro­da szep­tem­ber ele­jén há­rom­na­pos or­szág­já­ró prog­ra­mot szer­ve­zett a szak­ma kép­vi­se­lő­i­nek és az új­ság­írók­nak.

A globalizált vi­lág vi­ha­ros tem­pó­ja, in­for­má­ci­ós özö­ne meg­vi­se­li az em­be­ri­sé­get. Az aláb­bi­ak­ban a sváj­ci trend­ku­ta­tó, Be­at Krippendorf né­hány, a szál­lo­da­ipar jö­vő­jé­vel kap­cso­la­tos, meg­le­pő­en új­sze­rű kö­vet­kez­te­té­sét oszt­juk meg ol­va­só­ink­kal.

Idén szep­tem­ber­ben im­már har­ma­dik al­ka­lom­mal ren­dez­te meg Ázsi­á­ban köz­gyű­lés­ét a tu­risz­ti­kai vi­lág­szer­ve­zet. Az idei ren­dez­vény­re a vi­lág min­den ré­szé­ből ér­kez­tek a tu­risz­ti­kai ipar­ág pro­mi­nens kép­vi­se­lői. Az ide­gen­for­gal­mi szak­saj­tó 12 ne­ves kép­vi­se­lő­je ve­he­tett részt a nem­zet­kö­zi szak­mai csúcs­ren­dez­vé­nyen, köz­tük la­punk tu­dó­sí­tó­ja is.

El­ké­szült az a nem­zet­kö­zi ten­der, ame­lyet Ma­gyar­or­szág ti­zen­két leg­je­len­tő­sebb kas­tély­épü­le­té­nek fel­újí­tá­sá­ra, s eh­hez be­fek­te­tők ke­re­sé­sé­re ír­tak ki, mond­ta el la­punk­nak Ko­vács Fe­renc, a Par­la­ment Ide­gen­for­gal­mi Bi­zott­sá­ga Kas­tély és Kú­ria al­bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke. A ver­seny­ki­írás komp­lex hasz­no­sí­tás­ra szól, de a gaz­da­sá­gi szem­pont­ok ér­vé­nye­sü­lé­se csak a mű­em­lék­vé­del­mi, hely- és kul­túr­tör­té­ne­ti szem­pont­ok fi­gye­lem­be­vé­te­le mel­lett va­ló­sul­hat meg. A hely­re­ál­lí­tan­dó mű­em­lé­kek so­rá­ból ki­emel­ke­dik a fertődi Es­ter­házy-kas­tély, amely egyút­tal jó pél­da is ar­ra, ho­gyan kép­ze­lik a jö­vő­be­ni hasz­no­sí­tást. A fő­épü­let­nél to­vább­ra is a mú­ze­u­mi funk­ci­ó­kat kell meg­őriz­nie a maj­da­ni be­fek­te­tők­nek, ám az egyéb ki­szol­gá­ló lé­te­sít­mé­nyek­nek csak a mel­lék­épü­le­tek ad­hat­nak helyt. A kas­télyok a ma­gyar ál­lam tu­laj­do­nai, a Mű­em­lé­kek Ál­la­mi Gond­nok­sá­ga ke­ze­li azo­kat, s a tu­laj­do­ni vi­szo­nyok a ten­der ha­tá­sá­ra sem vál­toz­ná­nak. A mű­em­lé­ke­ket a be­fek­te­tők tar­tós hasz­ná­lat­ba kap­nák meg, s le­he­tő­sé­gük nyí­lna – a kör­nye­zet­tel har­mo­ni­zá­ló – új épü­le­tek épí­té­sé­re, a ré­gi mel­lék­épü­le­tek szál­lás­hel­­lyé át­ala­kí­tá­sá­ra.

„A világ legszebb helye a Mekong deltavidéke. Ha eljutsz oda, eltűnődhetsz: jó fele megy-e a világ? Én még annyi boldog embert nem láttam, mint ott, pedig még villany sincs arrafelé.”

El­bo­csá­tás után mar­ke­ting­ak­ció

A vi­lág­gaz­da­ság sze­szé­lye­sen re­a­gált az ame­ri­kai ter­ror­tá­ma­dás­ra. A re­pü­lő­tár­sa­sá­gok, a biz­to­sí­tók pi­a­ci ér­té­ke húsz-har­minc szá­za­lé­kot is esett. Az olaj­ár, a dol­lár, az euró és a jen ár­fo­lya­ma nap­ról nap­ra vál­to­zik. Ami­re szá­mít­ha­tunk: el­bo­csá­tá­sok és jegy­ár­eme­lés, mert nincs olyan lé­gi­tár­sa­ság a vi­lá­gon, ame­lyik nye­re­ség­gel zár­ná az idei évet. Skulthéty Lász­lót, a Gaz­da­ság­ku­ta­tó Rt. mun­ka­tár­sát kér­dez­tük a ter­ror gaz­da­ság­ra és tu­riz­mus­ra ki­fej­tett ha­tá­sá­ról.

Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. a 2002-es évet az üdü­lés évé­nek vá­lasz­tot­ta. En­nek ke­re­té­ben há­rom kor­cso­por­tot ke­zel ki­emel­ten – kis­gyer­me­kes csa­lá­dok, if­jú­sá­gi, senior –, akik ré­szé­re kü­lön ki­ad­vány­ban gyűj­tik ös­­sze a ki­fe­je­zet­ten ne­kik ös­­sze­ál­lí­tott, 2002-es év­re vo­nat­ko­zó aján­la­to­kat. A ki­ad­vá­nyo­kat in­gye­ne­sen ter­jesz­tik bel­föld­ön és kül­föld­ön egy­aránt. A ki­ad­vány­ok­ban meg­je­le­nő szol­gál­ta­tók fel­ke­rül­nek az internetre (nem­ze­ti tu­risz­ti­kai hon­lap), il­let­ve a Tourinform-há­ló­zat in­for­má­ci­ós rend­sze­ré­be.

A tu­riz­mus tör­té­ne­te ar­ról is szól, hogy egy há­bo­rú, vagy csu­pán csak egy fe­nye­ge­tett, bi­zony­ta­lan hely­zet men­­nyi­re visz­­sza­ve­ti az adott or­szág ide­gen­for­gal­mát.

Cél­pont a né­met fő­vá­ros

Az ötcsillagos Parádsasvári Kastélyszálló jelmondatát egy királyi látogatásnak köszönheti. (1917-ben IV. Károly és felesége, Zita királyné szállt meg itt.) A szlogen: Ahol valaha a király volt a vendég, ma a vendég a király!

Hor­to­bá­gyi hú­sos pa­la­csin­ta, deb­re­ce­ni töl­tött ká­posz­ta, nyír­sé­gi gom­bóc­le­ves, sza­lkai ba­tyu­le­ves, nyír­sé­gi gön­gyölt szűz­pe­cse­nye, haj­dú­sá­gi or­ja­le­ves; ta­lán ez az ételka­valkád is ér­zé­kel­te­ti, hogy az or­szág eme táj­egy­sé­ge igen gaz­dag gaszt­ro­nó­mi­a­i­lag. Az Észak-al­föl­di Re­gi­o­ná­lis Mar­ke­ting Igaz­ga­tó­ság ve­ze­tő­je már ko­ráb­ban el­árul­ta, ki­ad­ványt sze­ret­né­nek meg­je­len­tet­ni a gaszt­ro­nó­mi­á­ról, en­nek el­ső lé­pé­se­ként a leg­utób­bi Mé­dia-est te­rí­té­kén a sza­bol­csi, a haj­dú­sá­gi és a szol­no­ki spe­ci­a­li­tá­sok vol­tak.

Több­mil­li­ár­dos be­vé­te­li le­he­tő­ség és sta­bil pi­a­ci ke­res­let jel­lem­zi a ma­gyar­or­szá­gi char­ter­pi­a­cot. Mi­köz­ben a Ma­lév csök­ken­tet­te az uta­zá­si iro­dák ju­ta­lé­kát, a pi­a­con új ma­gyar sze­mély­szál­lí­tó lé­gi­tár­sa­ság­ok je­len­tek meg. A Trav­el Ser­vi­ce és a Pan­non Air­lines Kft. nap­ja­ink­ra te­kin­té­lyes cé­gek­ké vált. Per­sze nem min­den­ki­nek si­ke­rült ez.

2,4 mil­li­árd a Ba­la­ton­ra

A ma­gyar BTI part­ner Kuoni Uta­zá­si Iro­da Kft., a zü­ric­hi Kuoni Reisen Hol­ding AG le­ány­vál­la­la­ta, 2001. ja­nu­ár 1-jé­ig vis­­sza­me­nő ha­tál­­lyal meg­vá­sá­rol­ta az ed­dig ma­gán­kéz­ben lé­vő DER Uta­zá­si Iro­dát. Ez­zel a lé­pés­sel a BTI (Bu­si­ness Trav­el Inter­na­tion­al) je­len­tő­sen meg­erő­sí­ti ma­gyar­or­szá­gi pi­a­ci sze­re­pét.

Ismét az él­vo­nal­ban

A múlt hé­ten mu­tat­ták be a saj­tó kép­vi­se­lő­i­nek az új­já­va­rá­zsolt mar­git­szi­ge­ti Ther­mal Ho­telt, a Da­nu­bi­us-cso­port egyik leg­szebb szál­lo­dá­ját. Talán nem véletlen, hogy eheti interjúalanyunk az óriásberuházást levezénylő vállalat vezérigazgatója.

Az ide­gen­for­gal­mi sze­zon vé­gé­hez kö­ze­led­ve a Sio­tour Rt. ked­ve­ző ta­pasz­ta­la­tok­ról szá­mol­hat be. A ba­la­to­ni szál­lás­he­lyek egy­ne­gye­de fe­lett ren­del­ke­ző rész­vény­tár­sa­ság min­den ko­ráb­bi­nál töb­bet, 100 mil­lió fo­rin­tot meg­ha­la­dó ös­­sze­get költ­he­tett a sze­zon­fel­ké­szü­lés fo­lya­mán a kem­pin­gek és nya­ra­ló­te­le­pek fel­újí­tá­si, kar­ban­tar­tá­si és fej­lesz­té­si mun­ká­i­ra.

Az ame­ri­kai el­nö­kök­nek vis­­sza­vo­nu­lá­suk után iro­da jár a meg­fe­le­lő tech­ni­ká­val és sze­mély­zet­tel. Bill Clin­ton, fe­ke­te sza­va­zó­i­nak tett gesz­tus­ként, Har­lem szí­vé­ben, a 125. ut­cá­ban nyi­tot­ta meg ezt az iro­dát.

Az MT Rt.-n vé­gig­sö­pört át­szer­ve­zé­sek ered­mé­nye­ként, jú­li­us 1-je óta ve­ze­ti a mar­ke­tingigaz­ga­tó­sá­got. Hoz­zá tar­to­zik a ter­mék­me­ne­dzse­lés, a promó­ció, a PR és a saj­tó. Egy „ár­va” girl.

A vi­lág tu­riz­mu­sa hét­szá­za­lé­kos emel­ke­dést köny­velt el ta­valy, kö­zel öt­venmil­li­ó­an kel­tek út­ra vi­lág­szer­te. A leg­gyor­sab­ban a Tá­vol-Ke­let és a csen­des-óce­á­ni tér­ség fej­lő­dik. Az el­múlt év­ben az erős dol­lár és a gyen­ge euró ha­tá­sá­ra min­den ed­di­gi­nél több ame­ri­kai uta­zott Eu­ró­pá­ba, a leg­töb­ben Sváj­cot és Né­met­or­szá­got vá­lasz­tot­ták. A tu­risz­ti­kai si­ker­rel pár­hu­za­mo­san el­kez­dő­dött és min­den ed­di­gi­nél na­gyobb mér­té­ket öl­tött az uta­zá­si iro­dák fú­zi­ó­ja. Ma már nem meg­le­pő, hogy ma­rok­nyi sze­rep­lő ural­ja az eu­ró­pai or­szá­gok uta­zá­si pi­a­ca­it.

Te­rí­té­ken a Ba­la­ton

Sok ál­vál­lal­ko­zót te­rem­tett a lo­vag­lás iránt fo­lya­ma­to­san nö­vek­vő bel­föl­di ke­res­let. Ők azok, akik csak a pénz­szer­zés egyik le­he­tő­sé­gét lát­ják a lovas­tur­iz­mus­ban. Pe­dig a ma­gyar­ság lo­vas hír­ne­vé­nek és a ná­lunk meg­szo­kott mi­nő­ség­nek a meg­őr­zé­se nem­ze­ti ér­dek. Lovassza­k­mai ber­kek­ben a Ma­gyar Lo­vas Tu­risz­ti­kai Szö­vet­ség a pat­kós mi­nő­sí­té­si rend­szer be­ve­ze­té­sé­vel vált or­szá­go­san is­mert­té. A lovas­tur­iz­mus je­le­né­ről és jö­vő­jé­ről Lóska Já­nos, az or­szá­gos szer­ve­zet el­nö­ke be­szél.

Ter­mál­für­dőt ál­mod­tak a sza­lóki­ak

„Éle­tem a cso­dák so­ro­za­ta. S ez át­se­gít a leg­na­gyobb ba­jo­kon is. Sőt, ma már tu­dom, hogy ha va­la­mi rossz tör­té­nik ve­lem, ar­ról ké­sőbb majd ki­de­rül, hogy csak va­la­mi jó­nak a kez­de­te.”

Jor­dán si­ke­rek

Las­san be le­het raj­zol­ni az or­szág tér­ké­pén azo­kat a te­le­pü­lé­se­ket, ame­lyek él­ve­zik az ál­lam se­gít­sé­gét, és a Szé­che­nyi terv ke­re­té­ben gyógyturisztikai fej­lesz­té­se­ik va­ló­ra vál­hat­nak. Az ál­mok be­tel­je­sül­het­nek Har­kány­ban is, leg­alább­is re­mény­re ad­nak okot a leg­utób­bi tár­gya­lá­sok.

Jo­gá­szok és ügy­vé­dek al­kot­ják az Assinfort Ser­vi­ce Europe ne­vű, ró­mai szék­he­lyű vál­lal­ko­zást, amely­nek el­sőd­le­ges cél­ja, hogy se­gít­sé­get nyújt­son a kül­föld­ön baj­ba ju­tott, bal­ese­tet szen­ve­dett, vagy bár­mely ok­ból jog­se­gély­re szo­ru­ló tu­ris­ták­nak. Az Assinfort mű­kö­dé­si he­lye el­ső­sor­ban az Eu­ró­pai Unió és a csat­la­ko­zás­ra vá­ró or­szá­gok te­rü­le­te. Az ASE el­nö­ke, Franco Lione ma­ga is ügy­véd, ő in­dí­tot­ta be 1998. jú­ni­u­sá­ban a jo­gi há­ló­za­tot. Bár­ki for­dul­hat hoz­zá­juk, sem­mit nem kér­nek elő­re, s dí­ja­zá­suk a meg­szer­zett kár­té­rí­té­si összeg bi­zo­nyos szá­za­lé­ka. Szin­te min­den eu­ró­pai or­szág­ban van iro­dá­juk, így rö­vi­de­sen meg­nyí­lik a bu­da­pes­ti kép­vi­se­let, az Assinfort Hun­gá­ria is. Hogy mi­ből is áll az ASE szol­gál­ta­tá­sá­nak lé­nye­ge, ar­ról az el­nök be­szélt ne­künk.

Egy­más­ra tor­nyo­zott pa­pír­do­boz­ok kö­zött ülünk; csak két sza­bad szék akad a la­kás­ban. Egy köl­tö­zés ké­pei. A köl­tö­zés­ről – a ha­za­köl­tö­zés­ről – egy le­vél is hírt adott: jó né­há­nyan kap­ták meg a na­pok­ban. Sugataghy Ani­kó, ahogy ír­ja: „az örö­kös nemecsek” húsz év után bú­csút vesz a szak­má­tól.

2001-ben a Phare Nem­ze­ti Prog­ram ke­re­té­ben Ma­gyar­or­szág hu­szon­két­mil­li­árd fo­rint vis­­sza nem té­rí­ten­dő tá­mo­ga­tást kap. Az el­fo­ga­dott pro­jek­tek­re a szer­ző­dé­se­ket 2003. jú­li­u­sá­ig le­het meg­köt­ni. To­váb­bi egy év ma­rad a meg­va­ló­sí­tás­ra. PHA­RE-tá­mo­ga­tás a csat­la­ko­zás­hoz köz­vet­le­nül kap­cso­ló­dó prog­ra­mok­hoz igé­nyel­he­tő.

A kor­mány idén tíz­mil­li­árd fo­rint­tal töb­bet költ tu­riz­mus­ra, az­az en­­nyi­vel emel­te meg a ka­bi­net a Szé­che­nyi terv tu­riz­mus­fej­lesz­té­si pá­lyá­za­ti ke­re­tét. Eb­ből öt­mil­li­árd fo­rint a ter­mál­für­dők fej­lesz­té­sé­re, a má­sik öt­mil­li­árd a gyógy­für­dők­kel kap­cso­la­tos ke­res­ke­del­mi szál­lás­he­lyek bő­ví­té­sé­re for­dít­ha­tó.

Roberto Iglesias Freira, fe­le­sé­ge és két gyer­me­ke a 110 per­ces pá­ri­zsi re­pü­lés­hez ké­szü­lő­dött. A spa­nyol csa­lád há­rom órát várt a fel­szál­lás­ra, de ami­kor vég­re el­in­dul­tak, a gép Mad­rid­ba re­pült. Pá­rizs­ba pe­dig a me­net­rend­hez ké­pest ke­rek hat óra ké­sés­sel ér­ke­zett.

Ki ne ta­lál­ko­zott vol­na He­gyes­ha­lom­nál vagy más ha­tár­ál­lo­má­son zsú­fo­lá­sig meg­ra­kott, nem ép­pen a leg­újabb év­já­ra­tú au­tók vé­ge­lát­ha­tat­lan ka­ra­ván­já­val? Ilyen­kor a mé­di­á­ban is, száj­ról száj­ra is fu­tó­tűz­ként ter­jed a ri­a­dó­val fel­érő jel­zés: jön­nek (vagy ép­pen men­nek, mi­kor hogy) a ven­dég­mun­kás­ok. Mi­fe­lénk fő­leg a „ju­gók”, meg a tö­rö­kök, akik­nek a szá­ma pél­dá­ul Né­met­or­szág­ban köz­is­mer­ten ha­tal­mas.

Ha­jós­nem­zet a magyar

He­ves me­gye, az Észak-ma­gyar­or­szá­gi Ré­gió és a Ti­sza-tó Ré­gió ide­gen­for­gal­mi és tu­risz­ti­kai hasz­no­sí­tá­sá­ról ren­de­zett saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­val egy­be­kö­tött be­mu­tat­ko­zót a He­ves Me­gyei Ön­kor­mány­zat a Gerbaud Ház­ban. Azért volt ez a hár­mas be­mu­tat­ko­zás, mert a me­gye te­rü­le­tén egy­szer­re két ré­gió is ta­lál­ko­zik, már­pe­dig kö­zös ös­­sze­fo­gás­sal mind­ket­ten ha­té­ko­nyab­ban dol­goz­hat­nak.

A megközelíthetetlen Mon­te­neg­ró

Vál­to­zá­sok az uta­zá­si vál­lal­ko­zók mű­kö­dé­si fel­tét­ele­i­ben (II.)

Ér­de­kes mó­don alig a fe­lé­be ke­rül, ha a kül­föl­di tu­ris­ta Ma­gyar­or­szá­gon vá­sá­rol­ja meg az úti­könyv­ét, mint­ha ugyan­ezt ott­hon ten­né, leg­alább­is ez de­rült ki, mi­kor a Blue Guide so­ro­zat Bu­da­pest cí­mű ki­ad­vá­nyá­ról be­szél­get­tem an­nak szer­ző­jé­vel, Bob Denttel. Az író-új­ság­író ti­zen­öt éve él Ma­gyar­or­szá­gon, s a ne­vé­hez ed­dig két Hun­ga­ry és két Bu­da­pest kö­tet fű­ző­dik.

„Én még lát­tam dol­goz­ni az öre­ge­ket, akik át­ad­ták ne­künk a sztenderdjeiket. Ma ez meg­vál­to­zott, ezért nem lá­tom ki­küsz­öböl­he­tő­nek a vi­lág szál­lo­da­ipa­rát át­fo­gó sza­bá­lyo­zást. Ez­zel együtt is, az el nem ké­szült dok­to­ri dis­­szer­tá­ci­ó­mat az Em­ber­ről ír­tam vol­na, az Em­ber­ről, aki meg­őr­zi ven­dé­gét.”

A Né­met Tu­risz­ti­kai Köz­pont (DZT) im­már 27. al­ka­lom­mal ren­dez­te meg a Germany Travel Marktot, ahol a kül­föl­di tu­risz­ti­kai szak­em­be­rek mé­lyít­het­ték el üz­le­ti kap­cso­la­ta­i­kat az or­szág szol­gál­ta­tó­i­val. Idén a Raj­na-men­ti Köln, Düs­sel­dorf és Bonn fo­gad­ta a vi­lág min­den tá­já­ról ér­ke­ző szak­em­be­re­ket. Azért esett a vá­lasz­tás ép­pen Köln­re, mert idén Né­met­or­szág tu­riz­mu­sá­nak leg­fon­to­sabb té­má­ja a romanika, s ez a vá­ros büsz­kél­ked­het az or­szág­ban a leg­több ro­mán stí­lu­sú temp­lom­mal.

A na­pok­ban tet­te köz­zé az olasz egész­ség­ügyi ha­tó­ság ak­tu­á­lis je­len­té­sét Olasz­or­szág 8375 ki­lo­mé­ter hos­­szú ten­ger­part­já­nak ál­la­po­tá­ról. A 2000 áp­ri­li­sa és ok­tó­be­re kö­zött két­he­ten­te el­vég­zett mé­ré­sek alap­ján úgy ta­lál­ták, hogy 1999-hez ké­pest a für­dés­re al­kal­mas ten­ger­par­ti rész 12 ki­lo­mé­ter­rel nőtt, így ma Itá­li­á­ban 5842 ki­lo­mé­te­res ten­ger­sza­ka­szon fü­röd­het­nek nyu­god­tan a ten­ger sze­rel­me­sei.

Az omá­ni ide­gen­for­gal­mi mi­nisz­té­ri­um a Kö­zel­-Ke­let egyik leg­von­zóbb desztiná­ciójaként jel­lem­zi ezt az Arab-ten­ger mel­lett fek­vő, jó­ko­ra, bár meg­le­he­tő­sen ko­pár or­szá­got: lu­xus és ki­et­len si­va­tag, ten­ger és he­gyek. Egyik ol­da­lon a ha­gyo­má­nyok­hoz vég­ső­kig ra­gasz­ko­dó kul­tú­ra, a má­sik ol­da­lon az ab­szo­lút mo­dern­ség, egy­fe­lől a hi­he­tet­len ke­le­ti lu­xus, más­fe­lől az el­ha­gyott vá­ro­sok ki­et­len­sé­ge.

Már­ci­us vé­gén Mal­lor­ca fő­vá­ro­sá­ban, Palmán 29 fo­kot mér­tek. Hús­vét­ra an­nak rend­je és mód­ja sze­rint meg­ér­ke­zett a né­met in­vá­zió húsz­ezer fős elő­őr­se. Az ün­ne­pet kö­ve­tő hét­köz­nap­okon to­vább sű­rű­söd­tek a né­met tu­ris­ta­csa­pa­tok. Ak­ko­ra volt az ér­dek­lő­dés, hogy ál­ta­lá­ban már csak a haj­nal­ban in­du­ló char­ter­já­ra­tok­ra le­he­tett he­lyet kap­ni.

Egye­dül nem megy (… az Eu­ró­pai Uni­ó­ban egy kö­zös tu­riz­muspo­li­ti­ka ki­ala­kí­tá­sa.)

De­cem­ber kö­ze­pé­től mű­em­lék a fehérvárcsurgói Kár­olyi-kas­tély­együt­tes és park­ja. Er­ről a nem­ze­ti kul­tu­rá­lis örök­ség mi­nisz­te­re ren­del­ke­zett, s ez­zel csat­la­ko­zott a Szé­che­nyi-terv cél­ki­tű­zé­se­i­hez. A Kas­tély- és vár­tu­risz­ti­kai alap­prog­ram­ban ugyan­is azt ír­ják, hogy a kas­tély­tu­riz­mus le­he­tő­sé­gei ki­hasz­ná­lat­la­nok. Az or­szág­ban há­rom­száz ki­emelt mű­em­lék vagy mű­em­lékegyüt­tes van, a szál­lo­dai, tu­risz­ti­kai hasz­no­sí­tá­sú kas­té­lyok, vá­rak, kú­ri­ák szá­ma vi­szont nem éri el a szá­zat sem. Ezen a rossz ará­nyon ja­vít majd a Kár­olyi-kas­tély­együt­tes, ha négy-öt év múl­va el­ké­szül re­konst­ruk­ci­ó­ja. Az elő­ze­tes szá­mí­tá­sok sze­rint a mun­ká­hoz egy­mil­li­árd fo­rint­ra lesz szük­ség.

1977-ben Carter ame­ri­kai el­nök ír­ta alá azt a szer­ző­dést, mely­nek alap­ján a csa­tor­nát 1999. de­cem­ber 31-én át­ad­ták a pa­na­ma­i­ak­nak. Pa­na­ma szá­má­ra most az a kér­dés, ho­gyan tud­ja hasz­no­sí­ta­ni az örö­költ ame­ri­kai ka­to­nai lé­te­sít­mé­nye­ket, és mi­vel tud­ja pó­tol­ni azt az évi 350 mil­lió dol­lá­ros be­vé­tel­ki­esést, amely az ame­ri­kai ka­to­nák, tiszt­vi­se­lők, nyug­dí­ja­sok és csa­lád­ja­ik tá­vo­zá­sa után ke­let­ke­zett a csa­tor­naöve­zet­ben. Mos­tan­ra már lát­szik, hogy az or­szág ve­ze­tői a tu­riz­mus­ra sza­vaz­tak, és bíz­nak Pa­na­ma ter­mé­sze­ti tá­ja­i­nak von­ze­re­jé­ben.